Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-766
214 766. országos ülés 19. megszabott napi adagot is elviszik és nem hagyják meg neki a megélhetésre szükséges mennyiséget, sőt a vetőmagot sem. T. ház ! Legyünk tisztában a dologgal. (Halljuk ! Halljuk !) Itt bizonyos ellentét van a nagybirtok és a kisbirtok között. Nagybirtokosainkról még nem hallottam, hogy valami nagyon tiltakoznának a rekvirálás ellen, de szerintem nincs is erre olyan nagy okuk, mint a kisgazdának. Megmondom miért. Legyünk egéffzen őszinték, t. ház. Annak a nagygazdának feltétlenül pótolnia kell a cselédjétől elvont mennyiséget, ezt tudom, elismerem, mert máskülönben az a cseléd azt a munkát elvégezni képtelen lesz és ha csak az a fejadag hagyatik meg számára, amely elő van irva, akkor a mezei munka meg fog állani Magyarországon, azt elvégezni nem tudják. A nagygazdának ennélfogva kötelessége és az ország érdekében is helyesen teszi, ha annak a cselédnek a hiányát kipótolja vagy legalább, ha minden elfogyott, ad még neki annyit, hogy tudjon dolgozni. Ezt az a nagybirtokos nyíltan, emelt fővel, eldugás nélkül megteheti, mert megvan az az elszámolási lehetősége, hogy nála azt a felesleget megtalálni nem fogják. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Mozgás a középen.) Aki ezt az állításomat kétségbe akarja vonni, annak szívesen állok rendelkezésére, hogy bebizonyítsam, miként lehet ezt megcsinálni. A kisgazdának ellenben nem áll rendelkezésére ez az elszámolási lehetőség, neki semmiféle eszköze nincs erre, ott elszámolni nem lehet, az egyetlen mód tehát, ha családját igen sok esetben az éhenhalástól meg akarja menteni, hogy bizonyos kevés készleteket elrejt. Nem is csináloktitkot belőle, megmondom egész őszintén, de ez a jelenlegi helyzetben máskép nem lehet. Részemről a legerősebben elítélem és megbüntetendőnek tartom azokat, akik nyereségvágyból, vagy a kenyérnek való gabonát elrejtik, vagy eldugják, azt a kisgazdát és azt a másikat is egyformán kell büntetni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De midőn látom, hogy amikor a saját családjának fenntartása czéljából kellett 16—20 kiló lisztet vagy gabonát elrejtenie, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és nézem az ezért kiszabott büntetések alkalmazását, akkor megborzadok tőle. T. ház, igazán mondhatom, hogy az ember bizonyos borzalommal olvassa a régi korszakok büntető eljárását, azokat a perzekueziókat, azokat a boszorkánypereket, megégetéseket stb., de én állítom, hogy ha azt a büntetési listát, amelyet ma sok helyütt kiszabnak, egy fél liter tejfölért, vagy öt kiló kukoriczáért, vagy öt kiló búzáért, ha azokat a büntetéseket, ameÍ3^ek szólnak 10 napi elzárásra és emellett 400 korona pénzbirságra, ha ezeket meghagyják a jövő korszaknak, egy század múlva az akkori emberek irtózva gondolnak majd ezen időszakra, mondván, hogy micsoda időszak lehetett az Magyarországon, amikor ilyen apró dolgokért ekkora büntetéseket szabtak ki, mint a milyeneket ma sok helyen kiszabnak. február 5-én, kedden. Ezeket az ügyeket, a gabonának megtartását máskép kell intézni. Ez a rendszer semmikép meg nem állhat és hiábavaló lesz az az eszköze a kormánynak, hogyha nem elég a gabona, egyszerűen leszállítjuk a fejkvótát és az állatok adagjait és ezt igy vegyük el. Ez a rendszer meg nem állhat és nem éri el a kivánt eredményt, hanem eléri a nép zaklatását és a társadalmi osztálykülönbségek kiélesedését. Elképzelhetetlen módon kiélesedett a város és a falu közötti ellentét. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szabó István (nagyatádi) : A város azt hiszi, hogy a vidéken az egész föld alá van aknázva búzával, a városban sokan azt gondolják, hogy ha valami vulkanikus kitörés lenne, tisztára búzát szórna ki a földből; a falusi nép pedig, amely először is odaadta azt, amit a gabonából magától megvonhatónak vélt, amelytől hízóját, burgonyáját, szénáját, szalmáját,- szóval mindenét lerekvirálták, az a falusi nép azt hiszi, hogy a városi népnek talán nem is volna akkora szüksége reá,, csak a falusi néptől el akarják azt venni és azt az eljárást alkalmazzák, hogy amit a falusi nép meg akar venni, annyiért adják vagy sehogy se adják cda neki, amennyiért akarják, amit pedig a falusi népnek kell odaadni, azt olcsón az államhatalom szuronyok között, katonasággal veszi el tőle a városi nép javára. Ez sajnálatos tévedés mind a két rész-' ről, de az eljárás, a módszer olyan, hogy ezen igazán nem kívánatos külömbözetek és utóvégre káros befolyásra vezető és káros eredményre jutó ellenséges érzületek a város és a falu között előállottak. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha ez a rekvirálás azon a módon folytattatik, mint most, ha a t. kormány nem tud -erre demokratikusabb eszközöket találni . . . Fényes László: Ausztria- kedvéért. Szabó István (nagyatádi) : ... én pártom és a magam részéről ennek a rendszernek fentartásához és alkalmazásához hozzá nem járulhatok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezekben voltam bátor lehetőleg röviden elmondani a gazdapártnak, a kisgazdáknak állásfoglalását az uj kormánypárt alakulásával szemben. Amikor is kifejtettem azokat az okokat, amelyek miatt mi kisgazdák nem csatlakozhatunk a kormányzó párthoz, egyben azonban biztosithatom az igen tisztelt kormányt és pártját arról is, hogy minden olyan kérdésben, amety a nemzet erősödésére, a nemzeti erő kifejtésére szükséges, hogy a nemzetnek ereje és tekintélye legyen, minden olyan kérdésben szívesen állunk meUeje és támogatni fogjuk és nem leszünk azon, hogy meggyengitsük a kormány álláspontját olyan kérdésben, amelyben az az ország és a nemzet erejének meggyengítésével is járna. Magát a kormánypártba való beinvitálásnak módját sem tartom szerencsésnek, legalább nem reánk nézve. Voltak meghívások, szíves meghívások és olyan meghívások, mint mikor az egyszeri alföldi gazda azt mondta : Ha jössztök esztek, ha nem jöttök, lesztek.