Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

214 767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. gea-e ez és meggondolják-e ennek következményeit azok, akik szabadságot kivannak maguknak ilyen irányban ? Hiszen Oroszország nyitott határai nem jelentik azt, hogy az orosz íaj, vagy az orosz nép eltünhetik, vagy összeomlik. De Magyarország nyitott határai, ha itt a bolsevikizmusnak példáját követik, ha itt a katonáink harozi kedve megszű­nik és a bolseviki tanokat követik, azt jelentik, hogy bejönnek ellenségeink, feldarabolják ezt az országot (TJgy van ! TJgy van ! balfelől.) és Magyar­országnak, a régi Magyarországnak, a nemzeti alapon felépült Magyarországnak még a romjai sem maradnak. (TJgy van! Vgy van! Taps bal­felől. Felkiáltások jobbról : Ezt mondta mindig Tisza is !) Sztranyavszky Sándor: Éljen Tisza István ! (Élénk éljenzés jobbfelől. Zaj balfelől.) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: ügy látszik, félreértés van köztünk. Én nem a választó­jogról beszéltem, hanem arról, hogy az ország védelmét kell fentartani. Sztranyavszky Sándor: A hazafias nemzeti irányt kivánta, amelyet Tisza István képviselt, hirdetett és hirdet ma is. (TJgy van! jobbfelől.) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Én nem tudom, képviselő ur, ha egyetértünk ebben, akkor mibyen czélt szolgál az, ha mégis disszonan­cziát kivan ebben a kérdésben ? Sztranyavszky Sándor: Nem kivánok dísz­szonancziát, csak megemlítem, hogy mikor Tisza István ezt hangoztatta, akkor nem fogadták el. Elnök : Kérem Sztranyavszky képviselő urat. méltóztassék csendben maradni. (Felkiáltások bal­felől : Második Fényes!) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Mint­hogy a képviselő ur felolvasott mindenféle pikan­tériát, amit a czenzura letiltott, hogy azt most mégis közölni lehessen, a Galilei-körről és egye­bekről, nem óhajtom megismételni, — méltóztas­sék megengedni, hogy én, engedelemmel, felolvas­sam a levelét egy főrendnek, aki a harcztéren van és aki a főrendiházban az általános választójog mellett egyikét tartotta a legszebb beszédeknek, akit tehát nem lehet azzal megvádolni, hogy a népnek ellensége, de aki lehet, hogy levele ezen passzusának felolvasása után ugyancsak »áruló« lesz. (Mozgás a baloldalon.) Gróf Festetich Sándor levelének utolsó passzusát, engedelemmel, felolva­som azért, hogy a sajtóhoz forduljak és a sajtó hazafiságára és komolyságára appelláljak. A levél leirja a sajtó hatását a harczkéjiességre és azután azt mondja (olvassa) : »Mi parancsnokok mindent megteszünk, ami csak tőlünk telik, a siker érdeké­ben, de az újságoknak fegyelmet bomlasztó hatásá­val szemben kevés eszköz áll rendelkezésünkre. Ezért fordulok hozzád — Pallavicini államtitkár úrhoz irja — mint aki a sajtó-ügyekben most talán a legmérvadóbb vagy, hogy intézkedjetek, mielőtt még késő.« (Igaz /j TJgy van ! a baloldalon.) Ha egy hazájáért aggódó, tetőtől talpig demokratikus érzésű magyar törvényhozó és ka­tona azt irja a harcztérről, hogy intézkedjenek amig nem késő, hát akkor én intézkedem és fogok intézkedni. (Altalános élénk helyeslés.) T. ház ! A képviselő ur ugy tüntet fel minket, mintha mi a reakczió eszközeivel dolgoznánk azért, mert' ezeket az anarchikus tüneteket nem akarjuk megtűrni, mert a szellemi anarchia után jön a valódi anarchia. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A t. képviselő ur a szellemi anarchiának olyan tipikus képviselője, hogy nem csodálom, hogy a szellemi anarchia megsértett felségének nevében itt vádbeszédet tartott. (Élénk helyeslés a balol­dalon.) A t. képviselő ur tipikus képviselője annak az irányzatnak, amelyet ingerel minden tekintély, amelyet ingere] minden intaktság. . . . Fényes László (közbeszól. Elénk felkiáltások a baloldalon : Igaza van ! Vázsonyinak igaza, van !) Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: ... és aki abban a rögeszmében szenved, hogy Magyar­országon csak olyan kevés becsület van, hogy az mind őbelé szorult. (Általános derültség; taps a baloldalon.) T. ház ! Reakczióval vádol minket. És saját­szerű módon elhallgatja azt, hogy milyen »csunya« reakcziót — ezt a szót is tőlem veszi — milyen csúnya reakcziót űzünk. Ez a kormány, az újjá­alakult kormány, az alatt a rövid idő alatt, amely alatt mint »reakcziós« kormány szerepel, azt a népet, amelynek nevében senki sem jogosította fel a kép­viselő urat, hogy szóljon — mert majd kérdezze meg azt a szervezetet, hogy jogot ad-e neki, hogy a nevében beszélj en és emberekeit a liget be invitálj on és magának népet kölcsön kérjen — (Derültség.) mondom, az alatt a rövid idő alatt a kormány ugy kormányozta a népet és ugy gyakorolta a reakcziót, elfojtván teljesen a gyülekezési jogot, hogy jóváhagyta a bányászszakszervezeti alap­szabályt és minthogytendencziája teljesen munkás­ellenes, ennek következtében kiadta azt a rende­letet, hogy nemcsak a magánüzemekben, de az állami üzemekben is a panaszbizottság működjék. (Felkiáltások a jobboldalon: Elég rosszid!) Látni­való ebből, hogy mily üldözések vannak itt. Kérem vitatkozhatunk, hogy ez jó volt-e vagy nem jó, de én most Fényes képviselő úrral vitatkozom, aki azt mondja, hogy mi reakczionáriu­sok vagyunk. Gr. Tisza István : Az nagyon mellékes. Az ország érdeke a fontos. Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Ezek a mi reakczionárius intézkedéseink ilyen rövid idő alatt. És mily csodálatos a mi reakczionárius eljárá­sunk a gyakorlatban ! A képviselő ur nyilván­való malicziából, hogy közhírré tegye azt, amit én elfojtandó hírnek tartottam és tartok — és meg­indokolom, hogy miért, rendeletem is ugy szól, hogy az elfojtandó — a képviselő ur a berlini vagy. németországi sztrájkot emiitette fel. Nos hát, a németországi sztrájk ugy T végződött, hogy a mun­kások sztrájkját erőhatalommal, katonai ostrom­állapot kihirdetésével letörték és a munkásokkal I a kormány szóba nem állott. (Helyeslés a jobból-

Next

/
Oldalképek
Tartalom