Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-765
206 765. országos ülés 1918 j, Azt hiszem, ezzel bebizonyítottam, hogy a rezervát felségjogok tana már legalább ami a 67-es magyar politikai pártokat illeti, a legendák és a képzelet világába való. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök". A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan nyilatkozni! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Bár a tanácskozásra rendelt idő lefolyt, legnagyobb sajnálatomra szintén igazán csak néhány perczet óhajtok igénybe venni abból az időből, amely Iyel a t. ház engem megajándékoz. (Halljuk! Halljuk!) De ezt a néhány perczet igen nagy érdekek szempontjából szándékozom felhasználni és annak megadására a t. házat kérem. (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt teljes mértékben meg kell erősítenem azt, amit gróf Tisza István t. képviselő ur a szabadelvű pártból való kilépésem előzményeiről elmondott. Én sohasem akczeptáltain azt a tant, hogy az 1867 : XII. t.-czikkben körülirt, a vezérlet, vezénylet- és beiszervezetre nézve megállapított fejedelmi jogok közé tartoznék a hadsereg nyelvének megállapítása. Az 1889. évi véderő törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kifejtettem ellenkező álláspontomat. Midőn a kilenczes bizottságnak azon szövegével szemben, amely abban a hibában leiedzett, hogy különböző felfogások alatta eltértek, ami később mindig bajt okozott, amitől ezentúl is tartózkodni óhajtok, a régi szöveget restituálták, azon a konferenczián világosan kijelentettem, hogy én ezen felfogással ellentétben állok s csak azért nem vontam le a konzekvencziát a tekintetben, hogy a szabadelvű pártból rögtön kilépjek, mert engem ugy értesítettek, hogy amennyiben ez megtörténnék, nem volna kilátás annak az obstrukcziónak a megszűnésére, amelynek megszűnését akkor az ország érdekében lévőnek tartottam. De kijelentettem azon a konferenczián azt is, hogy amennyiben az a tan, hogy a hadsereg vezényleti és szolgálati nyelvének megállapítása a királyi jogok közé, habár az alkotmányosan gyakorlandó királyi jogok közé tartozik, — mert a tekintetben sohasem volt kontroverzia — amennyiben az bármely külső cselekményben, mondjuk, interpelláczióra adandó válaszban is kitűnnék, amennyiben tehát az ahhoz való hozzájárulást kellene dokumentálni, rögtön levonnám a konzekvencziát és kilépnék a pártból. Az én közjogi álláspontom e tekintetben nem változott, mindig ugyanaz volt és ugyanaz ma is. (Helyeslés balfelol.) Ennyit azoknak kiegészítésére, amiket gróf Tisza István t. képviselőtársam most mondott. S minthogy ő vele, az ö nyilatkozataival van szerencsém foglalkozni, csak nehogy félreértés keletkezhessek a kormány fennállásának legkardinálisabb alapfeltételére nézve, kénytelen vagyok korábban elmondott beszédének egy passzusára reflektálni. T. i. a t. képviselő ur a ministernuár Ál-én, csütörtökön. elnök urnak arra a felhívására, hogy az általa előadott programm körüli csoportosulásra felhívja nemcsak azon jiártokat, amelyek őt eddig támogatták, hanem mindenkit, aki a programúinak tételeivel egyetért, erre gróf Tisza István t. képviselő ur azt mondotta, hogy ennek a felhívásnak konszideráczió tárgyává tételétől eltiltja az az ellentét, amely a választói jog tekintetében közöttünk fennáll; és kifejezésre juttatta azt a kívánságot, azt az óhajtást is, hogy a választójog tekintetében talán létrejöhet egy kompromisszum, amely ezt az akadályt elhárítja. Szükségesnek tartom kijelenteni s miután én szólalok fel, én mondhatom a t. ministerelnök úrral való egyetértésben, hogy erre a térre mi, sajnos, nem léphetünk. (Elénk helyeslés és taps balfelöl.) A jogkiterjesztésnek azon mértéke, amelyre mi a nemzettel szemben, a dolgozó nép tömegével szemben a ház asztalára letett törvényjavaslatban kötelezettséget vállaltunk, nem képezheti többé alku tárgyát; (Elénk helyeslés a baloldalon) a jogkiterjesztésnek ezen mértékétől mi el nem térhetünk anélkül, hogy saját becsületünkön csorba ne essen, (Élénk helyeslés balfelol) anélkül, hogy — a felfogások e tekintetben eltérők lehetnek — a mi felfogásunk szerint ez a nemzetet igen nagy közvetlen veszélyekbe ne sodorná. Tehát semmi aggályt nem látok részemről elfogadhatónak a j)rogramm körül való csoportosulásra nézve; a multak reminiszczencziáit nem hánytorgatnám és sohasem vetném fel, bárki akarna velünk annak a nemzeti programúinak alapján közreműködni, de itt egy olyan tilalomfa áll előttünk, amelyet át nem léphetünk s átlépni nem fogunk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Már most reám nézve rendkívül nehéz helyzetet teremt s rendkívül kínos az a körülmény, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársamnak egyenesen a függetlenségi pártot aposztrofáló fejtegetéseire ma nem válaszolhatok. Ez nem azt jelenti, hogy a válaszszal adós fogok maradni, sőt kötelességemnek fogom tartani, hogy a, sajnos, csak néhány nap múlva bekövetkező legközelebbi ülésén a háznak azokra kiterjeszkedjen — talán még egyéb felszólalásokat is bevárva — teljes részletességgel, teljes nyíltsággal... Polónyi Géza: Helyes! Gr. Apponyi Albert... mindannak, ami a helyzetet reánk nézve nehézzé teszi, teljes feltárásával, de nem azzal az egyoldalúsággal, amely a t. képviselő ur beszédét jellemezte, aki a részletekben igenis mutatkozó nehézségeket nagy kéjelgéssel domborította ki... (Ugy van! a baloldalon.) Polónyi Géza: Ohó! Gr. Apponyi Albert: ... de azokat a nagy históriai momentumokat, amelyek magatartásunkra irányadók lesznek, nem emiitette, azokról a nagy históriai momentumokról megfeledkezett. (Ugy van! a baloldalon.) Ki fogom mutatni, hogy a t. képviselő ur
