Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-768
768. országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. 257 szélyes viszonyok között ne élezzen ki közjogi kérdéseket. De hát tettüli-e ezt mi mostanában ? Hát nem alkalmazkodtunk mi teljesen a háhorus helyzet követelményeihez ? (Ugy van! a baloldalon.) Hiszen különösen, amikor kilátásba helyeztek nekünk még egy jelentékeny vivmányt is a hadsereg kérdésében, akkor csak nem lehetett feltenni rólunk, hogy felbontjuk a helyzetet csak azért, hogy kellemetlenkedjünk a kormánynak ! Gróf Tisza István tisztelt képviselő ur azt állitotta, hogy a katonai kérdés érett gyümölcsként hull majd az ölünkbe. Ezen eszmemeneten épített tovább gróf Andrássy Gyula képviselő ur és gróf Apponyi Albert kultuszminister ur azzal a különbséggel, hogy gróf Andrássy Gyula képviselő ur nem pusztán csak az időtől származtatja a gyümölcs megérését, hanem jelenteken}^ részt követel gróf Apponyi Albert kultuszminister ur részére is, akinek e téren folytatott erős, következetes küzdelme biztositotta főként az eredményt. A kultuszminister ur viszont elháritja magáról a dicséretet és azt mondja, hogy nem minket lehet és kell megkoszorúzni, hanem azon tömegsírokat, amelyek Oroszország, Olaszország és Galiczia földjein domborulnak. Azt hiszem, ez a legigazabb ; én is azt hiszem, hogy ez érlelte meg legjobban a gyümölcsöt. De az én nézetem szerint mindig gyanús dolog az, ha egy fán, a nemzet életfáján, ahol sok gyümölcs van, abból csak egy érik meg, mert azok a korán érett gyümölcsök, azok a korán magukban megpirosodott almák vagy megsárgult körték rendesen férgesek. (Élénk tetszés a baloldalon.) Az én nézetem szerint annak az óriási áldozatnak, amelyet a magyar nemzet hozott, annak a rengeteg sirnak, annak a rengeteg ontott vérnek és azoknak a százezrekre menő bénáknak, nyomorékoknak, hadiözvegyeknek és árváknak nemcsak egy gyümölcsöt kell megérte kiiÖk, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) hanem a magyar nemzet, a magyar nemzeti állam fáján levő összes gyümölcsöket. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kultuszminister ur nagyszabású, gyönyörű beszédében többek között azt mondotta (olvassa) : »Mert a történelemnek is vannak lélektani pillanatai és jaj annak, aki ezeket a lélektani pillanatokat észre nem veszi.« Tökéletesen igaza van. Hátha én most arra gondolok, hogy majd a háború után, ha hazatérnek a mi hősi harczosaink, gróf Apponyi Albert a maga lángleikének izzó hevével, a maga bámulatos ékesszólásának varázserejével élére áll a függetlenségi pártnak és azt mondja a visszatérő harczosoknak : »Károly-keresztesek ! Ti megvédtétek a haza határait, megmentettétek a haza szent földjét a feldarabolástól, örök dicsőség ezért nektek ! Élteteket koczkáztattátok, véreteket ontottátok érte, de ez még csak félmunka ; most következik a másik : a nemzet hálából, elismerésből nektek választójogot ad ; fel a másik küzdelemre ! Mentsétek meg országotoknak állami önállóságát, függetlenségét ! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem kell életeteket áldoznotok, nem kell véreteket ontaniotok; csak mutatkozzatok KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxvm. KÖTET. méltóknak a nemzet hálájára és elismerésére is : akkor nem kételkedem benne, hogy azon az országgyűlésen ennek a függetlenségi és 48,-as pártnak abszolút többsége lesz. (Elénk helyeslés és taps abal-ésaszélsőbaloldalon.) Ám azt mondja a kultuszminiszter ur : »De a király« . . . (Halljuk ! Halljuk !) Ö felsége — amint halljuk a kormánytagoktól hiteles hetyen — mentes azoktól az előítéletektől, amelyek elődeit békóban tartották. Ö hálás szívvel látja magyar népének hozzá és a dinasztiához való hűségét és a háborúban kimutatott erejét, bátorságát, vitézségét ; ő teljesíteni akaija a magyar nép kívánságait addig, ameddig elmehet, tekintettel arra, hogy ő egy másik államnak is uralkodója. Hát kérdem én : Ha, amint állíttatik, ö felsége a király gazdasági kérdésekben, az önálló külön vámterület, a magyar nemzeti bank kérdéseiben akadályt nem képez többé ; ha a nemzet határozhat ugy, ahogy jónak, helyesnek látja ; ha igaz az, hogy ő beleegyezett abba, hogy egy nyelvileg és gazdasági szempontból is magyar hadsereg felállittassék : akkor ugyan mi akadálya lehetne annak, hogy adja meg a mi teljes állami önállóságunkat ? Hiszen Ausztriának a többi már bliktri. Mit akar Ausztria tőlünk ? Azt akarja, hogy gyarmata leg3 r ünk. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt elveszti és ha a közös, helyesebben osztrák hadseregben nem dominálhatja a tiszti állásokat ; ha azok a mindenféle üzemek, intézmények stb., amelyek a közös hadsereghez tartoznak, nem lesznek nála, hanem Ausztria csak saját erejére lesz szorítva : mit bánja ő akkor azt. hogy van-e delegáczió, van-e még közös ministeríum ? Szóval mindazokkal, amik a mi állami önállóságunkat akadályozzák, Ausztriában törődni nem fognak. Nézetem szerint tehát, ha ilyen nemzeti akarat megnyilvánul, az a királyban akadályra találni nem fog. Én tehát részemről nem tudok felfedezni egyetlen egy elfogadható indokot sem arra, hogy a függetlenségi és 48-as párt szűnjön meg, tegye le a maga 50 éves programmját, szüntesse be a közjogi harczot, nem momentán, de mindenkorra. S épen azért kevesen bár, nemcsak számra, de tehetségre is gyengék, de lelkesedéstől eltelve felvettük azt a zászlót, amelyet pártunk letett, felvettük azt a programmot, amelyet pártunk ez idő szerint kivihetetlennek tart, harezolni fogunk e mellett. (Helyeslés a baloldalon.) Mi bizunk a nemzet erejében és kitartásában s meg vagyunk róla győződve, hogy meg fogjuk még érni az önölló Magyarországot. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Mielőtt beszédemet bevégezném, kénytelen vagyok még röviden foglalkozni gróf Andrássy Gyula képviselő urnak nem itt a képviselőházban, hanem az alkotmánykörben tartott beszédével. Azt hiszem, bátran foglalkozhatom vele, mert hiszen nem képez házi titkot,hiszen a volt alkotmánypárt hivatalos lapjában, a Magyar HÍTlapban szórói-szóra megjelent. 33
