Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-765
765. országos ülés 1918 január Zl-én, csütörtökön. 207 — ami különben természetes, mert első hallás után ily tévedések előfordulhatnak — egészen hamis intcrpretáczióját adta annak a gazdasági kérdésre vonatkozó helyzetnek, amelyben a párt a ministeri programm folytán van, kétségkívül jóhiszeműen, hanem nem megfelelően azoknak az igen precziz fogalmaknak, amelyek a programmnyilatkozatban foglaltatnak. Azonkívül bátor leszek rámutatni arra, hogy igazán nem tartom időszerűnek, hogy most mindazokat a mozzanatokat felelevenítsük a múltból, amelyek a bizalmatlanság szellemének terjesztésére alkalmasak, (Ugy van! a baloldalon.) amikor egészen más időket élünk, amikor egy világháborúnak fájdalmas, de sok tekintetben tisztító atmoszférájában élünk, amikor annyi mindenféle jelenség van, amely engem arra indít, (Halljuk! Halljuk!) hogy én egész.reputácziómmal, hosszú politikai életemen át szerzett egész erkölcsi tőkémmel odaállok és jótállást vállalok, hogy az, amit ma csak ígéretnek nevezünk, nem puszta igéret de befejezett tény teljes jelentőségével bir. (Flénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi párt megteheti azt, hogy azért, mivel ez a katonai programm, amelynek csak általános körvonalai állnak előttünk, nem fedi teljesen a függetlenségi párti programmot, a helyzetet elutasítja magától, megteheti, hogy a szizifuszi munkát, amelylyel e kérdésnek a kövét annyiszor és annyiszor iparkodtunk a siker magaslatára feltolni és ma, midőn a csúcshoz közel állunk, megint' legurulni engedi, hogy a szoborszerű elvhűség attitűdjével álljunk a nemzet előtt. Megteheti, nem n prejudikálok elvbarátaim elhatározásának. Ok a helyzet teljes ismeretével, amelyet nyújtani fogunk, határozni fognak. De én ugy éreztem, hogy épen ahhoz a múlthoz, épen annak a múltnak küzdelmeihez, hosszú politikai életemen át vallott törekvéseimhez s épen ahhoz a misszióhoz, amely elvbarátaimra és reám hárul, lennék hűtelen és a történelem előtt el nem viselhető felelősséget vállaltam volna magamra, ha ezt az alkalmat, amidőn a nemzetnek egész létére nézve oly kardinális fontosságú kérdésnek, mint a hadsereg kérdésének megoldásáról van szó, nem formaliszticze, de mindabban, ami a nemzet életére nézve mérhetetlen erkölcsi és anyagi fontosságú, mindabban, ami a nemzeti egység megalapozására alkalmas, mindabban, ami az állami élet betetőzésére alkalmas, mindabban. ami a nemzetet felemelné a mai méltatlan helyzetéből a valóságos nemzeti élet teljességébe, ha ezt az alkalmat, amidőn mindez a kezemben van, elmulasztanám, ha visszalökném ezt az alkalmat és odavinném talán a dolgot, hogy mindebből a haladásból semmi sem lesz, az én hibámból. Ezt -a felelősséget a történelem előtt elviselni nem tudnám. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Ezeket a szempontokat bővebben kifejteni a ház legközelebbi ülésén lesz alkalmam, de nem engedhettem, hogy csak 24 óra is folyjék le anélkül, (Helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon), hogy — nem elvbarátaim kedvéért, mert ők nem határoztak, én határoztam — a magam elhatározásának ezen indokait legalább nagy vonásokban a ház elé ne állítsam. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsöbaloldalon.) Elnök: T. ház! Mielőtt a napirendi javaslatomat megtenném, méltóztassék megengedni, hogy néhány perezre én is igénybe vegyem a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A mai ülés folyamán Mihályi Tivadar képviselő ur beszédét — legjobb igyekezetem ellenére is úgyszólván egyáltalában nem tudtam meghallani és megérteni. (Felki álltások balfelöl: Lehetetlen is volt!) Miután később a gyorsirói jegyzeteket felhozattam, két olyan részt találtam, melyeket, ha hallottam volna a beszédet, sző nélkül semmi esetre nem hagytam volna. Az egyik passzus vonatkozik a lelépett Tisza-kormány működésével kapcsolatban kifejtett ténykedésre, és így hangzik: (olvassa) »(xyalázatos hazugságok, nevetséges egyszerű gyanuskodások vagy a háborús helyzet által teremtett természetes és elkerülhetetlen állapotból származó helyzetek ferde magyarázata alapján ezreket vetettek börtönbe, különösen Erdély tömlöczei zsúfolva vannak románok ezreivel, aggok, férfiak, asszonj'ok és gyermekek nyögik Magyarország kormányának emberiességét és igazságát.* (Felkiáltások: Gyalázat!) A másik passzus pedig így hangzik: (olvassa) »Magyarországon a román nemzet politikai rabszolgaságban szenved s a magyar kormányzó politika mind e mai napig az elnyomás szolgálatában állott.« (Felkiáltások balfelöl: Hazugság !) T. képviselőház! Ezen utolsó kijelentésben foglalt közjogi képtelenséget innen az elnöki' székből vita tárgyává tenni nem kívánom. Azt azonban nem engedem meg, hogy itt a magyar parlamentben megjegyzés nélkül hangozzanak el a külföld esetleges megtévesztésére ezek a kijelentések. (Elénk helyeslés.) Itt másról szó nem lehet, csak a külföld esetleges megtévesztésére szolgálhatnak azok a kijelentések, mintha Magyarországon bármikor lehetett volna, a magyar nemzet parlamentje előtt bármikor is megállhatna olyan kormány, mely az ország bármely nemzetiségéhez tartozó magyar állampolgárokkal való eljárás tekintetében az emberietlenségnek, az igazságtalanságnak és az elnyomásnak szolgálatára adta volna vagy adná magát. (Igaz! Ugy van!) Ennélfogva kénytelen vagyok a kéjiviselő urat mindkét kijelentéséért — most már csak utólagosan tehetem — egész határozottsággal a legszigorúbban rendreutasítani. (Élénk helyeslés és éljenzés.)
