Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-765

765. országos ülés 1918 /. könnyek árja, még azután is ezer éven át öntözni fogja a nagy Oczeánt.« Igen tisztelt uraim ! A testvérnek, a hitvesnek, a gyermeknek szemeiből a könnyeknek annyi árja folyt el most, hogy nehéz lesz a sebeket orvosolni, amelyek most üttettek a nemzet testén, őszintén fájlalnám, ha ehhez a mostoha helyzethez hozzá kapcsolódnék a függetlenségi párt ravatala mellé az önmagában, elveiben, meggyőződésében csalódott nemzet, mint sirató. Nem szeretném, ha a nemzet gyászát ezzel is gyarapitanók, azt az őszinte kérelmet terjesztem elő és nagyon lekötelezne gróf Apponyi Albert t. minister ur, ha válaszolna ezekre a dolgokra és a~ t. ministerelnök ur a felvetett kérdésekre, amelyekhez még volna előadni valóm a városok követeléseit illetőleg, de az előrehaladott időre való tekintettel kénytelen vagyok róla lemondani, mondom nagyon lekötelezne a t. ministerelnök ur, ha ezen kényes kérdésekre, amelyek nemzeti küzdelemben köztünk válaszfalat képeznek és egy hosszú évtizedes harcznak akarják zárókövét jelenteni, tiszta felvilágosítást adna, hogy megnyugvással követhessék majd a kormányt azok, akik követni fogják. A magam részéről végleges elhatározásomat ezen felvilágosításoktól teszem függővé. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök : T. ház ! Bár a napirend tárgyalására megállapított idő már letelt, gondolom, a t. ház meg fogja engedni, hogy gróf Tisza István képviselő ur, akinek ez iránti kérését én tolmácsolom, személyes megtámadtatás visszautasítása eziméii röviden felszólalhasson. (Helyeslés. Halljuk/) Gr. Tisza István: T. képviselőház! Csak egy pillanatra veszem a t. ház türelmét igénybe, de ugy gondolom, czélszerü lesz most mindjárt világításba helyezni a kérdést. Az előttem felszólalt t. képviselő ur beszélt a kilenczes bizottság programmjáról és olyan módon igyekezett azt feltüntetni, mint hogyha azok, akik a kilenczes bizottság programmját készítették és magukévá tették, rezervált felségjogok alapjára helyezkedtek volna. A t. képviselő ur beszéde folyamán egyszer világosan azt mondta, hogy ők sohasem vonták kétségbe azt, miszerint ezen jogok a királyt megilletik. E tekintetben nincs nézeteltérés. Nézeteltérés csak a körül forog, hogy ezek is olyan alkotmányos jogok-e, mint minden más jog, vagy rezervált felségjog. Hogy e tekintetben a t. képviselő ur tévedésben van, ezt, azt hiszem, minden további kommentár nélkül a kilenczes-bizottság idevágó határozatának felolvasásával teljes világításba helyezhetem. Ezt megelőzőleg, csak hogy ezzel a kérdéssel is elbánjak, van szerencsém megjegyezni, hogy közbeszólásképen megemlitettem, hogy a jelenlegi igen tisztelt kultuszminister ur a pártból a délutáni ülések miatt lépett ki. Ez ugy van, de ez még nem teszi azt, hogy ebben a kérdésben, t.' i. 0 felsége felségjoga tekintetében, ne lett volna felfogásunk között ellentét. Ezt az igazság érdekében kötelességemnek tartom megjegyezni. anirár 31-én, csütörtökön. 205 Hiszen a kilenczes bizottságban a bizottság összes többi tagjaival szemben gróf Apponyi Albert igen tisztelt kultuszminister urnak voltak aggályai, volt különböző felfogása . . . Polónyi Gáza : Ezt mondtam ! Gr. Tisza István : ... ugy, hogy a bizottság első szövegezésével szemben, amely világosan kimondta azt, hogy ö felségének alkotmányos fejedelmi jogai közé tartozik a szolgálati- és vezény-nyelv megállapítása, tekintettel gróf Apponyi Albert t. képviselő ur aggátyaira és azért, hogy egyértelmű határozat jöhessen létre, javasoltuk azt az ujabb második szöveget, amely a szabadelvüpárt értekezlete elé terjesztetett. Ez a szöveg első mondatában igy szól : (olvassa): »A hadsereg vezény- és szolgálati nyelvére nézve fennálló jelen; légi állapot ö felségének az 1867-ben elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján tartatott fenn.« Mellesleg jegyzem meg, hogy azután a kormány megalkotásának egyik feltételeképen e helyett a szabadelvüpárt határozatul az eredeti szöveget fogadta el. Gróf Apponyi Albert igen tisztelt minister ur akkor hangsúlyozta ugyan aggályait, de igen tiszteletreméltó hazafiúi okokból ezek az aggályok nem indították őt a párt elhagyására. E helyett a szöveg helyett tehát a szabadelvüpárt végleg elfogadta az eredeti szöveget, amelyet a kilenczes bizottság többsége eredetileg is kívánt volt és amely igy szólt (olvassa) : »A párt fenntartja azt az álláspontot, hogy a királynak jogában áll az egész hadsereg kiegészitő részét képező magyar hadsereg vezény- és szolgálati nyelvét az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-ában elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján meghatározni.* Ez lett a szabadelvű párt álláspontja és ehhez csatlakozott mindenki, kivévén gróf Apponyi Albertet és azokat a legközelebbi elvbarátait, akik — fájdalom — kevéssel azután a szabadelvű pártot tényleg el is hagyták és egy kis idővel később az 1867-es alapról is leléptek. Azonban a súlypont a t. képviselő úrral szemben, illetőleg abban a tekintetben, hogy a szabadelvű pártnak volt-e valaha álláspontja a rezervát felségjogok tana, azon van, hogy erre nézve a határozat további pontjai nyújtanak felvilágosítást. A 8. pont ugyanis igy szól: (olvassa) »A ministerium politikai felelőssége mint a korona minden tenyéré, erre is kiterjed és az országgyűlésnek törvényszerű befolyása mint minden jogra, erre nézve is fennáll. Ezt az álláspontot a törvényhozás, a korona és az országgyűlés együtt megváltoztathatják. A szabadelvű párt az ország ezen jogait helyeselve, a vezény- és szolgálati nyelv kérdését programmjábg, nem veszi fel, mert ezt a nemzet nagy érdekeit érintő fontos politikai okokból kívánatosnak nem tartja.« Álláspontunk tehát az volt, hogy mint minden más fejedelmi jogra, erre is kiterjed a ministeri felelősség is, az országgyűlés törvényszerű befolyása is.