Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-764

~64. országos ülés 1918 január 17-én, csütörtökön. 173 Ezen kérdés tekintetében a legkülömbözőbb nézetek merülnek fel. Vannak, akik teljes uniót akarnak; vannak, akik uniót akarnak közbeeső vámokkal; vannak olyanok, akik egyáltalán nem akarják az uniót, hanem a preferencziát akarják és vannak olyanok, akik a preferencziát sem akarják, vagy azt keresztülvihetetlennek is tartják s akiknek törekvése egyszerűen egy ujabb kereskedelmi szerződés megkötésére irányul. (Helyeslés a széls'óbálóldálon.) Mindezek a dolgok azonban még igen kezdetleges stádiumban vannak, sokkal kezdetlegesebben, hogysem arról lehetne szó, hogy itt az unió tekintetében valami megkötöttség nyil tanulna. Nem akarok reflektálni a t. képviselő urnak azon fejtegetéseire, hogy mennyiben vagyunk Németországnak kiszolgáltatva, vagy hogy a németek mennyire védik érdekeiket. Mint ahogy szokták, bizonyosan erősen védik, de ennek az a következése, hogy mi is erősen védjük. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen annyira egymásra vagyunk utalva, akár financziális összeköttetéseinket, akár gazdasági összeköttetéseinket veszszük, hogy azt merem mondani: külföldi relacziónk kétharmad része — a monarchiát véve alapul — Németországra esik. Nagyon természetes tehát, hogy ránk nézve elsőrendű fontosságú, hogy ezt a kérdést gazdasági érdekeinknek megfelelőleg rendezzük. Ezért bizony mi is erős álláspontot fogunk képviselni, mint a németek. Ami azt a kérdést illeti, hogy az angol imperializmus, előnyösebb-e ránk nézve vagy a német, én azt hiszem, hogy egyik sem előnyös ránk nézve, csupán a saját imperializmusunk. Angolországgal való szorosabb összeköttetésünkről alig lehet szó, mert Angolország nem szomszéd államunk, külkereskedelmi viszonyainknak csak igen jelentéktelen része esik Angliára. Összeköttetésünk Angliával gazdasági tekintetben sem valami nagyon erős, pénzügyi tekintetben pedig, fájdalom, majdnem a nullával egyenlő. Ahányszor csak Angliában állampapirokat akartunk elhelyezni, a következés mindig az volt, hogy azokat mindenütt megtaláltuk néhány év után, csak Angliában nem. A Németországgal való szorosabb viszony magasabb közgazdasági szempontokból fontos. Ha mi azon nagy gazdasági közösségnek, amely az Északi-tengertől r

egészen a Fekete-tengerig, sőt azontúl is Kis-Ázsiáig terjed, ha mi ennek a gazdasági forgalomnak osztályosai akarunk lenni, akkor megfelelőleg kell gazdaságilag berendezkednünk. Mert, méltóztassék elhinni, hogy annak, aki magasabb irányú gazdasági politikát akar követni, ily független, nagy világgazdasági utvonalat, ahol a tranzitó-forgalom elsőrendű szerepet játszik, kihasználatlanul hagynia nem lehet. A világgazdaság azt kívánja tőlünk, hogy annak osztályosai legyünk, de olyan formában, hogy az ránk nézve valóság legyen. Ami a nemzetközi szerződéseket illeti, ezekre nézve nem tudom, micsoda kérdéseket ! intéztek a központokhoz és ki intézte ezeket a | kérdéseket. A breszfclitovszki tárgyalásoknál a megállapodás az volt, hogy azoknak politikai részére nézve kötelességszerűen előre megállapodtam s külügyminister úrral, aki azt, amenynyire az politikai részében keresztülvihető volt, a tárgyalásokon keresztül is vitte. Másodszor felmerültek gazdasági kérdések. Ezek a gazdasági kérdések befejezve, letárgyalva ma sincsenek, hanem igenis előzetes tárgyalások alapján körülbelül egy kép állíttatott fel annak, hogy a breszt-litovszki békébe gazdasági tekintetben minő rendelkezések vétessenek fel. Ezeket a külügyminister ur közölte velem, én nagyon természetesen tárgyaltam az osztrák kormánynyal, a minister tan ácsban ismertettem ministertársaimmal is, a kérdést alapos tárgyalás alá vettük és megállapítottuk azokat a gazdasági pontokat, amelyeket a most folyamatban levő tárgyalásokon érvényre kívánunk juttatni. Ezeket a pontokat, ha jól tudom, igenis ismertették Németországban, a Hauptausschussban, mint olyanokat, amelyeket mi a prelimináris békébe fel akarunk venni. De azon pontokat, amelyek a köztünk: Ausztria-Magyarország és Németország közt levő tárgyalásokra vonatkoznak, tudtommal ott sohasem tárgyalták. A^alami felvilágosításokat adhattak, annyit, amennyit én is fogok itt rögtön adni. Már az előző kormány azon egyezmény alapján, amelyet Ausztriával a gazdasági kiegyezésre nézve kötött, tárgyalásokba bocsátkozott Németországgal. Az irányelv az volt, hogy lehetőleg egy preferencziális álláspontra helyezkedjünk mindannyian Németországgal szembei;. Meg is kezdődtek a tárgyalások. Megállapittatott először egy közös vámséma, másodszor mindenik részről egy közös tarifa. A közös tarifa nem egyezik mindenben, hanem mindenki külön állapította meg a maga tarifáját, azután tárgyalás alá vétettek az egyes vámtételek Ausztria-Magyarország és Németország között. Ezen tarifális tételeknél először kikeresték azon tételeket, amelyekre nézve a szabad forgalmat kívánják biztosítani. Ezen szabad forgalmi tételek igen nagyszámnak, de olyanok, ahol nekünk nem fekszik érdekünkben a vámvédelem, sőt épen a szabad forgalom járna ránk nézve nagyobb előnyökkel. Azután elővétettek azon tételek, melyek a vám. sorompónál Németország irányában szedetnének ugy mi általunk, mint Ausztria által. Ezek a tételek, mondjuk, felerészben le vannak tárgyalva, másik feleresztik pedig letárgyalandó. Azt méltóztatik mondani, hogy mi az érdekelt köröket nem hallgattuk meg. Mi az érdekelt köröket, — igenis ugy a vámközpontot, mint a mezőgazdasági központot — mert hiszen két vámközpontnak kell ezt vennünk, igenis meghallgattuk. Mind a kettő igen alapos és szép munkálatokat végzett, kiterjeszkedve nem-