Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

767, országos ülés Í918 február 6-án, szerdán, 243 irgalmaznak senkinek, akit más felfogásúnak tartanak: akkor, nem mondom, hogy ezzel a szivtelenséggel és ezzel a kegyetlenséggel, de mindenesetre kötelességtudással és czóltudatossággal meg kell akadályozni azt, hogy a bolsevikizmusnak csirái Magyarországon valaha is tenyészhessenek. (Hosszas élénk éljenzés és taps.) Nem is lehet mást csinálni Magyarországon, csak a paródiáját a bolsévikizmusnak. Hiszen csak azok álmodozhatnak bolsevikizmusról vagy játszhatnak ezzel pajzán kedvvel, könnyelműen és meggondolatlanságból, akik nem tudják azt, hogy az orosz forradalomnak nagy előzményei voltak, akik nem tudják azt, hogy mig Oroszországban az önkényt forradalom szüntette meg, addig generácziók haltak meg a szabadságért, generácziók szenvedtek vértanú- • halált, generácziók pusztultak el a börtönben vagy Szibériában. Nemzedékről - nemzedékre mint egy szent fogadalom szállott át, hogy a czárizmust... Fényes László (közbeszól,). Elnök: Kérnem kell Fényes László képviselő urat, szíveskedjék megengedni, hogy a minister ur nyugodtan és egyfolytában mondhassa el beszédét. (Elénk helyeslés.) Vázsonyi Vilmos igazságiígyminister: ... Ott nemzedékről-nemzedékre szállt a fogadalom, hogy a czárizmust meg fogják dönteni. De nálunk miféle czárizmust kell megdönteni? Nálunk önkényuralom van? Nálunk czárizmus van? Hol vannak nálunk azok a generácziók, amelyek ezekért az eszmékért elszenvedték a halált, hol vannak azok a generácziók, amelyek börtönben vagy számkivetésben haltak meg? Ok és előzmény nélkül, csupán szellemi kaczérkodásból, minden czél nélkül, divathajszolásból vagy könnyelműségből ezekkel az eszmékkel flörtölni nem lehet és én, ahol a sajtóban ezt az irányzatot észrevettem vagy észreveszem, igenis teljes tudatában felelősségemnek ezt az akár kriptogám, akár nyilt bolsevikizmust nem engedem meg és eltaposom. (Élénk helyeslés és taps.) Hogy milyen kevés szabadsága van minálunk a sajtónak jelenleg, hogy a czenzura által átengedett czikkek is mit tartalmaznak és hogy mennyire igaz az, hogy nem kaczérkodnak nálunk a bolsevikizmussal, erre vonatkozólag bátor leszek egy czikket felolvasni. Ez nem czenzurázott czikk, tehát nem vétek semmi érdek ellen, ha felolvasom. Pető Sándor: Báró Hatvány ur lapja! A Hatvány-család lapja! Vázsonyi Vilmos igazságiígyminister: Megjelent ez a czikk a letaposott magyar sajtóban vasárnap, február 3-án és azt mondja (olvassa) -. »Szóval az uj bolseviki uralom alatt a szentpétervári színházak ép ugy telvék, mint minálunk vagy Németországban . . . Rakovszky István: Az a fő. Vázsonyi Vilmos igazságiígyminister:.. . ahol még a régi polgári militarisztikus államforma uralkodik. A pétervári és berlini utczák külső képe bizonyára fölöttébb hasonlatos.« Méltóztatnak a kedves czélzást érteni. »Hiszen a rend ugy sem egyéb, mint jól eldugott rendetlenség és a társadalom ugy sem egyéb, mint jól elfojtott anarchia. Az egész különbség itt és ott között, vagyis Berlin és Szentpétervár között, hogy vannak városok, ahol egyszerű, ártatlan, zubbonyos emberek ülnek a fogházban s vannak viszont, ahol előkelő, frakkos-lakkos, érdemrendes úriemberek enyhülnek véres munka után a hűvösben. Kérdés: melyik emberfajta szolgált rá a büntetésre inkább ?« Pető Sándor: A czukorbáró ! Vázsonyi Vilmos igazságiígyminister: »Nem is kérdés. Biztos, hogy csak a bűnösek, s nem az ártatlanok.« Méltóztatott hallani, a leigázott sajtóban szembeállítják Berlint, amelyről a képviselő ur kegyes volt itt elmondani, hogy sztrájk volt, — majd rátérek — és amelyhez én, miután oly szíves volt ezt hadviselési érdekből elmondani, hozzátehetem, hogy volt, megszűnt és pedig megszűnt minden eredmény és minden engedmény nélkül. Majd magára a kérdésre reátérek később, íme, ezt a Berlint hasonlítja össze Pétervárral. Azt jelenti ez, hogy akiket Berlinben becsuknak, azok ártatlanul ülnek, de akiket a bolsevikiek csuknak be, az rendjén van és mind helyén van. Mi ez egyéb, mint bolsevikizmus ? Szabad sajtó van, a czenzura pedig, minthogy rendkívül szigorú, ezt a czikket átresztette. A czenzura által át nem eresztett czikkeket nem akarom ismertetni, de vannak itt czikkek, — miután, ugyebár, le van igázva a sajtó — amelyek arról elmélkednek, hogy miként kell a forradalmat csinálni, amelyek arról elmélkednek, hogy a forradalom csak ugy sikerülhet, ha egyszerre csinálják Bécsben és Budapesten, csak a közösség alapján sikerülhet. Bocsánatot kérek, hát a sajtószabadság czimén ezeket a gyönyörű elméleti fejtegetéseket is megjelentessük a háború ideje alatt ? Hát szabad-e nálunk terjeszteni a dezorganizácziót, azt a bolseviki irányzatot, amely a katonában meg akarja ölni a kötelességérzetet és amely nem terjeszti azt az elszánt appellt mindenkihez, hogy ne a katonák dolga legyen a politizálás, hanem bizzák a béke ügyét azokra, akik a béke ügyének szeretetével teljesek. Mert hiszen adhatta-e valaha jelét egy monarchia annak,hogy jobban szereti a békét, mintha leül tárgyalni a békéről a bolsevikiekkel ? Adhatták-e dinasztiák annál nagyobb bizonyítékát annak, hogy békeszeretettel teljesek, mintha leülnek békéről tárgyalni a bolsevikiekkel, akik mindenfelé gyújtogatni és társadalmi forradalmat szítani igyekeznek ? Ennél nagyobb jelét a béke szeretetének adni nem lehet. (Ugy van ! Ugy van! balfelől.) Hát lehet-e nálunk — amint mondottam — a dezorganizácziót terjeszteni, elvenni a katonák harczi kedvét, vagy megbontani az ő fegyelmüket. — mert hiszen á sajtó eljut a frontra — lehetsé31*