Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-766

222 766. országos ülés 1918 február 5-én, kedden. közreműködni, e körül sorakozni nem lehet nehéz ; ez a program csak indok lehet a csatlakozásra. Nehéjség a függetlenségi párt szempontjából főleg a gazdasági programnak azon kérdésében mutatkozik, amely az Ausztriával kötött, illetőleg kötendő gazdasági kiegyezésre vonatkozik. T. képviselőház ! Erről a kérdésről teljes lojalitással és nyíltsággal akarok beszámolni. Mikor az Esterházy-kormány megalakult és én annak a kormánynak tagja lettem, az Esterházy-kormánynak e részben tett nyilatkozatával szemben bizonyos fentartással éltem. Sajnos, nincs nálam akkori nyilatkozatom szövege, de a képviselőház naplóiban mindenki utánanézhet, hogy én akkor azt mondottam, hogy a kormány-nyilatkozatnak azzal a részével szemben, mely az előző kormány által kötött közgazdasági kiegyezést átvállalta, én fentartom a jövő országgyűlésre teljes akcziószabadságomat a közgazdasági önállóság érdekében, és abban a nem várt esetben, melynek lehetőségét azonban az Esterházy-kormány programm-nyilatkozatában jelezte, ha a kiegyezést még ezen az országgyűlésen kellene finalizálni, fentartom magamnak annak a kényszerhelyzetnek és e kényszerhelyzet indokainak szabad mérlegelését és ehhez képest szabad elhatározásomat. (Helyeslés balfélől.) Ezt az én állásfoglalásomat akkor mindazok, akik a függetlenségi elvet vallják, helyeselték, magukévá tették. Már most az a kérdés, t. képviselőház, hogy az az állásfoglalás, amelyet elfoglalnak azon tisztelt elvbarátaim, akik engem az uj kormányt támogató egységes párt kötelékébe követni akarnak, mennyiben tér el ettől az állásfoglalásomtól ? Akkor, t, képviselőház, csak annyit mondhattam, hogy egész erőmmel azon leszek, hogy az idegen államokkal, nevezetesen Németországgal kötendő kereskedelmi szerződések nemcsak jogilag ' nem, hanem tényleg, az esetleg teremtett kényszerhelyzet által se prejudikáljanak a nemzet szabad elhatározásának. Az akkori kormánynyilatkozat tényleg identikus volt azzal, amit gróf Tisza István ministerelnök a kiegyezés tekintetében tett, midőn t. i. azt mondta, hogy az ő kormánya is óhajtja, hogy a kiegyezés ügyének törvényhozási elintézése a jövő országgyűlésre maradjon, azonban jöhetnek olyan körülmények, melyek lehetetlenné teszik és azt az országgyűlést abba a helyzetbe hozzák, hogy a kérdéssel foglalkoznia kell. Ezzel szemben a jelenlegi kormányprogrammnyilatkozat egész határozottsággal azt mondja, hogy a kiegyezés kérdésének törvényhozási elintézése a jövő országgyűlésre hagyandó, tehát nem él azzal a kifejezett föntartással, melylyel az előbbi kormány élt — ámbár el kell ismernem, hogy akár mondja ezt egy kormány, akár nem : szakadhatnak az ország nyakába olyan helyzetek, amelyekben rögtönösen intézkedni kell. (Felkiáltások jóbbfelől; Szakadni fognak!) De ez a helyzet nincs előre kontempláczióba véve, nincs előre — hogy ugy mondjam — egy sorba állítva azzal az eshetőséggel, mely a kormánynak kifejezett ezélja, mely az ő akeziójának egyik tárgya, hogy t. i. a jövő országgyűlésre maradjon a kiegyezés elintézése. S mikor az Esterházy-kormány bemutatkozása alkalmával azt mondottam, hogy egész erőmmel azon leszek, hogy az idegen államokkal kötendő kereskedelmi szerződések neesak jogilag nem — amint hogy jogilag semmi esetre sem prejudikálhatnak — hanem tényleges kényszerhelyzet teremtésével se prejudikáljanak a jövő országgyűlés elhatározási szabadságára, ehelyett a jelenlegi kormány programmjában az, amit akkor törekvéseimnek netalán bekövetkezendő vagy be nem következendő czéljaként jeleztem, t. i. a prejudiczium elmaradása fel van véve, t. i. hogy nem szabad, hogy az idegen államokkal való kereskedelmi szerződések akként köttessenek, hogy kényszerhelyzet békójába szorítsák a jövő országgyűlés elhatározási szabadságát. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, tettünk és teszünk, amit tenni lehet, hogy a jövő országgyűlésnek és eszerint a jövő országgyűlés minden képviselőjének elhatározási szabadságát ebben a kérdésben megóvjuk (Ugy van ! a baloldalon.) azokkal a kényszerhelyzetekkelszemben, melyek esetleg a dolog természetében rejlenek, esetleg az események kialakulásából folyhatnak (Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk I a középen.) s melyekre előre azt mondani, hogy én azokkal számolni nem fogok, akármilyen legyen is a világ folyása, akármilyen legyen is a nemzetnek abból kialakuló érdeke, én azzal nem törődöm, előttem csak a pártprogramra van — ezt én nem nevezem jDolitikának. Pártprogrammok jeleznek egy irányt, melyet követni kell, melyet megvalósítani kell. Ehhez az irányhoz, ehhez a megvalósítandó szellemhez igenis hiven ragaszkodnunk kell, de előre meghatározni azt, hogy bizonyos adott esetekben, 10—15 év múlva ebben és abban a hónapban mit fogunk cselekedni és azután nem az ország érdekét venni kiindulópontul, hanem egy betűt, nem egy szellemet követni, hanem egy formulát; én így az elvhűséget sohasem értelmeztem, ma sem értelmezem. Egyedük, szerintem észszerű dolog : a jövő országgyűlés számára fenntartani aképviselőháznak és minden egyes képviselőnek elhatározási szabadságát. Senkire nézve sem lesz akadály abban a tekintetben, hogy megítélje azt a helyzetet, amely előállott abból a kiegyezési javaslatból, mely a ház asztalára fog letétetni, az idegen államokkal kötött szerződésekből és azoknak előnyeiből, abból az óriási iparfejlesztési lehetőségből, melyet az önálló magyar hadsereg Magyarországra nézve megteremt s azután mérlegelje, hogy az ország érdekében és mindenkor vallott irányának szempontjából mi a helyes, mi a kötelesség. Előre azt mondani, hogy mi nem fogunk törődni azzal a körülménynyel, hogy Magyarországnak és Ausztriának a mai napig 18 és fél milliárd bankjegyforgalma van és hogy ezt meg kell emésztenünk, fel kell szívnunk és hogy ez jövő közgazdaságunk és pénzügyi politikánk egyik