Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-766

766. országos ülés 1918 T. képviselőház ! Velünk is igy történt, de nem ez a mérvadó állásfoglalásunkban, hanem állásfoglalásunkban az a mérvadó, amit már az elébb elmondtam, T. ház ! Már most még Magyarország gazdáihoz volna néhány szavam és épen ebből a szempontból. (Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Nagy sajnálattal látom, hogy egyes fővárosi irányzatoknak az a törekvése, hogy minden hibáért, minden hiányért, ugy az élelmiczikkekben mint más téren a mezei gazdákat teszik felelőssé. Nem gondolják meg ezek a t. irányzatok, hogy mit idéznek föl ezzel. Én ugy tudom, hogy a radikálisabb irányzatok igyekeztek vagy igyekeznek a kisebb gazdákat és mezei munkásokat is táborukba vinni. De hogyan alakul ki igy a helyzet ? A t. radikálisabb irányzat örökösen csak a termelést és a termelőt hibáztatja és kárhoztatja és örökösen azt hangoztatja, hogy erősebb eszközökkel kell még jobban szorongatni, erősebb eszközökkel kell még jobban zaklatni, szorítani a termelőt, hogy izzadják ki azt is, ami bennük nincs. Mit érnek cl ezzel az illető radikális körök ? Ezzel a törekvésükkel elérik azt, hogy a mezei termelésnek minden rétegei ellenséget fog bennük látni és amit ők akarnak, hogy magukhoz szívják a kisebb gazdákat és a cselédeket, a mezőgazdasági munkásokat, annak épen az ellenkezőjét fogják elérni. Ha az a falusi kisgazda örökösen azt látja, hogy vannak bizonyos körök, amelyek az ő uj abb megn yuzásukat követelik, minél erősebb és minél durvább eszközökkel, természetesen nem fognak azokhoz csatlakozni, hanem a másik irányhoz. Ez az eredmény beállhat a mezőgazdasági munkásoknál, az úgynevezett cselédeknél is. Mert mi a helyzet % Ugyan az, ami Anglia és Németország között van, hasonlatos hozzá : a német munkásokat és az angol munkásokat azért lehetett, nézetem, szerint, a háború ily kíméletlen folytatásába belevinni, mert mind a kettővel elhitették, hogy ha a másik lesz győztes, akkor a munka alkalma elvész, le lesz szorítva a világpiacról és a gyári munkásság készítményei nem lesznek elhelyezhetők ; ha nem lesz munkaalkalma, megszűnik a kereset s igy egymásra féltékenyek a német és angol munkások, ezért odaadták magukat a kormányzók akaratának és belementek a legvéresebb tusákba, hogy munkájuk eredményét továbbra is megtarthassák. Ez az én nézetem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, Magyarországon is arra a gondolatra jöhet a mezei munkás, hogy hiszen ha a városi radikálisabb körök mindig azt követelik, hogy az iparczikkek csak maradjanak drágábbak, vagy legalább is ezek leszállításáért nem küzdenek, csak mindig azért küzdenek, hogy a mezei termelés, a mezőgazdaság előállított terményei, az élelem legyen olcsóbb és ezt követelik folyton és folyton, akkor lehetetlenség arra a gondolatra és arra a tapasztalatra nem jutni a mezőgazdasági munkásnak, hogy voltaképen ez ő ellene is irányúi, mert ha a mezőgazdasági termény február 5-én, kedden. 215 olcsóbb, akkor a munkást sem lehet jól megfizetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon figyelmébe ajánlom ebből a szempontból is az igen t. városi radikális köröknek, hogy az ő politikájuk önmagukra való tekintette] is nem helyes és ennek a következése az lesz, amit most már előre jelzek, hogy még a mezőgazdasági munkásságot is abba a táborba fogja bcállitani, melybe épen ők nem akarják meghagyni. T. ház ! Ezen torzsalkodásokat én már régóta figyelem és ugy nemzeti, mint társadalmi szempontból károsnak, sőt veszedelmesnek tartom, hogy mindig csak azt követelje a város, hogy a mezei termelés olcsóbb legyen, de nem gondoskodnak arról is, hogy az iparczikkek se legyenek olyan hihetetlenül drágák. Ez az irányzat elválasztja a várost a falutól és egy táborba hozza azokat is, akiket eddig bizonyos nézetkülönbség választott el. Mikor én ugy látom, — lehet, hogy csalódom és jobban is szeretném, ha csalódnám ebben a feltevésemben — hogy az igen t. kormány -mostani irányzata meglehetősen hajlik ehhez az oldalhoz, mikor azt látom, hogy sokkal inkább tud a mostani időben a város érvényesülni, mint a falu, akkor azt vagyok bátor mondani a falu képviselőihez és a földbirtokos gazdákhoz, hogy nekik is hasonlóan össze kell fogni (Helyeslés a szélsőbaloldalon) nem azért, hogy visszaüssünk, hanem hogy mi is megvédelmezzük érdekeinket. Lehetetlen fentartani azt a helyzetet, hogy egyoldalulag mindig csak a mezőgazdasági termelés árának leszállítását, annak fegyveres erővel való elvételét követeljék és másrészről nem gondoskodnak arról, hogy amire annak a falusi lakosságnak van szüksége, ugyanolyan módszerrel jusson a falusi lakosság kezébe. Az igen t. kormánypárton ülő képviselőtársaim ellenzéki korukban elég sokszor kívánták a volt kormánytól, hogy az iparczikkeket makszimálja és tegye hozzáférhetővé az egj'szerü népnek. Máig sem történt eddig ebben kielégítő eredmény, az állapotok maradtak a légiek. Ez az állapot azonban nem helyes, ezen változtatni kell, az iparczikkeket is teljesen makszimálni kell és ott is ép ugy rekvirálni kell, (Helyeslés a szélsőbaloldalon) ép oly kíméletlenséggel, ahogy azt falun teszik és azt a rekvirált iparczikket ép ugy oda kell juttatni a nélkülöző faluhoz, mint a hogy a rekvirált gabonát odajuttatják a nélkülöző városhoz. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miután azt látom, hogy ez a jogos kívánság nem tud érvényesülni, akkor ez ellen más mód nincs, mint az, hogy a gazdaközönségnek, a kisebb és nagyobb gazdáknak össze kell fogni és egyenlő elbánást kell teremteni. Felhívom Magyarország gazdaközönségét, társuljon ezen mostani rendszer megváltoztatására, és az igazságos, egyforma elbánás keresztülvitelére. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök ." Szólásra következik % Hammersberg László jegyző: Gróf Andrássy Gyula! (Felkiáltások : Halljuk ! Halljuk .')