Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-766
766, országos ülés 1918 február 5-én, kedden. 211 lasztható, a másik pedig teljesen kizáratik belőle : ezt nemcsak hogy el nem fogadhatom, de semmiképen megérteni sem tudom attól a kormánytól és különösen attól a ministertől, aki demokratának vallja magát és mindig a demokrata eszméket hirdeti, mert a demokrata eszmékkel ez össze nem egyeztethető. Kíváncsi vagyok arra, hogy a volt függetlenségi képviselőtársaimnak az a része, amely elsősorban is a falut képviseli, ha igy szavazza meg ezt a törvényjavaslatot, ebben a kérdésben hogyan megy majd beszámolni azok elé a falusi asszonyok elé, akik legtöbb esetben sokkal nagyobb lelkesedést fejtettek ki, sokkal nagyobb áldozatot hoztak sokszor a férfiaknál is azért, hogy az a képviselő megkapja az ő mandátumát az ő kerületében. (TJgy van ! a szélsőbaloldalon.) És mit szól hozzá az igen t. néppárt ? BartOS János : Nem szavazza meg ! Szabó István (nagyatádi): Éljen ! Ez a helyes, mindazonáltal bátor vagyok a t. néppárt figyelmébe ajánlani a következőket: Evekkel ezelőtt résztvettem egy választójogi gyűlésen. Visszautaztamban egy helyre kerültem a szoczialisták vezetőjével és a feministák vezetőjével. Abban az időben történt ez, amikor a szoeziáldemokrata párt még nem ismerte el a nők szavazati jogának jogosságát, és nyíltan ellene volt. A vita tehát a körül folyt a szoczialisták vezetője és a feminista vezetőnő között, hogy a szoczialisták miért nem fogadják el a nők szavazati jogának jogosultságát. Erre az illető szoczialista vezértől a következő felvilágosítást kaptuk. (Halljuk ! Halljuk !) Azfr mondta : Ök nem volnának olyan nagyon ellene a nők szavazati jogának más viszonyok között. Azonban Magyarországon szerinte, sajnos, az a helyzet ,hogy nagy vidékeken, különösen katholikus vidékeken a nőkre a papoknak igen nagy befolyásuk van és ha azok a nők megkapják a szavazati jogot, akkor azt a katholikus papság kapja meg és az ő hatalmuk fog terjeszkedni, ez pedig nem lehet czélja szoczialista pártnak. (Derültség. Zaj.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér alelnök foglalja el.) T. képviselőház ! Én csak egy megtörtént beszélgetést mondtam- el. Nem akarok ebből következtetéseket levonni, csak az igen t. néppárttól vagyok bátor újra megkérdezni, amennyiben lehet igaz ez az állítás ; mert ahogyan a választói jognak a nőkre vonatkozó része meg van csinálva, az tisztára erre az álláspontra helyezkedik, amenynyiben kizárja a választójogból azokat az aszsz nyokat, akiket azt hiszem helytelenül, de a papok befolyásától félt. BartOS János : Honnan tudja, hogy ki akarjuk zárni ? Szabó István (nagyatádi): Nem a néppártra mondtam, hogy ki akarja zárni, hanem az, aki a javaslatot megcsinálta, az akarja kizárni és arra voltam kíváncsi, hogy mit szól ehhez az igen tisztelt néppárt. T. képviselőház ! Az igen tisztelt igazságügyminister ur attól fél, hogyha nagyobb rétegekre kiterjeszti a nők választójogát, akkor esetleg több lesz a női szavazó Magyarországon, mint a férfiválasztó. Az indokolásában elmondja, hogy milyen eszközökkel egyensúlyozták ezt Angliában, ahol megadták a választójogot minden húszéves férfinak és minden nőnek is, de ezeknek csak a 30 éves életkortól kezdve. Szóval az, hogy a női szavazatok száma meg ne haladja a férfiszavazatok számát, nem indok arra, hogy a városi nőknek megadjuk e jogot és teljesen kizárjuk belőle a falusi nőket. Halíer István : Több a falusi hadiözvegy, mint a városi. (Zaj. Elnök csenget.) Szabó István (nagyatádi) : Ami a hadiözvegyeket illeti, ők, hála Istennek, nem lesznek oly óriási számmal, hogy ellensúlyozzák a különbséget a városi és falusi szavazó közt. De azonkívül a hadiözvegyek meg fognak halni, a törvény ellenben tovább fog élni. Epén azért a mi pártunk ezt a választójogot ebben a formában el nem fogadhatja és igazán kíváncsi vagyok arra, hogy azok a t. képviselőtársaim, akik a falut képviselik, mivel indokolják ennek a választójognak ebben a formában való elfogadását. Másképen állok a birtokpolitika tekintetében, ahol a legnagyobb mértékben aláírom azt. amit a t. ministerelnök ur előterjesztett és annak keresztülvitelére teljes segítségemet felajánlom. A képviselőházban körülbelül én követeltem először a kisajátítási jogot az állam részére, az elővételi jogot a községeknek, közbirtokosságoknak és hitelszövetkezeteknek. Abban az időben még ezek az eszmék nagyon idegenül hangzottak itt. Mindenesetre örülök annak, hogy ma ez egyik tőre kvése a kormánynak és programmjának ez egyik sarkalatos porJja. Nem kívánok részletesen foglalkozni ezzel a kérdéssel, csak azt vagyok bátor kérni, hogy amikor az igen t. kormány egy ilyen igazán üdvös és helyes programmot felállított, akkor legyen rajta, hogy azt minél előbb keresztül is vigye. Mert ha elkövetkezik a béke és mi még semmit sem tettünk a birtokpolitika kérdésében, akkor elkésünk már a reformmal és akkor annak nem lesz meg a maga áldásos hatása. Én, aki a Dráva környékén lakom, látom, hogy az a magyarság, amely több mint 40 esztendő óta a helytelen birtokpolitika következtében, földbirtokosaink rideg elzárkózottsága miatt, akik se bérbe, se örök áron nem adtak földet a szegény népnek, kivándorolt volt Horvátországba, az most ismét vissza akar jönni, mert nem jól érzi magát ott. Vissza akar jönni testvérei közé, meg akarja menteni gyermekeit az elhorvátosodás veszélyétől, —mert Horvátországban jobban értenek ám az elhorvátositáshoz, mint Magyarországon a magyarosításhoz. (Igaz l TJgy van ! a baloldalon.) A földjüket most elég tisztességes áron el tudják ott adni, el is adják szívesen 27*
