Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-765
76$. országos ülés 1918 január 3l-én, csütörtökön. Í9Ö menyeink hiu ábrándok voltak. Hosszú hónapokon keresztül az ország a Tisza-kormány és az Eszterházy-kormány kormányzása között semmiféle különbséget nem tapasztalt és végre tanúinak kellett lennünk annak, mint tört le rendkivül rövid idő alatt egy szimpatikus fiatalembernek minden energiája s mint bomlanak szét állítólag a demokráczia megteremtésére egyesülve volt politikai erők. (Mozgás jobbfelöl.) Ezen idő alatt a román nép semmiféle megkönnyebbülést nem érzett. Ellenkezőleg, a legnagyobb fájdalmunkra és őszinte meglepetésére mindazon igaz magyaroknak is, akik a történelem tanulságai által indokolt meggyőződéssel Magyarország jövőjének nagyságát és boldogságát az ország igazi demokratizálásától, összes népeinek kibékitésétől és megelégedésétől várják, az Esterházy-kormány nemcsak hogy mindezen napjainkban világot rengető kérdésekben egyszerűen továbbhaladt a munkapárti kormány nyomdokain, de sót egyes kérdésekben, különösen Magyarország román népének üldözésében azt tulliczitálta. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) A jelen uj alakulatban az előbbi állapottal szemben semmiféle változást nem látunk. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Rangosabban ! Nem hallunk semmit! Hisz akkor mondhat akármit!) Elnök : Csendet kérek ! Kliháli Tivadar, Ugyanazok az emberek, ugyanazok az eszmék, ugyanazok az utak és módok, s a különbség csak az, hogy a valóban demokrata-pártok, a szocziáldemokrata párt, a függetlenségi és 48-as párt és az Országos polgári radikális párt az uj alakulattal szemben teljesen elhidegültek és e jelenségdöntő bizonyíték arra, hogy az uj alakulat nem közeledést jelent a demokrácziához, hanem távolodást attól. Bizalmatlanok vagyunk tehát az uj kormánynyal szemben és az ellene való küzdelemben az országos román nemzeti párt minden erejét azoknak szolgálatába fogja állítani, a kik az igazi demokrácziát, a népeknek a kölcsönös szabadságon alapuló megértését, az emberi czivilizáczió paczifizmusát irják zászlóikra. A Tisza-kormány minden ok és indok nélkül az internáltság rettenetes börtönébe vetett ezer és ezer románt még oly megyékből is, amelyek 3—400 kilométer távolságban voltak a harcztértől. Szabadjára lett eresztve az utálatos személyes boszu és minden szolgabíró, jegyző és irnokocska tetszése szerint válogathatta ki áldozatait azok közül, akik valaha is ferdén néztek rájuk, vagy talán tiltakoztak valamelyes igaztalan cselekedeteikkel szemben. Gyalázatos hazugságok, nevetséges, egyszerű gyanuskodások, vagy a háborús helyzet által teremtett természetes és elkerülhetetlen állapotból származó helyzetek ferde magyarázata alapján ezreket vetettek börtönbe s különösen Erdély tömlöczei zsúfolva vannak románok ezreivel; aggok, férfiak, asszonyok és gyermekek nyögik Magyarország kormányának emberiességét és igazságát. A román nép rettegéssel fogja emlegetni gróf Tisza István nevét legalább egy századon át. S önök e rettenetes igazságtalanságot ma sem szüntették meg. Édes testvéreink ott nyögnek most is az internáltság börtönében és az állam tömlöczeiben, míg ugyanezeknek atyái, testvérei vagy fiai Közép-Európa összes csataterein ontják vérüket a magyar államért és a Habsburg-Lotharingiai ház trónjainak biztonságáért. A kultúra magyar ministere, ezen kormánynak a sovinizmusban tobzódó kultuszministere százával záratja be a román iskolákat és legalább 500 román tanítót akar földönfutóvá tenni. Elküldi biztosát a nagyszebeni román konzisztórium termébe s fenyegetésekkel kierőszakolja a román nép kultúrájának kivégeztetését. A román tanítóképző intézetekben rendőri irodát szerveznek s a tanárok rendőri ellenőrzés mellett tartják előhdásaikat. Ezek még arra is fel vannak hatalmazva, aogy a tanulókat ők osztályozzák. Ugyanez a minister meg akarja teremteni a katholikus önkormányzatot és törvényjavaslatában törvénytelenül, suttyomban a római katolikus egyház szervezetébe akarja beolvasztani a magyarországi görög-katolikus román érsekséget, amelynek önkormányzatát királyi szó és törvény örök időkre biztosítja. Ugyanez a minister törvényjavaslatot nyújt be az 1848. évi XX. t.-cz. fokozatos végrehajtásáról s ad a református egyháznak 126,600.000 koronát, a magyarországi ágostai hitvallású evangélikus egyháznak 54,600.000 koronát, az erdélyi ágostai hitvallású evangélikus egyháznak 12 millió koronát, az unitárius egyháznak, amely körülbelül 100.000 lelket számlál, ad 6,800.000 koronát, az izraelita felekezetnek ad 25 millió koronát, de egyetlen fillért sem ad a magyarországi görögkeleti román egyháznak, amely több mint 2 millió lelket számlál és egyetlen fillért sem ad a hazai görög-katolikus román egyháznak, amely több mint egy millió lélekszámot vigasztal és tanít királyhűségre és hazaszeretetre. Az 1848. évi XX. t.-cz. pedig az első szakaszban azt mondja : »E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonyosság állapitattik meg«, a harmadik szakasz pedig így szól: »Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek«. Meglehet, hogy a kultuszminister ur máskép tudja, én azonban ugy tudom, hogy a görög-katolikus és a görög-keleti román felekezetek Magyarországon bevett felekezetek. De mivel e felekezetekhez három és fél millió román ember tartozik, azért a kultuszminister ur e felekezeteket egyszerűen áfczul üti és ugyanakkor Közép-Európa minden csataterein több mint 600.000 román katona ontja vérét a magyar államért és a HabsburgLotharingiai ház trónjainak biztonságáért. Az idők szelleme rákényszeritette önöket arra, hogy a politikai jogokat kitérjeszszék. És akkor önök szándékaikat letakarják a magyar állam szá25*
