Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-768

768. országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. 259 és uralkodó, illetőleg a kormány és az uralkodó között az a megállapodás jött létre, hogy egy időre kikapcsolják az ütköző pontokat, különösen a katonai kérdést, amely nem volt . . . Polónyi Géza : Tehát nem. mondtunk le ! Gr. Andrássy Gyula: Nem is mondtam. Kibontakozási terv volt. Azt czáfolja, amit mondtam ! Bizony Ákos: . . . a kormány és az országgyűlés mindenekelőtt köteles lesz megalkotni az általános választói jogról szóló törvényt, melynek állítólag olyan tartalommal kellet t volna birnia, hogy semmi esetre kevesebb választó ne legyen, mint amennyi a Kristófry-féle tervezetben volt. Nagyon természetes, hogy ha ily körülmények közt került be a függetlenségi többség a házba olyan kormány vezetése alatt, mely túlnyomó részében 67-es alapon állott, akkor a függetlenségi párt és a kormány függetlenségi tagjai nem is gondolhattak arra, hogy programmjukat nem valósitják meg. Elő sem állhattak vele. És ha nem következett be az, ami a trónbeszédben foglaltatik, eimek igen nagy részében a t. képviselő ur az oka. Mert ha a t. képviselő ur három esztendeig nem hezitál azon, hogy beterjeszszea választójogi javaslatot, — tudom, hogy miért tette, hazafias meggyőződésből, de nem kellő előrelátással — ha ő akkor, ugy, amint kilátásba helyeztetett, megcsinálja az általános választói jogról szóló törvényt a nemzeti hagyományokkal teljesen ellenkező pluralitás nélkül, akkor először is nem ütköztünk volna bele a bankkérdésbe, mert az nem lett volna aktuális, másodszor pedig nem oszlott volna ketté a függetlenségi párt, nem marczangolták volna egymást és akkor, Isten tudja, hol állhatnánk már ma. (ügy van ! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Gr. Andrássy Gyula: Akkor támogatott a képviselő ur ! Bizony Ákos : Én csak azt mondom, hogy akit a tények ennyire megczáfoltak, az nem jogosult arra, hogy egy 50 éves pártprogramul felett ilyen igaztalan, szigorú kritikát gyakoroljon. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Amit most akarok mondani, azt már személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kellene mondanom, de ha már beszélek, rátérek most. A t. képviselő ur közbeszólásában azt mondta, hogy én akkor tmogattam. Igaz, hogy én akkor elnöke voltam annak a bizottságnak, melyet a képviselőház a választójogi törvényjavaslat tárgyalására kiküldött, de én soha senkinek Ígéretet nem tettem arra nézve, hogy azt a javaslatot ugy ahogy van, elfogadom, sőt nem csináltam titkot belőle, hogy én a pluralizmusnak határozott ellensége vagyok, kijelentettem, hogy ezt a magyar történelmi hagyományokkal ellentétben állónak tartom és attól félek, hogy ez kifelé is azt a rossz hatást fogja maga után vonni, hogy azt fogják mondani : ime, a magyarság csak igy tudja a maga szupremáeziáját megóvni. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez volt äz én álláspontom, melynek kifejezést adtam volna akkor, ha ez a bizottság megkezdi tárgyalásait. Minthogy azonban a tárgyalásokra sor sem került, természetes, hogy nem volt módom és alkalmam meggyőződésemet kifejezni. Tessék meggyőződve lenni a t. képviselő urnak, ha nem ez lett volna akkor a véleményem, azt is készséggel bevallanám, hiszen én teljes életemben mindig őszinte voltam. Ezzel befejeztem beszédemet és újból hangoztatom azt, hogy bár támogatjuk a kormányt, de az egységes kormánypártba belépni nem fogunk. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök." Szólásra ki következik ? Gr. Andrássy Gyula: Személyes megtámad*~atás visszautasítása czimén kérek szót. Elnök." Gróf Andrássy Gyula képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kért szót. Gondolom, a ház ezt megengedi. (Helyeslés.) Gr. Andrássy Gyula: T. ház ! A t. képviselő ur azt emlegette, hogy én nem mondtam a tényekkel megegyező állítást akkor, mikor kifejtettem, hogy a multakban, a nemzeti ellentállás idejében a függetlenségi és 48-as párt annak daczára, hogy abszolút többségben volt, programraját meg nem valósította, sőt olyan kibontakozási tervet sem fejtett ki, amely programmja alapján állott volna. Pedig ez teljesen igaz, . . . Bizony Ákos: Ezt nem is tagadtam. Gr. Andrássy Gyula:... és amit felolvasott a t. képviselő ur, az nem czáfolja ezt meg, mert egyetlenegy olyan kibontakozási terv sem volt, nemcsak a megalakuláskor, de a megalakulás után sem, később, jnikor uj válság állott elő, mikor kerestünk uj megoldásokat, egy sem volt, amely a függetlenségi és 48-as pártnak programmja alarjján állott volna. Mindegyik az 1867 : XII. t.-cz. alapján álló megoldást kereste, épen ugy, mint az első megegyezés alkalmával. Csak ennyit, semmit többet. Ami azt a támadást illeti, amelyet a t. képviselő ur — nem tudom, hány év után — a pluralitás miatt intéz ellenem, arra most válaszolni nincs módomban, és nincs jogomban sem. Konstatálom, hogy nem azért kértem annak a javaslatnak beterjesztésével, mintha ezzel valami politikai czélt kivántam volna elérni, de mielőtt elkészítettem a javaslatot, alapos statisztikai számítást kivántam csinálni, hogy tisztában legyek azzal, meddig lehet menni a nemzeti érdekek veszélyeztetése nélkül. Ezért mulasztottam annyi időt. Abban teljesen igaza van a t, képviselő urnak, hogy sokkal jobb lett volna, ha sikerült volna ezt a kérdést gyorsabban megoldani, sikerült volna ezzel a későbbi válságot elkerülni, de ez nem volt szándékom akkor és csakis azért késtem, mert nem tehettem máskép, az adatok nem voltak akkor kéznél. Hogv a t. képviselő urnak mi volt az egyéni nézete a választójog érdemére vonatkozólag, azt nem tudom, azt azonban tudom, hogy a késedelemből, egész magatartásomból folyólag ellenem támadást nem intézett, mert végig támogatott. 33*