Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-765

194 765. országos ülés 1918 január 31-én

} csütörtökön. aggodalmakat ébresztheti fel bennünk. (Zaj a baloldalon, ) Pető Sándor : Alaptalan aggodalmak. (Zaj.) Gr. Tisza István : T. ház ! Fájdalom, ezzel a kérdéssel a közeljövőben foglalkoznunk kell. Azt hiszem, igazán komolyan gondolkozó magyar ember ennek a kérdésnek megoldásához nem foghat másként hozzá, mint azzal az elhatározással, hogy minden tőle telhetőt kövessen el, hogy ez a megoldás közmegnyugvást idézzen elő. (Zaj és közbeszólások a baloldalon.) Ezt kívánja magának az ügynek lényege, de ezt kivánja az általános politikai helyzet is, ezt kivánja az a körülmény, hogy a magyar nemzet ma a világeseményeknek olyan forgatagában áll, amelyben elsőrendű szükséglet az, hogy minél kompaktabbal, minél egységesebben, minél akczióképesebben nézzen szembe ezekkel az eseményekkel. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi a magunk részéről ezzel a komoly elhatározással megyünk a munkába. Ez nem csökkenti bennem az előttünk álló nehézségek súlyát, mert hiszen életbevágó kérdésekről van szó. Azok a rendelkezések, melyeket most termi fogunk, talán örökre vetik el a koczkát helyes vagy helytelen irányban a magyar nemzet sorsáról. A második ezredév küszöbén a magyar nemzet olyan cselekedetet készül elkövetni, amelynek helyes, vagy helytelen voltától fog függni az, vájjon remélheti-e mint magyar nemzet, mint államalkotó nemzet, mint egy nemzeti állam alkotója, megérni a második ezer évet. Erős meggyőződésekkel biró embereknél ilyen kérdésekben lényeges differencziák eloszlatása nem könnyű feladat. De én azt hiszem, ehhez a feladathoz minden oldalról, minden melléktekintetet félretéve, azzal a komoly akarattal kell hozzáfognunk, hogy a kölcsönös kapaczitáczió terén igyekezzünk csökkenteni a nézeteltéréseket és amennyiben a kölcsönös kapaczitáczióval nem tudnók eliminálni az összes nézeteltéréseket, igyekezzüxk becsületes kompromisszummal áthidalni azt az ürt, amely köztünk fen maradt. (Elénk helyeslés a jobbolalon és a középen. Zaj baljelöl.) Polónyi Géza: Nem kompromittálunk magukkal ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István : T. ház ! A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ő a választójog általánosításánál meg akarja óvni nemzeti érdekeinket és biztosítani akarja az erkölcsi, műveltségi, kulturális erőknek vezető szerepét. Ebben a czélban teljesen egyetértünk. (Ugy van! Vgy van! jobbfelől.) Ha ez a törekvés vezet valamennyiünket ennél a kérdésnél, nem desperálok a végleges siker fölött. Addig pedig, amig ez a kérdés el nem dől, addig igenis maradunk, t. elvbarátaim és én azon a kötelességtudó, a hazafias ellenzéki állásponton, (Ugy van! ügy van! jobbfelől.) amelyen voltunk az utolsó fél esztendőben. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Akkor, amidőn t. barátom, gróf Esterházy Móricz mutatkozott be mint ministerelnök, (Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) hangsúlyoztam azt a párt nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, hogy mi a t. kormánynak megadjuk az államélet folytatására szükséges eszközöket, de sokkal tovább mentem : megadjuk az egész támaszt, amit csak adhatunk, minden olyan kérdésben, ahol szükséges, hogy a magyar kormány a magyar állam, a magyar nemzet álláspontját mentől nagyobb nyomatékkal képviselje. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Ma már nem kell Ígéretet tennem, ma rámutathatok arra a magatartásra, amelyet ez a párt egy félesztendőn keresztül tanúsított és ma tökéletesen elég, ha arról biztosítom a t. ministerelnök urat, hogy hivek fogunk maradni ehhez a magatartáshoz. Csak arra kérem a t. kormányt, hogy ezt a minden körülmények között az ország érdekét és az ország belbékéjét néző magatartást bizonyos kormányzati cselekedetekkel vagy kontroverz kérdések kiélezésével ne tegye ránk nézve lehetetlenné. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezeket kívántam megjegyezni. (Hosszantartó, meg-megújuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki a következő szónok ? Vermes Zoltán jegyző: Mihályi Tivadar! Miháli Tivadar: T. ház ! Kötelességem és megbízatásom lévén az országos román nemzeti pártnak az uj kormánynyal szemben elfoglalt álláspontját kifejezni, rá kell mutatnom mindenekelőtt arra. hogy gróf Tisza Istvánnak és kormányának távozása . . . (Nagy zaj.) Elnök." Csendet kérek képviselő urak! Az elnöknek lehetetlenség meghallania a szónokot ! (Halljuk! Halljuk !) Miháli Tivadar: ...mint egy lidércznyomástól szabadította volt meg Magyarország román népét. Azon erőszakos, elnyomó, imperialista kormány távozása által teremtett derűsebb légkörben az uj Esterházy-kormánynyal szemben a román nép, ámbár teljes bizalommal nem viseltetett, mégis bizonyos meghatározatlan reménységet táplált és e reménységét leginkább arra alapította, hogy az Esterházy-kormányt a demokráczia kormányának, a becsületes általános választójog kormányának nevezték el, benne egyes megrögzött soviniszták és imperialisták mellett olyan férfiak is résztvettek, akikben a valódi demokráczia hivei is megbízhattak, s különösen a választójogi blokkban egyesült egyes igazán demokrata-pártok bizonyos garancziát látszottak nyújtani arra, hogy az Ésterházy-kormány valóban az alkotmányos szabadságnak, a népjogoknak, a kiengesztelődésnek, a népek egymásközti megértésének kormánya akar lenni. Am rövidesen tapasztalnunk kellett, hogy re-