Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. 235 cselekedetet elkövető egyénnel beszélni. (Nagy zaj és közbeszólások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kérem, én szóba állok mindenkivel, mert én minden véleményt meg szoktam hallgatni. Én minden tényállást minden oldalról megvilágítva szeretek látni. Fráter Lóránt: Láttuk az előbb ! Fényes László : Ez az én felfogásom. Én nem bántom a másét, dolgozzék akármelyik képviselő vagy ujságiró másképen, én megmaradok emellett. (Zaj és közbeszólások báljelöl.) Tisztelt ház ! Egy fiatal leány . . . (Derültség és felkiáltások a baloldalon: Megint a liget ?) A ligetbe önök nem mernek kijönni többet. (Derültség jobb jelöl.) Bródy Ernő: Dehogy nem ! Szivesen kimegyek. Fényes László : Jó ! Szaván fogom ! (Élénk derültség és taps balfelől.) Farkas Pál : Világháború van ! (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Fényes László: önök duhaj emberek... (Ugy van ! jobb jelöl. Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék az ilyen kifejezésektől tartózkodni. Vertán Endre: Véget kell vetni ennek a komédiának ! Fényes László: Tisztelt ház! Konstatálom és ez fontos, mert igazat ad nekem abban, hogy a néplélek idegességét, a nép szenvedélyét és türelmetlenségét nemcsak hatalmi gőggel lehet elfojtani. Sőt azzal nem lehet. Ez a fiatal leány, meglehetősen jómódú szülők gyermeke, elment a kaszárnyákba, röpiratokat osztott szét és ezt, ugy tudom, a vizsgálat során be is vallotta. (Nagy zaj a ház minden oldalán. Felkiáltások jobbfelől: Szelíd gyermek!) És amikor azt kérdeztem tőle . . . (Nagy zaj.) Ugron Gábor: Még folyik a vizsgálat! Ez nem járja ! Vertán Endre : Magyar képviselő ilyenre még nem volt képes ! Elnök : Csendet kérek, tisztelt képviselő urak. (Folytonos nagy zaj és közbeszólások a baloldalon.) Kovácsi Kálmán (közbeszól). Fényes László : Nekem önhöz semmi közöm nincs! Azt nem öntől kérdezem meg. (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Akkor pirultak, mikor ön köztük volt. (Folytonos zaj és felkiáltások balfelől : Hazaárulás !) Kovácsi Kálmán (közbeszól). (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek. Kovácsi Kálmán képviselő urat pedig kérem, szíveskedj ék az ilyen megjegyzésektől tartózkodni. Fényes László : Engem nem fognak kihozni a sodromból, mindig megmondom a véleményemet és megyek tovább a magam utján. (Zaj.) Bakonyi Samu : Hova jut azon az utón ? Fényes László : Tisztelt ház ! Mikor azt mondtam ennek a fiatal leánynak : Nézze, a jóhiszeműségére appellálok. ön a békét akarja. Hát nem látja-e, hogy tettével Lloyd Georgenak adott igazat ? Az angolokat akarja arra izgatni, hogy igenis csak tartsanak ki a háború mellett, mert itt már minden felborult 1 Akkor azt mondta ez a leány : Elismerem, igaza van az urnak; belátom, hogy tévesen jártam el, viselni fogom ennek következményeit és nem fogok kegyelemre számitani, de az urak nem értik meg azt a lelki állapotot, amefyben mi voltunk. És ennek során, — a vizsgálatra való tekintettel nem mondok el semmit, csak azt,, amit igenis elmondhatok, mert hiszen a vizsgálatra, vagy a ténykérdésre semmi befolyással nincs — ennek során azt mondta : »Uram, aznap reggel, amikor aztán este megkezdtem működésemet, (Zaja baloldalon.) még nem tudtam, hogy el fogom mindezeket követni, azonban a villamoson találkoztam egy panaszt asszonynyal; (Zaj és felkiáltások a baloldalon : A Jcözutin ?) egy kis csirke volt a tenyerében, szóba ereszkedtem — úgymond — vele (Derültség a baloldalon.) . . . Igen egy piczi kis pelyhes csirkét vitt a tenyerében, (Zaj a baloldalon. Elnök csenget. Halljuk/ Halljuk!) és kérdeztem az aszszonytól, hogy mit csinál azzal a csöpp kis csirkével. Azt mondta erre, hogy »most már vége lesz a háborúnak és mire a férjem hazajön a-_ frontról, akkorra ez a csirke már nagy lesz«. Es aznap történt, hogy a sajtó-czenzura mindazon czikkek közlését nem engedélyezte, amelyek Hoffmann tábornok 113'ilatkozatáról szóltak. És akkor — igy szólt a leány — egyrészt a nép ezen utolsó kis naiv hitének megnyilatkozása, másrészt az a nagy felzúdulás, amelylyel a parlamentben Hoffmann tábornok beszédjéről szóló egyetlen kritikai hangot fogadták, ez a két tény : a néjsnek naiv hite és a parlament brüszk magatartása lángbaboritott és azt mondtam, hogy ha az erősek nem tudnak békét hozni, nem tudnak békét csinálni, most a gyengéken a sor. így mentem el a kaszárnyába« adta okát a leány a tettének. Én most itt nem a dolog érdemi része felett vitatkozom, csak azt akartam illusztrálni, hogy a néphez nemcsak gépfegyverekkel, nemcsak szigorú parancsokkal, hanem felvilágosításokkal, kapaczitáczióval is lehet szólni. (Zaj és derültség a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon) : Egy 1G éves tapasztalatlan leány mondta ezt ! Fényes László : Hogy önök a kaszárnya és a fiatal leány említésénél egészen másra gondolnak, az az önök intelligencziáját, az önök gondolkozásának nívóját jellemzi. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Rendre !) Elnök : Kérem a képviselő urat, szíveskedjék a helyzet és az idő komolyságához méltó színvonalon maradni. Ismételve kérem erre a képviselő urat! (Helyeslés jobbfelől.) Fényes László : Én tehát azt kérem és azt vártam volna el a demokratikus kormánytól, hogy akkor, amikor itt tagadhatatlanul izgatott szenvedélyek jönnek az állami renddel összeütközésbe, akkor demokratikus irányban, felvilágosításokkal és demokratikus cselekedetekkel győzze meg a népet arról, amiben a nép kételkedik, hogy mi itt igenis a békét akarjuk, de az csak ugy lehet30*