Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-766

766. országos ülés 1918 február 5-én, kedden. 223 legfőbb feladata ; előre kimondani, hogy nem fogunk törődni azzal, hogy ezt a nagy feladatot miként fogjuk a legkönnyebben, a legbiztosabban megoldani : ez nem olyan politika, amelyet én a nemzetnek és bárkinek is ajánlhatnék. Azt hiszem, megtettünk ezzel a bizonytalan, ezzel a háború befolyásának jegyében álló helyzettel szemben mindent, amit megtennünk kellett, amivel az országnak, ön önmagunknak tartoztunk, hogyha elvileg lehetőleg biztositottuk a jövő országgyűlésnek és a jövő országgyűlésen öhönmagunknák az elhatározási szabadságot. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Biztositottuk azt azáltal is, hogy amint elvbarátaimmal kimondottuk abban a határozatban, amelyet hoztunk : teljes és megalapozott az a meggyőződésünk, hogy amennyiben a nemzet a közgazdasági önállóság létesítését határozná el és ez volna az ő komoly akarata, akkor elhatározásának megvalósítása akadályokba nem fog ütközni. Megnyitottuk a pályát a nemzet szabad elhatározásának. (Derültség a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Kun Béla: Ha előre lekötik 20 évre, hogy lesz akkor megnyitva a szabad elhatározás ? Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Én nem tudom, hogy mi felett nevetnek a t. képviselő urak. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Ha a helyzet nem volna olyan véghetetlenül komoly, nekem módomban volna ezt a derültségüket kamatostul visszaadni, midőn majd a katonai kérdésről beszélek, dehát én ezzel az alkalommal humoros szempontból élni nem fogok, bár egyik-másik megjegyzést tenni kötelességem lesz. (Helyeslés baljelől.) Szóval, t. ház, igenis a multak összes bevallott és be nem vallott akadályaival szemben a kormány programmja és eljárása megnyitotta a nemzet szabad elhatározásának lehetőségét az egész vonalon. (Helyeslés a baloldalon.) Ennyit ma tenni tudunk; ennél többet tenni sem a mi szempontunkból nem szükséges, sem az ország szempontjából helyes nem volt. Áttérek a katonai kérdésre. (Halljuk ! Halljuk I) Polónyi Géza t". képviselőtársam mindenféle kérdést vet fel, hogy lekicsinyelje azt az eredmén}^, amelyet a katonai kérdésben elértünk. Polónyi Géza : Bocsánat, ez tévedés ! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Annál jobb, ha tévedés, de hát egész preczize mondom: azt mondja a t. képviselőtársam, hogy ez az önálló magyar hadsereg, amelynek körvonalai kibontakoznak a kormány programra] ából, nem az az önálló hadsereg, amely a függetlenségi és 48-as párt programmjában szerepel, hanem ez az a m.d-gjax hadsereg, amely a 67-es törvény formulázása szerint az egész hadseregnek kiegészítő része. És ebben neki teljesen igaza van. Az a magyar hadsereg, amelynek létesítése iránt semmi kétség sem foroghat fenn, gazdasági, igazgatási és nemzeti szempontból teljesen önálló magyar hadsereg lesz, katonai önállósága azonban nem lesz teljes, Ezt tökéletesen elismerem ; ez megvan abban, hogy »az egész hadseregnek kiegészítő része.« (Halljuk/ Halljuk/) Most azt kell mérlegelnünk, hogy vájjon ez az elért és biztosított eredmény alapot szolgáltatnekünk arra, hogy fentartás nélkül csatlakozzunk annak a kormánynak pártjához, — nemcsak támogassuk ; támogatást e tekintetben azoknál is nyerni fogunk, akik nem csatlakoznak a párthoz (Ugy van ! báljelöl.) — csatlakozzunk-e annak a kormánynak pártjához, vagy pedig tartsuk-e fenn ezzel az elért és biztosított eredménynyel szemben a mi közjogi pártállásunkat,; folytassuk-e a közjogi harczot azon a mesgyén, ahol már nincsen szó a magyar hadseregnek nemzeti szempontból való teljességéről és önállóságáról; nincs szó annak önálló igazgatásáról; nincs szó annak közgazdasági önállóságáról, hanem csak arról vari szó, hogy a katonai önállósága is teljes legyen. Indokolt-e ezen differenczia, indokolt-e ezen többletnek kedvéért fentartani az önálló közjogi jellegű pártállást, bejelenteni a további közjogi harczot ennek a differencziának, ennek a többletnek kedvéért. És én azt mondom, t. ház, hogy nem. Én is egy kis történelmi visszapillantást ^akarok vetni ennek a kérdésnek előzményeire. Én is mérlegelni akarom elfogulatlanul és hideg észszel helyzetünket, az egész helyzetet. Nem a királynak, ennek a királynak egyéni elhatározását, amire viszszatérek, hanem egyáltalában intézményes helyzetét annak a királynak, aki egyszersmind ausztriai császár. Ezeket a szempontokat akarom mérlegelni és akkor mit találok ? Igenis, már Andrássy Gyula t. barátom rámutatott arra, hogy 200 esztendő óta, mióta 1715-ben őseink nem elég előrelátással formulázták meg azon törvényezikket, amely az állandó hadsereget létesítette, azóta állandó volt az a törekvés, amely a XVIII. század vége felé már teljes sikerhez vezetett : Magyarországnak védőerejét beolvasztani egy egységes osztrák seregbe s ezen törekvés ellen állandó harcz folyt, állandóan megismétlődtek a kísérletek. Először, hanem csalódom 1815-ben kaptak a magyar rendek olyan választ, amely a legújabb időkben majdnem szórólszóra reprodukáltatott a chlopy-i napiparancsban. A régi diéták közt a legszerényebb kívánalmak merültek fel a magyarságnak a seregben való érvényesítése tekintetében, de mindenkor merev visszautasításra találtak, egy talpalatnyi földet sem sikerült a magyar nemzetnek nyernie ezen a téren. 1790-ből van egy érdekes okmányunk, amelyre engem figyelmeztetett egy történész barátom. II. Lipót király, a jelenlegi uralkodóházból származott királyok egész sorozatában magyar szempontból egyike a legjobbaknak, aki a József-féle uralkodás után helyreállította az alkotmányt, rendkívül nagy sorozatát hozta az alkotmánybiztositó törvényeknek, megalkotta, illetőleg hozzájárulásával alkottatott meg az a híres X. t.-cz., amely Magyarországnak, a magyar királyságnak önállóságát klasszikus alakban hozta, amely a mai napig is alapvető tétele egész nemzeti állami önérzetünk-