Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-766

212 766, országos ülés 1918 február 5-én, kedden. és idehaza akarnak megtelepedni, de hiába keres­nek házat, földet, még drága pénzért se kapnak. Nem elég tehát az, hogy a kormány felvette prog­rammjába a birtokpolitika reformját, hanem azt sürgősen keresztül is kell vinni. Ez a reform van olyan sürgős, mmt a választójog reformja, sot én­nekem — őszintén ki merem jelenteni — még sürgősebb annál. (Helyeslés a jobbközépen.) Mezőssy volt földmiveiésügyi minister ur meg­kezdte az eladás ellenőrzését az ország néhány vár­megyéjében. Tessék azt az egész országra nézve életbeléptetni, minden vármegyére kiterjeszteni és elejét venni annak, hogy bérbeadandó birtokok hovatovább olyan területeken, ahol arra a lakos­ságnak van nagy szüksége, mindig csak a nagy bankok kezébe kerüljenek. Lépjen fel a kormány erélyesen, nehogy ugy járjon, hogy mire a birtok­politikai reform, el lesz készitve, nem lesz talaj, ahol az végrehajtható. Mondom tehát, a birtokpolitikai reform alapelveihez a legnagyobb készséggel hozzá­járulunk, de mindenesetre kívánjuk, sőt követel­jük a kormánytól, hogy ezt a reformot sürgősen, a lehető legsürgősebben hajtsa végre. Mert ha sür­gősen végre nem hajtja, az legnagyobbrészt értékét veszti. T. ház, az önálló magyar hadsereg kérdését is felvette a kormány a programmjába. (Zaj. Hall­juk ! Halljuk! Elnök csenget.) Hogy az önálló magyar hadseregről ma már egy kormány beszél Magyarországon, annak én ép oly nagyon örülök, mint annak, hogy a birtokpolitikai reformnál a kormány a kisajátítás álláspontjára mert és tudott helyezkedni. Altalános nemzeti szempontból, or­szágunk jövője szempontjából nem szükséges azt fejtegetnem, hogy mennyire életszükséglet és mennyire elengedhetetlen feltétel az önálló magyar hadsereg, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezt Magyarország minden fia tudja ; aki magyarul érez és gondolkodik, az mind kell, hogy minden törekvését oda irányítsa, minden erejével azon legyen, hogy az önálló magyar hadsereg meg­teremtessék. De ha van valamely társadalmi réteg, amelynek az önálló hadsereg különösen szükséges és elengedhetetlen, ugy ez elsősorban a inagyar nép. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Különb­ség van abban, hogy valaki a közös hadseregben minő rangban szolgálja le a szolgálati éveit. Az a tiszti rangban levő magyar fiu lehet mellőzésnek kitéve, szenvedhet kellemetlenségeket is, de azt a minősít hetet len, azt a durva bánásmódot és a cseh, morva és más tisztek magyargyülöletének kifolyását, azt csak a legénységi sorban szolgáló embernek kell elszenvednie. Annak a nagyobb urnak, aki mint egyévi önkéntes szolgál, nagy vagyonnal, sok pénzzel, fogalma sincsen arról, hogy azok a tisztek, akik a magyart nemcsak azért gyűlölik, mert szegényebb, hanem azért, mert magyar, hogy azok a tisztek hogyan bánnak el azzal az alájuk rendelt legénységgel, amelynek az ellen orvoslása nincs, mert olyan feljebbvalója, akihez panaszszal fordulhatna, nincs, magasabb feljebbvalóhoz pedig nem is eresztik. A hadi érdekekre való tekintettel mindeddig mellőztem és most is mellőzöm, hogy azt az óriási csomó levelet, amelyet kaptam, felolvassam, vagy hogy azokból csak egy részt is itt előadjak, de any­nyit kiemelek, hogy becsületben megőszült, csa­ládos, gyermekekkel sőt unokákkal megáldott gazdaemberekkel, akik lekerültek eddig Szerbiába, Albániába és más megszállott területekre, ahol a parancsnoktól és az őrmestertől lefelé majdnem minden feljebbvaló cseh, morva vagy más nemzeti­ségű, és feljebbvaló, a parancsnokok nagyobb része is az, hogyan bánnak el : azzal a becsületben, munkában megőszült családapával, az minősít­hetetlen, t. képviselőház. (Igaz l Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De nem akarom ezeket az esete­ket felsorolni, lesz még arra idő, csupán azt akarom ennek a kérdésnek érintésével bizonyítani, hogy ha valakinek kell az önálló magyar hadsereg nemzeti szempontból, ugy a magyar népnek nemcsak nem­zeti szempontból — ami mindenesetre elsőrangú fontosságú — de emberi szempontból is feltétlen szüksége van a magyar hadseregre s azért ujolag is örömmel üdvözlöm a t. kormány erre vonat­kozó programmját, ezzel szemben is, mint a birtok­politikára vonatkozólag tettem, csak annak az aggályomnak adva kifejezést, hogy mikor lesz hát meg az igért önálló magyar hadsereg ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Én azt szerettem volna, háN az önálló magyar hadsereg kérdésében is olyan utasítást kapott volna felülről az igen t. kormány, mint amilyet a választójog kérdésében kapott, hogy ez legyen programmjának sarkalatos pontja és múl­hatatlanul tegye meg az önálló magyar hadsereg előkészítésére vonatkozó intézkedéseket, hogy az még a háború alatt megalkotható legyen. T. képviselőház ! Itt a király hozzájárulásáról van szó. Ez igen megnyugtató dolog, örülök rajta, de engedelmet kérek, nekem mégis varrnak és le­hetnek aggályaim. Elsősorban is minden ember halandó és ha az ember meghal, kérdés, hogy aki utána jön, ugyanazt az elvet, ugyanazt az állás­pontot vallj a-e magáénak amit az előde ? (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Szomorú tapasztalataink van­nak ezen a téren, t. képviselőház, az 1848-iki tör­vények végrehajtásánál, amikor a koronás magyar király szentesitette a 48-as törvényeknek a szabad­ságra, függetlenségre, Magyarország önálló állami­ságára, hadseregére, külképviseletére vonatkozó intézkedéseket s amikor a bécsi hatalmasságok ezek érvényesítését megengedni nem akarták, képesek voltak az uralkodót is félreállítani. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Amikor a magyar történelemben ilyen példák állanak előttünk s amikor az önálló magyar had­sereg kérdésében még azok a bécsi német körök is, amelyek pedig reánk vannak utalva, ha Ausztriá­ban fenn akarják tartani tekintélyüket és mai helyzetüket, még ezek is ellenségei Magyarország ezen joga érvényesítésénél és mindent elkövetnek, hogy az önálló magyar hadsereg létre ne jöhessen, akkor alapos az az aggodalom, hogy ha ez a kér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom