Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-766

218 766. országos ülés 191í legesletörée ami gyengülésünkre és a mi letörésüsünkre is vezetne. A másik jelszó, amelylyel dolgoznak, a szocziális fonadalom jelszava, amely kiindul a bolseviki-koTmány köréből. A bolsevikiek tendeneziája azt hiszem mindinkább kiviláglik s örülnék, ha csalatkoznám és nem igy volna. De mindaz, ami történik, beímem mindjobban megerősíti azt a meggyőződést, hogy ott nem létezett komoly békeszándék, hogy ők a béketárgyalásokat, most legalább már, főleg taktikai szempontból folytatják, abban a reményben és abban a hitben, hogy sikerülni fog nekik izgatások révén nálunk mindenütt olyan tábort megszervezni, amely nyomást gyakorol a kormányokra, mihelyt a kormányok ellenmondanak annak, amit ők diktálni akarnák. (Igaz! ügy van !) Már régen gondoltam, hogy ez igy van. Ennek a bolseviki mozgalomnak megvannak a maga történelmi előzményei. Az nem keletkezett egyszerre. Az orosz földön van a forradalomnak a legnagyobb tradicziója, természetesen mert hiszen olt voltak a legborzasztóbb állapotok, amelyek a legtürelmesebb embereket is a forradalom táborába szorították. Ott tehát megvan a forradalomnak a maga tradicziója, a maga elmélete már régóta. Már a múlt század elején foglalkoztak az orosz forradalmárok azzal a gondolattal, hogy a czárizmus egységes imperializmusát fel kell hogy váltsa az alkotó népek szövetsége. Ez volt mindig egyik része az ő akcziójuknak. Már 1817-ben Egyesűit Szláv Társulat czim alatt megalakult az első nagyobb forradalom kitörése előtt egy ilyen szervezet, amelynek egyik programmpontja a szoczialisztikus forradalom volt, másik programmpontja az összes szláv nemzetiségek egyesítése egy ilyen forradalom eszméje körül. Azután folytatódtak ezek a tendencziák. Nem akarom a t. házat a részletekkel untatni, azonban rámutatok arra a férfi ura, aki ezt a gondolatot a legnagyobb tökélyre vitte. Ez Bakunin volt. Bakunin, akinek múmiájával már úgyis találkoztunk, mert a szerb radikális párt, maga Pasics is Bakuninnak volt a tanítványa. Bakuninnak az volt az elmélete, hogy a forradalmi szolidaritásban kell egyesíteni az összes szláv törzseket és fajokat. Az volt az egyik alapmeggyőződése, hogy forradalommal tönkre kell tenni Ausztria-Magyarországot és egy nagy szláv forradalmi konföderácziót kell létesíteni a régi czárizmus birodalma, Ausztria-Magyararszág és Törökország romjain. Ha az ember megfigyelte a bolsevikiek taktikáját, kezdettől fogva arra a gyanúra kellett jönnie, hogy az ő politikájuk összesíti ezen régi forradalmi apostolok tanításait. Hiszen mindjárt az első felszólítást, a béke-felszólitást, nem a kormányokhoz intézték, pedig tudták, hogy nálunk a kormányok vannak hivatva a békekötésre a népek bizalmára támaszkodva ugyan és velük karöltve járva, de mégis az ő hivatásuk a tényleges tárgyalás. Nem hozzájuk fordult az akkori forradalmi kormány, hanem egyenesen a proletársághoz. Azt 8 február 5-én, kedden. szólította fel, hogy kényszerítse ki a békét. Talán meg is lepődött, amikor ahelyett, hogy itt a proletárság felelt volna, egyszerre titkos tanácsosokkal, külügyministerekkel lett dolga, azokkal kellett tárgyalnia. Egész máskép képzelték ők a dolgok fejlődését. Látni lehetett a tárgyalások alatt is ezt a hátsó gondolatukat, mert leleplezték őket abban a tekintetben, hogy a tárgyalások alatt is izgattak, mindenféle módon törekedtek forradalmat szervezni. Amikor velük szemtől-szembe hangoztatták ezt a vádat, nem is tagadták. Azóta is azt látjuk, hogy annyira huzzák-halasztják ezt a tárgyalást, hogy az a gyanú ébred az emberben, hogy kezdettől végig csak a forradalmi czélok elérésére és a mi tönkretételünkre kezdték meg ezt az egész tárgyalást. És ha az ember nézi, hogy mikép jártak el, mikép cselekedtek Ukrainában, mikép cselekedtek a finnekkel szemben, akkor nagyon megérti, hogy miért követelik ők elsősorban azt, hogy Lengyelország csak akkor döntsön sorsa felett, amikor a mi katonaságunk elvonul. Mert, amint kivonul a mi hadseregünk, azonnal a vörös gárda pótolja és akkor aligha lenne módjában a lengyel nemzetnek, hogy egészen szabadon, minden terror nélkül döntsön sorsa felett, hanem akkor a forradalmak szolidaritása alapján beavatkoznának ők a lengyel belügyekbe, amint beavatkoznak ma Ukrainában, beavatkoznak Finnországban. Akkor megint kijátszanak azt a jelszót, amelyet lansziroztak: a népek önrendelkezési jogát. (Igaz! ügy van ! jobbfdől.) Ilyen nagy veszélyek között, ilyen komoly helyzetben az a kérdés, hogy mi a helyes politika, mit kell nekünk tennünk, szerintem egészen világos. Azt, ami nagy körvonalakban a t. ministerelnök ur programmjában ki van fejtve. Két irányt látok itt. Az egyik irány az, hogy fel kell ébreszteni a legszélesebb néprétegekben azt a tudatot, hogy ez a kormány átérzi az uj idők szellemét, átérzi ezen háború után, melyben a tömegek óriási áldozatok árán mentették meg a hazát, átérzi és meg tudja érteni a háborúnak azt a tanulságát, hogy csak az az állam áU szilárdan, csak az az állam életképes, amelynél a tömegek meg vannak elégedve, (ügy van! ügy van I balfelől.) amelynél a tömegek nagy erkölcsi, vagyoni, etikai és közegészségi érdekei minden részletükben fel vannak karolva,, ahol érzi mindenki, hogy az állam minden embernek, elsősorban a kisebb embereknek szenvedésein akar enyhíteni ... (Igaz ! ügy van ! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hock János: Nagyon helyes! Gr. Andrássy Gyula: ... ahol érzi mindenki, hogy ez a szócziális szellem át- és áthatja az egész államot. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az egyik előfeltétel, s ennek a nagy gondolatmenetnek csak egy része, csak első lépése a választójog. A választójognak kezelésénél nem szabad egy perczig sem. felejtenünk épen azt, hogy ennek