Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-765
204 765. országos ülés 1918 január Sl-én, csütörtökön. még a kvóta arányában sem részesültünk ebből. Elég köztudomású — a legilletékesebb helyen szereztem ezt az adatot, — bogy csak 12% erejéig vagyunk részeltetve. Wekerle Sándor ministerelnök: 21! Polónyi Géza: Mondjunk 21-et. De hol vagyunk akkor még a kvótától ? A ministerelnök úrral szemben legkevésbbé szükséges ennek a horderejét magyarázgatnom. Az bizonyos, bogy a háború után ez az Ígéret egészen mást jelent, mint a háború tartama alatt. A mai napig már 60 milliárdot meghalad az a tétel, amely a hadsereg felszerelésére eddig fordíttatott. Hogy a háború után mi lesz, nem tudom. Azt azonban pozitive tudom, hogy ilyen milliókra menő hadsereget egyetlen nemzet sem fog fentartani és az aktiv szolgálatot teljesítő katonaság csak pár százezer emberre fog redukálódni, — legyen az akár miliczia, akár álló hadsereg. Nem mindegy tehát, hogy a háború után száz vagy kétszázezer ember felszerelését fogja a nemzet szolgáltatni vagy a háború alatt milliók felszerelését. Világosítsanak fel, mi az akadálya annak, hogy ezt nem lehet nyomban végrehajtani ? Mi akadályozza meg, hogy a magyar ipar megfelelő előzetes berendezkedés mellett kifejthesse egész tevékenységét, a nemzeti vagyonosodás számára teljesíthesse hivatását? Ennek az egy pontnak megnyugtató módon való megoldása száz és százezer embert nyugtatna meg. Nem tudom, miként gondolkozik a t. ministerelnök ur, de pártalakitásnál belemenni húsz éves szerződésre szóló meghatalmazásba, anélkül, hogy csak távolról is ismernők a szerződés kontúrjait, belemenni az önálló magyar hadseregről való lemondásba, anélkül, hogy ismernők a részleteit annak, amit a ministerelnök ur magyar hadsereg alatt ért, nem tartom szerencsés gondolatnak. Fölvetem itt a kérdést: mit ért a ministerelnök ur ez alatt, hogy ezentúl magyar lesz a hadsereg? Közös marad-e a badügyministerium ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem!) Kérem, ő feleljen, a ministerelnök ur. (Derültség.) Közös marad-e a vezérkar ? Közösek maradnak-e a vezérkar előkészítésére vonatkozó intézetek ? Közös marad-e a legfőbb ítélőszék az igazságszolgáltatás területén, amely Bécsben székel? Közös marad-e a had seregfőparancsnokság és lehetővé válik-e ezentúl is, hogy a magyar hadsereget cseh és délszláv tisztek kommandirozhassák ? Világosan teszem fel a kérdéseket. Ezek elől kitérni nem lehet és nem szabad. Nyíltan akarjuk a nemzetet megnyerni annak a törekvésnek, hogy egységesen sorakozzunk a kormánypárt zászlója alá. Nem hiszem, t. képviselőház, hogy bárki is kifogást emelhetne előterjesztett kérdéseimnek objektivitása ellen. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Nagy szükség van rá, bogy a nemzet ezen kérdésekben megnyugtató választ kapjon. Elérkeztem a befejezéshez s bocsánatot kérek, bogy ennyire visszaéltem a ház türelmével. Most még csak egy pár szóra kérek engedelmet. (Halljuk! Halljuk!) A birtokpolitikáról szeretnék még egy-két szót mondani. (Zaj.) Nagy örömmmel hallottam a kormánynak a birtokpolitikára vonatkozó programmját. Régi meggyőződésem, hogy Magyarország újjáalakulásának egyik legfőbb akadálya a hitbizomány és a latifundium, és ezért — egész röviden szólva, — mikor én a magyar kormány programmjában ezt — bár nagyon homeopatikus dilutióban — hallottam, amikor a kormány mégis hadat üzent a latifundiumoknak és a hitbizományoknak, én ezért szivem mélyéből üdvözlöm a kormányt. Mert beszélhetünk mi arról, hogy emberek között nincs egyenlőség. Nincs, nem is volt, nem is lesz. A természet játéka az egység a sokféleségekben. Mint ahogy a miriádnyi falevél között nincs kettő, amelyik egyforma, ugy az emberek között sem lehet kettő, aki egyenlő. Amit azonban követelünk az, hogy legalább a születéstől fogva minden a levegőre jogot formáló emberi lénynek egyforma feltételek mellett lehessen megküzdenie azzal a terhes jövendővel, amit életnek nevezünk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Fényes Lálszló: Ez az egyenlőség! Polónyi Géza: S épen azért, t. uraim, a születési és vagyoni előjogoknak minden remanencziáit le kell rombolni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Meg kell szűnnie annak, hogy a születés és a vagyonok előjogán a holtak a föld alól évszázadokra kormányozhassanak egy nemzetet! (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Meg kell szűnnie annak, bogy egy családnak nyolcz hitbizománya lévén, ezeknek révén a politikai életben is rászülessenek a döntő szerepre. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarok hosszadalmas lenni, de ón is ugy vagyok a mágnásokkal és a hitbizományosokkal, mint Chamberlain volt a lordokkal. Ugy gondolkozom felőlük, t. uraim, mint Chamberlain mondta, hogy olyanok, mint a krumplibokrok, a jobbik részük a föld alatt van. (Derültség.) En is így gondolkozom. Azok, akik érdemeikért kaptak birtokokat, jól van, nyugodjanak békében a föld alatt, de az élő nemzedék _ számára ne termeljenek krumplit magukból. (Elénk derültség.) Az a véleményem, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a társadalmi egyenjogositás terén el kell hárítani "az emberiség, boldogulásának"útjából azokat az akadályokat, amelyek a vagyonban teszik lehetetlenné az egyenlő életfeltételek mellett való megküzdést. Mindezekhez befejezésül azt teszem még, hogy nemrégen olvastam egy szoczialisztikus jellegű folyóiratban egy igen szívhez szóló rövid verset, amelyet legyen szabad magyar fordításban adnom vissza. (Olvassa): Ha majd a végitélet najjján haldokolva minden csillag lehullott és elpusztult e rut világ, a most leperdült