Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-767

236 767. országos ülés 1918 február 6-án, szerdán. séges, ha rend lesz az országban, mert külömben j ellenségeink nem kötnek velünk békét és diadalmaskodnak felettünk. En azt kiszem, kogy csak a módozatokban van külömbség, ahogyan az urak a demokratikus kormányzást gyakorolják és ahogyan nézetem szerint kellene gyakorolni. A kormánynak épen azon tagjától, aki mindig a nép előtt beszélt, akinek a száján a sajtószabadság mindig olyan szentség volt, melyhez sohasem lehetett hozzányúlni : a demokrata-kormány ily demokrata tagjától méltán elvárhatta volna a nemzet azt, hogy igéretét be is váltsa. De nem váltotta be. Hogy várhassuk most már a többi Ígéretek beváltását, amikor ebben az alapvetőkérdésben, amely annyira hozzánőtt Vázsonyi minister ur demokrata vezérlő egyéniségéhez ennyire csalódtunk ? (Felkiáltások balfelóí : Háború van f) A háború alatt.... A háború alatt szónokolt ezekről a tömegek előtt és szaktársaim, ujságirótársaim nagyon jól tudják mindnyájan, hogyan tanította őket, hogy hogyan kell a czenzura-rendeletet kijátszani. (Derültség.) Mi, akik nem igyekeztünk erre soha, akik igenis nyilt, egyenes utón akartuk a sajtószabadság biztosítását, de nem akartuk a rendeleteket kijátszani, ettől az úrtól, ettől a ministertől nem fogadjuk el a sajtószabadságra vonatkozó rendeleteket ; (Mozgás.) a kényszernek engedünk, de a lel- . künket nem tudja megnyugtatni, pártkülönbség nélkül, egyetlen újságíró lelkét sem, pedig azt hiszem, hogy egy szakkérdésben a szakemberek véleménye fontos. Méltóztassék sorban kérdezni, ott, ahol tetszik : minden újságíró, bármely párthoz tartozzék is egyébként és bármily gondolkozású legyen is a politikában, meg fogja önöknek mondani, hogy igen a sajtószabadság ily elárulását épen attól az embertől nem várták, aki egész életét a sajtószabadság érdekében kiabálta el ; (Derültség.) aki egész életében a sajtó vállán emelkedett és azt használta fel. Hiába mosolyog a minister ur, nagyon jól tudja : épen ez fáj neki, hogy nekem igazam van. (Mozgás és ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Szükséges feladatokról van szó ! De háború van !) Ezt nem így mondták előbb, de a háborús érdeket nem érinti az, hogy Vázsonyi minister úrról mit írnak, hogy vájjon jót a]kotott-e vagy rosszat, jó minister-e vagy nem. (Mozgás.) Ezt nem írhatják meg ; letiltja a ezenzura. Bebizonyítottam, hogy a beszédét nem engedték közölni. így vagyunk a kormányzás minden terén. Vagy a teljes demokrácziaellenes kormányzatot látjuk az ellenkezője helyett, vagy pedig a nemtörődömséget, a közönyt és az energiátlanságot épen ott, ahol energiának kellene lennie. Én a minister ur egy másik irányban való működésében nem' látom azt a sziklakeménységet, amelylj'cl a kadiérdeket meg akarja védeni. A minister ur hatáskörébe tartozik az árdrágítók megrendszabályozása és a visszaélések ügyében való rendelkezés. (Mozgás.) Héderváry Lehel: A bíróság elé tartozik ! Fényes László: Tudjuk, hogy a nép szenvedélye, türelmetlensége épen azért tör ki minduntalan, mert látja, kogy van egy része a társadalomnak, amely a háborúban nemcsak nem vérzik, nemcsak a vérét nem veszti, de gazdagszik. (Igaz! Ugy van I a jobboldalon.) Menjenek el a hotelek halijaiba, a vendéglők és kávéházak zsúfolva vannak velük : életerős fiatalemberek, akik reggeltől estig folytatják az árdrágítást, (Igaz!) csempészik ki az országból az anyagot. Ezek ellen nem látok rendszabályt, pedig fontos hadiérdek volna, kogy ezeket megrendszabályozzák. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezek ellen nem láttam rendszabályt, sőt a demokrata minister ur első ténykedése az volt, mikor a ministeri székbe ült, hogy egy általánosságban tartott rendelettel módot nyújtott arra, hogy ezek az árdrágítók a büntetéseiket le ne üljék, (ügy van! a jobboldalon.) és a perújítással megkönnyittessék részükre a helyzet. (Ügy van! jobbfelől. Mozgás és ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék a szakembereket megkérdezni, a birák meg fogják mondani. (Mozgás.) , i Az talán csak kadiérdek volna, kogy a nép ne lássa azt, kogy amikor kenyérkeresőjét a frontra kirendekk és ittkon az asszonyok szenvedik a káboru minden szenvedéseit, akkor legyenek ügyeskedők, akik itt tobzódnak, gyarapítják vagyonúkon túl a milliókat s akkor ezek semmiféle szigorban a kormány részéről nem részesülnek. Héderváry Lehei: Ez nem áll! Fényes László : Bocsánatot kérek, itt e házban az önök kormányzata alatt nem egyszer kangzott el nyíltan az a bejelentés, hogy maximális áron semmit venni ebben az országban nem lehet, önök képtelenek arra, kogy a mértéktelen árdrágulást, a drágaságnak ezt az elfajulását megakadályozzák. (Zaj a baloldalon.) Állítom, hogy a helyzet ma roszszabb, mint valaha volt. (Zaj a baloldalon.) Pedig fordítva kellene lenni. Mert, kogy akkor, midőn még van szabad anyag, azzal egyesek ügyeskednek, jogtalanul kereskednek, azt meg tudom érteni, bár azt sem helyeslem ; akkor is intézkedni kellett volna ez ellen. De hogy most, mikor igazán minden falat kenyérnek csak oda szabad jutni, ahova jutnia kell, itt legyen száz és százezer ember, aki egyebét nem csinál, mint egyik kézből vesz, a másik kézbe tovább ad, (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) ezt tűrni nem lehet s az a kormány, amely ezt eltűri, amely ez ellen nem tud orvosságot találni, semmi esetre sem demokratikus, nem szocziális kormány ; az mondjon le, mert nem képes a helyét betölteni. Ez egyik legnagyobb feladata ennek a kormányzatnak és ezt nem teljesiti. Nem beszélek ügyvédi irodákról, akol kiosztották a hadseregszállítók védelmét, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.), akol egész vezérkar volt együtt . . . Farkas Pál: Melyik oldalon ülnek ? (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Fényes László: .. . csak azt mondom, hogy