Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-758

758. országos ülés 1917 deczember lú-én, hétfőn. 9 beállítása azt az érzést kelti a közönségben, hogy itt nem elég lelkiismeretesen, r nem elég felelősségérzéssel intézik a dolgokat. És nem az a hiba, hogy nincs szén, mert háború van, hanem az a baj, hogy nincs elég felelősségérzet és lelki­ismeretesség a kérdés intézésében. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ha pedig a közönség ezt érzi, akkor megnyugodni csak akkor fog, ha könyörtelenül megállapijjuk a felelősséget és ha az, ki a hibát elkövette, távozik helyéről. A másik dolog, amire rámutatni akarok, 'hogy jelentse ki a kereskedelemügyi minister ur a közönség megnyugtatására alkalmas 'módon: mit szándékozik tenni a zavarok megszüntetésére és azok ujabb bekövetkezésének megakadályo­zására. Ezt annál inkább kell követelnünk, mert még csak a fűtési szezon legelején vagyunk. Ha akkor, amikor hosszú nyári hónapok előkészítő munkálata után minden logika és minden egy­szerű gazdasági elv szerint bő.ven kellene kész­leteknek lenniök, nem tudjuk a mindennapi szükségletet sem kielégíteni, — nem birjuk hinni, hogy ez a zavar hamarosan megszűnik; hisz először ígérték a zavar megszüntetését két napra, azután holnapra, ma már péntekre igérik. Ilyenformán nincs okunk hinni, bogy később a fűtési szezon derekán vagy végén, amikor valószínűleg a mainál nagyobb hidegek lesznek, lehetséges legyen az ujabb zavarokat elkerülni. Én azért hoztam elő ezt a kérdést, mert szükségesnek találom, hogy itt, a nagy nyilvá­nosság előtt, a parlamentben, az ország szine előtt szóvá tétessék és alkalmat adjak a keres­kedelemügyi minister urnak is arra, hogy ebben a két irányban, melyet preczizirozni bátor vol­tam, nyilatkozzék. Most még egyet. Eszembe jut egy bölcs mondás, amely szerint az embernek mostoha­gyermekei a szándékai s édesgyermekei a tet­tek. Őszintén megvallva — és ez tipikus példa, amiről most beszéltem — a jelenlegi kormány működésében az ellenkezőt látom. A kormány­nak szép és nagy szándékai vannak, szép Ígé­reteket kapunk, a megvalósítás azonban ritkán következik be, a kormánynak édesgyermeke a szándék, de a tettei mostohagyermekek. Ezeket akartam elmondani. (Helyeslés jobbfelöl) Elnök: A kereskedelemügyi minister ur nyilatkozni kivan. Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister: T. ház! (Ralijuk! Halljuk!) Arra kérem a t. házat, méltóztassék a helyzet magaslatára emel­kedni és komolyan figyelembevenni és mérle­gelni azt, hogy a háborúnak negyedik évében vagyunk. Ha a t. képviselő ur békeidőben teszi meg előbbi nyilatkozatait, azok minden tekin­tetben elfogadhatók és honorálhatok. Ha azon­ban meggondoljuk, hogy ma a háborúnak negye­dik esztendejében vagyunk és bogy Magyar­ország teljesen szénszegény ország, melynek KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. gázfejlesztésre való minden darab szenét a külföldről kell behozni, akkor, bocsánatot kérek, ilyen hangon beszélni a mai időben nem lehet. (Zaj a jobboldalon; közbeszólások : Tavaly volt! Objektív hangon beszélt!) En csak a magam hangján és mindig egyforma hangon beszélek. Fentartom azt, hogy tekintettel arra, hogy a háborúnak negyedik évében vagyunk, ha valaki egy kicsit gondolkozik és tudatában van annak, hogy minden darab szenet, melyet gázvilági­tásra használunk, importálni kell, akkor ezt a kérdést ilyen módon megítélni nem lehet. (Ugy van! balfelöl.) Nem a hangnemet, nem a hangot értettem tehát, hanem magát a mondottak értelmét. Ami a gázgyárat illeti, egészen nyíltan, őszintén és a valóságnak megfelelően fogom az egész helyzetet feltárni. (Halljuk! Halljuk!) Számokat nem fogok említeni, mert a számok említése különféle szempontokból káros lenne. Pál Alfréd: Nem is ismeri. Elnök: Kérem Pál Alfréd képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister: Ki nem ismeri? Pál Alfréd: Ön. Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister: Én ? A kimutatások szerint a gázgyárban több napra elegendő szénkészlet volt. A gázgyár igaz­gatója gyakran megjelent nálam, hogy intéz­kedjem a szénbizottság utján, — mert hiszen én nem intézem a szénügyeket, azokat a szén­bizottság intézi és a ministeriumnak csak bizo­nyos fokig van erre befolyása — hogy nagyobb mennyiségű szén jusson a gázgyárnak. Ez az intézkedés a szénbizottság részéről meg is tör­tént. De most ismételten jönnek a háború kö­vetkezményei, jön a téli felvonulás és jön az a roppant forgalom, melyet épen a háború észak­keletről délnyugatra előidézett, tehát magától értetődik, hogy épen azokon a vonalakon, ame­lyeken a külföldi gázszén bejön, torlódások, vaggonhiányok és mindenféle hasonló bajok és körülmények álltak elő. (Ugy van! balfelöl,) A második tényező az volt, hogy mint egész Európában, — itt van a német Reichskommis­sär für Kohle-nek nyilatkozata — hasonló bajok vannak Németországban is mindenütt, ugy hogy nagy német városokban, Berlin elővárosaiban és akárhány német várost meg tudnék nevezni, to­vábbá Mödlingben, Grátzban szénhiány folytán najjokon keresztül gázhiány állott be: ez is természetes következménye a háborúnak és ezek nélkül az eshetőségek és zökkenések nélkül ezt a háborút ma befejezni nem lehet. Egy hang (a szélsőbal-oldalon): Lesz az még rosszabbul is. Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister: A t. képviselő ur felolvasta az én nyilatkoza­tomat. Ezt a nyilatkozatomat én alapítottam a németekkel és az osztrákokkal írásban történt

Next

/
Oldalképek
Tartalom