Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-764
174 764. országos ülés 1918 január 17-én, csütörtökön. csak egyes, hanem az összes gazdasági érdekeinknek ezzel összefüggő kérdéseire. Ezek a szakkörök véleményét képviselik és az ott kifejezett kívánságok miránk nézve igenis irányadóknak tekintendők. Midőn tehát ilyen alapos munkálattal állunk szemben, más szakkörök meghallgatása nagyon természetesen nem is szükséges, sőt talán nem is volna czélszerü. Ha merülnek fel az ott lefektetett elvektől lényegesen eltérő tételek, akkor igenis egyes irányadó szakembereket megszoktunk hallgatni. Sajnálatomra nem tudom, vájjon a t. képviselő úrhoz fordultak-e ilyen szakkérdésekkel s meghallgatták-e ilyenekben. Sándor Pál: Nem! Wekeríe Sándor ministerelnök: Mihelyt meg méltóztatik mondani, hogy milyen speeziális szakot képvisel, meg fogjuk hallgatni. (Mozgás bálfelöl.) Kérem, méltóztassék ezt a speeziális szakot megjelölni, akkor kontaktusba léphetünk. Ez a vámtárgyalások lényege. Ma tulajdonképen semmi eldöntve nincs; kötelezettségek nem vállaltattak; ezek előleges tanácskozások, sőt a dolog épen ugy áll, hogy ezen tanácskozások siettetése végett az a megálmpodás jött létre, hogy az érdekelt szakministerek és pedig ugy a németek, mint a magyarok és az osztrákok jöjjenek össze, beszéljék meg, hogy a gazdasági közeledésnek minő módjai és határai lennének megállapíthatók és a referensek ennek megfelelőleg utasíttassanak a további tárgyalásra. Itt tehát semmi megkötöttségünk nincs. Amit a t. képviselő ur felhozott a vámunióra vonatkozólag' felmerült tervekről: ilyen eszmék is vannak, de senki azokat pláne kötelezőknek magára nézve el nem ismeri: azok egyéni vélemények, amelyek ily nagy kérdésekre nézve mindig fel szoktak merülni. A dolog tehát ugy áll, hogy igenis folytak tárgyalások, ezek még sokáig fognak tartani, de épen azért, hogy siettessük a tárgyalásokat, az érdekelt szakministerek fognak együtt megállapodást létesíteni arra nézve, hogy a vámügyi-, a gazdasági közeledést milyen formában lehetne érdekeinknek megfelelően keresztülvinni. (Helyeslés jobbfelol.) A t. házat egyről biztosithatom: fentartjuk még azt az álláspontot is, hogy ha csak rendkívüli körülmények ezt nem gátolják, a jövő országgyűlésnek, tehát azt hiszem: mindenesetre a béke megkötése utáni országgyűlésnek maradjon a döntés fentartva. (Helyeslés.) Másodszor: feltétlenül a törvényhozás hozzájárulása kívántatik meg ehhez. Semmi olyan kombináció, nem merült fel és a jövőben is el szeretnénk kerülni mindent, ami a törvényhozásnak bármely változtatáshoz való hozzászólási jogát érinthetné. Harmadszor : a mi önálló rendelkezésünket függetlenül fentartsuk és — két tényezőröl van itt szó — minden külföldi vámszerződésnél egyetértő eljárást biztosítunk részünkre. Ha két félről van szó, akik közül az egyik erősebb, a másik gyengébb és ha fentartom magamnak a jogot, hogy csak közös egyetértéssel csinálhatok valamit: azt hiszem, a t. képviselő ur is el fogja ismerni, hogy ily esetben nagyobb lesz a lekötöttség az erősebb. mint a gyengébb félre nézve. A t. képviselő ur meg lehet győződve arról, hogy fait. accompli elé nem fog állíttatni, hanem a törvényhozás hozzájárulásával fog minden vámmegállapítás létrejönni s a törvényhozásnak kétségtelen joga minden vámváltozásra és szerződésre nézve érintetlenül fentartatni és érvényesülni fog. (Helyeslés.) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti meg a szó. Sándor Pál: Elsősorban kijelentem, t. ház, hogy nemcsak köszönettel tudomásul veszem a választ, hanem elismerem azt is, amit bizonyára a t. ház is el fog ismerni, hogy a t. ministerelnök ur itt nékünk bizonyos információt adott olyan tárgyalásokról, amelyekről tulajdonképen fogalmunk nem volt. Azonban bátor vagyok a t. ministerelnök úrhoz, ha nem veszi rossz néven, egy kérdést intézni, amelyre nem is kívánom, hogy azonnal válaszoljon. Azt olvasom itt, hogy a Hauptaussehuss per longum et latum tárgyalta ezt a kérdést, hogy az oroszok kijelentették, hogy nem hajlandók 20 éves kiegyezésbe belemenni, hanem kevesebbe, sőt az oroszok nem is akarnak voltaképen kereskedelmi szerződésre átmenni. Hogyha mostan, amikor külügyi kormányunk és a németek együttesen tárgyalnak az oroszokkal, ott ezen elvek alakiján határoznak és ha ezen döntés megtörtént Oroszországgal szemben, hogyan és mikép teheti majd Magyarország, fait accompli elé állítva, hogy ezt pedig nem fogadja el? Ilyen állapot egyszerűen képtelenség. Belátom, hogy tárgyalásokat máskép nem lehet folytatni; azonban én azt hiszem: ha folytatják, mégis kellene itt a házban egy bizonyos számú férfiakból álló bizottságnak lenni, akik a kérdést alaposan, tüzetesen, minden tekintetben ismerik, akik bizonyos időben megvitassák a kérdést ugy, mint ez az Ausschuss megvitatta január 8-án, hogy az oroszokkal a Meistbegünstigung alapján tárgyaljunk-e, vagy pedig olyan alapon, amely vámuniót jelent. Ki is jelentették, hogy vámuniót akar kötni Ausztria-Magyarország, amelylyel szemben Oroszország még fentartotta szabadságát. Kérdem: ha a tárgyalások befejeztettek, milyen alapon marad meg a képviselőház szabadsága, hogy határozzon arról, hogy a kereskedelmi szerződéseket nem fogadja el? Ez ugyanazon állapot, mint amikor annak idején Fejérváry darabontminister ő exczellencziája (Derültség a jobb és a baloldalon.) megkötötte a német szerződést és a koaliczió átvette ezt a szerződést mint örökséget. Akkor a koaliczió mit tehetett mást, mint azt mondta:
