Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-758

10 758. országos ülés 1917 deczember 10-én, hétfőn. megállapodásokra, melyek alapján akkor nyugodtan kijelenthettem azt és ma is kijelentem, hogy ha azok a szénmennyiségek, amelyekre vonatkozólag megállapodást kötöttem a németekkel és az osztrákokkal, beérkeznek, akkor itt nagyobb zavarok és nagyobb zökkenések elkerülhetők lesznek. Vegye tekintetbe a t. képviselőház, az egész közvélemény és az egész t. sajtó azt, hogy Magyarország csak kétharmadát termeli szénszükségletének, egyharmada teljesen importra szorul. Minden ország csak redukáltan tud termelni. Amikor minister lettem, első ténykedésemkép azon iparkodtam, hogy a bányák termelőképességét fokozzam. E végből a hadügyministeriumnál és az utánpótlás főnökénél kértem azoknak a munkásoknak visszabocsátását, akik szénbányákban dolgoztak. (Zaj és közbeszólások jobbfelöl.) Elődöm is intézkedett, én is intézkedtem a jogfolytonosság érdekében. Ilyen dolgokban nincs pártintézkedés. Nem pártszempontokból intézkedtem, csak amiben ő intézkedett, ott folytattam. Nem tudom, ő intézkedett-e és én sürgettem, vagy pedig ő sürgette-e az ügyet és én intézkedtem; de mindenesetre megsürgettem az intézkedést, ha ő intézkedett is és rövid idő múlva az lett az eredmény, hogy szép számmal jöttek vissza a munkások, akik fokozták a termelést. Nem vindikálom magamnak azt a dicsőséget, hogy én kezdeményeztem, átengedem azt elődömnek. Ami a tegnapelőtt történt sajnálatos eseményt illeti, az mindenesetre egy technikai hibára vezethető vissza. Hogy mennyiben voltak a gázgyár vegyvizsgálata adatai helyesek vagy helytelenek, azt holnap vagy holnapután fogja egy bizottság megállapítani. Mindenesetre tény az, hogy olyan szén, amely azokba a gázkemenczékbe nem volt való, azokba betöltetett s ezáltal bizonyos eldugulás állott be, aminek következtében a gázszolgáltatás vagy egészen megakadt, vagy csak igen gyenge mértékű volt. Intézkedés törtónt, hogy remélhetőleg pár nap múlva a gázproclukczió megint helyreálljon. Az én intézkedésem pedig — s ezt akartam a t. háznak megmondani — az, hogy kiválasztottunk bizonyos üzemeket, melyek működése feltétlenül szükséges az életfentartáshoz, mint a malmok, azután a gázgyár, a villamosvállalatok, stb.; ezek minden körülmények között, mindenki mást megelőzőleg látandók el szénnel, a többi üzemek csak utánuk következhetnek sorra. Ami a lakosság szénellátását illeti, a dolog a következőkép áll. (Ralijuk! Halljuk!) Olyan országban, ahol fölös mennyiségben van szén és ahol nem szorulnak importra, lehetett szénjegyet adni; ahol azonban szénhiány van, mint nálunk, ott nem lehet általánosságban a szénjegyeket behozni. A szónjegy olyan, mint egy váltó, amelyet honorálni kell. Nálunk félős volt, hogy ha nagyobb mennyiségű szénutalványt adunk ki, azt nem tudjuk honorálni. Arra szorítkoztunk tehát, hogy. a legszegényebb, a legalsóbb réteget lássuk el szénjegygyei, ami meg is történt, mert kb. 200.000 család jutott tiz naponként 50 kg. szénhez s ez a minimális szükségletet körülbelül fedezi. Később intézkedtünk aziránt, hogy mindenki, aki jelentkezik, legalább 6 zsák, tehát három métermázsa szénnel elláttassák; ez nagyban és egészben a mai napig meg is történt. A helyzet épen szén és gáz szempontjából nagyon kritikus. Mindenkinek, különösen a parlamentnek, nyomatékosan oda kell hatni, hogy mindenki takarékoskodjék. Ennek azonban az ellenkezőjét látjuk a fővárosban. (Mozgás.) Amikor nemrégiben be akartam csukatni a boltokat már öt órakor, nagy felzúdulás lett és küldöttségek jöttek hozzám, Kilátásba is helyeztem, hogy az üzleti záróórát újévig nem bántom, de újév után már okvetlenül vissza kell tolnom, hogy gázmegtakaritást érhessünk el. Ez a kérdés nem pártkérdés. Nem arról van szó. hogy az én helyzetem milyen, mert arra nem adok semmit. Itt mindenkinek össze kell fogni — sajnos, ez az ország sohasem fogott össze — és a közönséggel meg kell értetni, hogy ezen a kritikus helyzeten csak nagy takarékossággal és összetartással tudunk segiteni. Arra kérek mindenkit, különösen a sajtót, hassunk oda, hogy ezt elérhessük. A kormány mindent megtesz, ami emberileg lehető s amennyiben nagyobb akadályok, hófúvások, vagy más kritikus dolgok nem jönnek közbe, biztosítani fogjuk a mindennapi élet számára a legszükségesebb üzemek szénellátását. Méltóztassék ezen kijelentéseimet tudomásul venni. (Helyeslés balfelöl.) Eiilök : Napirend előtti felszólalás keretében felvetett kérdés vita, vagy határozathozatal tárgyát nem képezheti. Most következik Csermák Ernő képviselő urnak napirend előtti felszólalása. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Csermák Ernő: T. ház! Az a kérdés, amelyrő; itt szólni akarok, egy támadás, amelyet a képviselőháznak 1917. évi november hó 22-iki ülésén gróf Tisza István volt mmisterelnök ur intézett gróf Somssich Tihamér honti főispán ellen. Előre kell bocsátanom, hogy ezt a kérdést nem akarom azzal az élességgel tárgyalni, amelyet talán megérdemelne. Nem akarom pedig azért, mert a vármegye békéjét, mely azon az utón van, hogy meg lesz óvható, meg akarom óvni. Vannak azonban bizonyos dolgok és nyilatkozatok, amelyeket mégis szóvá kell tennem. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elsősorban méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra a nyilatkozatra, amelyet a t. voltministerelnök ur tett (olvassa): »T.ház! Egy másik konkrét eset, amit fel akartam hozni —