Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-764
172 764. országos ülés 1918 január 17-én, csütörtökön. kafc az informácziókat, amelyeket én kaptam, még joedig igen előkelő kézből. A vámuniót a következő modalitásokkal akarják megkötni : Vámunió közbenső vámokkal, hármas vámtarifával; először közös külső vámtételek az Ausztria-Magyarországon és Németországon kivül álló nem szerződő államokkal szemben; másodszor közbenső vámok az- osztrák-magyar és német forgalomban ; sajnos, ismét az a hiba történt, hogy egy vámvonal van Ausztria-Magyarország és Németország közt és Magyarország külön vámvonalat nem kapott. Harmadszor lenne az elsőnél mérsékeltebb, de a közbenső vámoknál magasabb vámtétel a Középeurópával szerződő államokra nézve. Azonkívül ki lett kötve az is, hogy meg van a jogosultsága minden egyes országnak arra, hogy ezeket a közös vámtételeket kivül álló államokkal szemben restringálkatja, de nem alacsonyabb nívóra, mint a szerződéses államokkal való viszonyban. Mit jelent ez, ha igy megköttetik ? Matlekovits Sándor azt mondja, hogy aki egy ilyen vámkonczepoziót megalkot, annak elsősorban arról kell gondoskodnia, hogy a közbenső vámok elég magasak legyenek, hogy megvédjék az illető állam érdekeit, pl. hogy megvédjék a mi iparunkat, ahhoz a közbenső vámoknak magasaknak kell lenniök. Ha tehát vámuniót alkotunk, azt mondja Matlekovits, akkor abba a kellemetlen helyzetbe jutunk, hogy azokkal az államokkal való forgalomban, amelyekkel szerződést nem köthesünk, olyan magas vámot kell szednünk, amely prohibitiv vám jellegével bir. Ami pedig a szerződéses államokat illeti, lkokkal szemben a helyzet körülbelül a következő : Ha felveszünk egy vámtételt 100 koronában akármilyen czikkre nézve, akkor ez a száz korona érvényes azon államokkal szemben, amelyekkel szerződést nem kötünk, a közbenső vám lesz 50 korona és az a vám, amelyet a szerződéses államokkal szemben alkalmazhatunk, lesz 75 korona. Hát t. ház, itt mindenekelőtt az a furcsa, hogy a vámtételeket nem individualizálják, hanem egyszerűen sematikusan arányosan beosztják. (Zaj.) Méltóztassék elhinni, én a vámtarifa egyes tételeit láttam és amig az eddigi vámszerződésekben csak öt-hat tétel volt olyan, amely minimális tétel volt, amelyen alul nem volt szabad menni, addig itt száz számra vannak az olyan tételek, amelyek minimális vámtételt képeznek nemcsak mint szerződéses vámok, hanem mint közbenső vámok is. (Zaj.) A tényeket ma még le lehet czáfolni, de bizonyos idő múlva már nem lehet. T. képviselőtársamnak lehet tudomása ezekről a dolgokról, de amennyire én láttam, a dolgok ugy állanak, ahogyan mondom. És most kérdezem, a magyar közgazdaság érdekében van-e az, hogy ilyen vámtételek lépjenek életbe ? A magyar közgazdaság érdekében van az, hogy Németország egy vámuniót ilyen módon kössön meg, egészen eltekintve attól, hogy az entente az ő tizenkét államával ugyanilyen vámuniót köthet és eltekintve attól is, hogy eddig Angliában az a törekvés, amelyet Hughes képviselő, az ausztráliai premiér-minister, aki be akarta a kolóniákat vonni az ilyen pTeferencziás vámokba, nem sikerült. Olyan esetekben, mikor Szerbia és Bulgária akartak ilyet kötni, mi ez ellen mindig tiltakoztunk. Hogyan lehet tehát azt hinni, hogy majd az egész világ eltűri, hogy mi közbeeső vámokkal vámuniót csináljunk ? Én azt hiszem, hogy a vámuniót még közbeeső vámok nélkül sem tűrnék meg, mert hiszen a vámunió magában yéve is sokkal többet jelent, mint a preferenczia. Én tehát nem hiszek abban, hogy lesznek államok, amelyek nem fognak intézkedéseket tenni, már csak a maguk érdekeinek megvédése szempontjából is. Ha pedig igy áll a dolog, kérdezem, vájjon szolgálja-e ez a vámunió, amelyre nemzetünket rá akarják kényszeríteni, azt a czélt, hogy az örök békét megszerezzük? Nem indit-e ez inkább arra, hogy a jövőben is állig felfegyverkezve álljunk a magunk igazságának megvédésére ? Ha Németország a maga gazdasági érdekeit ugy akarja niegs r ódeni, hogy továbbra is lábhoz tett fegyverrel áll; ha továbbra is el akarja költeni azokat a borzasztó összegeket, amelyeket elköltöttek a különböző államok azért, hogy a gazdasági prioritást, a gazdasági fensőbbségét, vagy mondjuk imperializmust megtartsák, ugy ez ellen Magyarországnak addig, ameddig védekezni tud, védekezni kell. Sajnos, abban a véleményben vagyok, hogy ezt nem lesz módjában kivédeni. Én azt hiszem, amit beszédem kezdetén már mondtam, hogy Magyarország abba a helyzetbe kerül, hogy ha katonailag a legnagyobb győzelmet aratja is, gazdaságilag a legnagyobb vereséggel fog szemben állani. Ezek után kérdezem a t. ministerelnök úrtól (olvassa): 1. Hajlandó-e a ministerelnök ur a képviselőházat tájékoztatni a német kormánynyal folytatott vám- és kereskedelmi tárgyalások tárgyáról és azok állásáról? 2. Mi indította a kormányt arra. hogy a Németországgal való vámés kereskedelmi viszonyok hoszszabb időre szóló és végleges rendezésére még a békekötés előtt törekedjék, amidőn még sem a tárgyaló hatalmak jövőbeni területe, sem pedig a ma ellenséges államokhoz való jövőbeni gazdasági viszonya nem ismeretes? 3. Hajlandó-e a ministerelnök ur kijelenteni, hogy mielőtt a német birodalmi kormánynyal megállapodnék, a gazdasági körök képviselőit meghallgatja és nem fogja sem a törvényhozást, sem a közvéleményt befejezett tények elé állítani? Elnök: A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. (Hallj uJc! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! A képviselő ur jó informáczió elnevezése alatt egyes olyan dolgokat közöl, amikről — őszintén szólva — nekem nincs tudomásom. Bizonyos megkötöttséget állapit meg az unióra nézve, ami pedig nem áll.
