Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-768

25G 768. országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. ez 1847-ig, csaknem szórói-szóra ugyanazon fenlartási klauzulák mellett, (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Természetes, hogy mikor azután 1868-ban szerveztetett a véderő, és általánossá tétetett a katonakötelezettség, akkor erről a régi királyi hadseregről többé már beszélni sem lehetett. Erre a királyi hadseregre, amely alig volt egyéb, mint királyi bandérium, erre vonatkoztak azok a felségjogok, de a magyar nemzeti hadseregre a királynak felségjoga sohasem volt. (Ugy van! Vgy van ! a szélsőbaloldalon.) Mivel a vita folyamán szó volt rezervált felségjogról is, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a magyar alkotmány rezervált felségjogot egyáltalában nem ismer és soha nem ismert. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nálunk az alkotmány sarktétele, hogy minden jog a nemzettől származik. 1867-ben is a XII. t.-cz. 10. §-ában Ö felségére a nemzet ruházta a felségjogot. Tisztelt képviselőház ! Még az a harmadik eshetőség merülhetne fel és esetleg ez indokolhatná a függetlenségi és 48-as párt feloszlását, hogy időközben arra a belátásra jutott a párt. hogy az ő prograntimjának megvalósulása nem áll többé a nemzet érdekében. Mindenekelőtt azt kérdezem, t. ház, hogy kell-e nekem indokolnom, hogy ez a tétel nem áll ? Képzelhető-e ország és nemzet, — nem is emlitve azt, hogy itt egy ezeréves alkotmányos múlttal biró nemzetről és államról van szó — amely károsnak tarthatná magára nézve azt, ha ő önállóan, függetlenül és minden akadálytól menten, legjobb belátása szerint intézheti a maga sorsát ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azonban, fájdalom, mi abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy nálunk még ez ellen is argumentálni kell, Hiszen messze visszamenőleg, elkezdve a sánta Báthorytól, mindig voltak magyar államférfiak, akik azt mondták, hogy gyenge a magyar nemzet, nem bir megállni magában . . . Holló Lajos: Mindig ezt hirdetik! Bizony Ákos : . . . segítségre van szüksége, nekünk Ausztriával kell egyesülnünk, mert magunkban nem tudunk érvényesülni. Hivatkoztak hol a törökre, hol az oroszra, szóval mindig valamely veszedelmes ellenségre, amelylyel szemben nekünk támaszról kell gondoskodnunk. Még olyan állitással is találkoztam az életben — és nem utolsó ember állította — hogy Mátyás királyunk azért igyekezett Ausztriát és Csehországot magának megszerezni, mert belátta, hogy pusztán Magyarország birtokában ő a törökkel szemben megállani, Magyarországot fentartani nem tudja. Ábrahám Dezső: Császári és királyi történetírók ? Bizony AkOS : Tehát már Mátyás király is egy ilyen államalakulat létesítésére gondolt, mint a mai Ausztria és Magyarország és ezért folytatta a maga hódító hadjáratait. Aki a történelmet ismeri, tudja, hogy Mátyás királyt egészen más vezette. Ő német császár akart lenni és ezért volt neki arra szüksége, hogy német tartományai legyenek. De nemcsak államféríiaink. hanem Íróink és tudósaink is . . . Holló Lajos : Fájdalom ! Bizony Ákos : . . . minduntalan ezt hirdetik nekünk, a mi gyengeségünket hangoztatják és valósággal kéjelegnek abban, hogy nemzeti hőseinket, martirjainkat lekicsinyeljék... (Igazi Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Meghamisítják a történelmet. Bizony Ákos: . . . majdnem azt mondhatom, hogy sárbatiporják. (Igaz ! Ugy van l a szélsőbaloldalon.) Más nemzet írói, tudósai, meghamisítják a történelmet, tudva és szándékosan, csak azért hogy nemzetükben az ideális czélokért a bizalmat, a lelkesedést felkeltsék, vagy fentartsák. Falunk ép az ellenkezőjét látjuk. Fráter Lóránt: Horvát írók ! Bizony Ákos : Es én mégis azt hiszem, hogy ebben a parlamentben elenyésző csekély számmal lehetnek csak azok, akik ki mernék mondani azt a tételt, hogy a függetlenségi és 48-as párt programmjának megvalósulása Magyarországnak nem áll érdekében. Semmiféle indokot sem találok tehát arra, hogy a függetlenségi párt a maga közjogi programmját épen most adja fel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza : Nagyon helyes ! Bizony Ákos: Hallottam, részint a ministerelnök ur programmbeszédéből, részint az e programra feletti vita folyamán, két argumentumot, amely a közjogi harcz abbanhagyását kívánatosnak, sőt szükségesnek hirdeti. A ministerelnök ur hangsúlyozza a tömörülés szükségességét. Sötét jövőt tár szemeink elé a maga programmbeszédében. Azt mondja, veszélyek fenyegetnek bennünket mindenfelől, ö mindenesetre jobban lehet tájékozva mint én, tehát kénytelen vagyok neki elhinni, hogy a helyzet csakugyan ilyen szomorú. De bocsánatot kérek, ezzel a tömörüléssel a veszélyeket elhárítani nem lehet. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha arról volna szó, hogy a nemzet összes erőit egy zászló alatt egyesitjük, akkor talán lehetne erről beszélni. De amikor a kormányt támogató pártok, amelyek úgyis, kisebbséget képeznek, próbálnak egy egységes pártban tömörülni, előrelátható, hogy annak még kevesebb eredménye lesz, mintha külön maradtak volna. De hallottam egy másik nézetet is : azt tudniillik, hogy a közjogi harcz folytatása a jelenlegi időben ártalmas az országra nézve. Ez olyan állítás, amelyről vitatkozni lehet, de amely — nézetem szerint — egyáltalában nem indokolhatja azt, hogy a függetlenségi és 48-as párt megszűnjék. Ez legfeljebb csak azt indokolhatja, hogy taktikáját akként irányítsa, hogy a jelenlegi nehéz, ve-