Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-763
763. országos ülés 1918 január lG-án, szerdán. 137 nos, élénk helyeslés. Taps a bal- és szélsőbaluldalon. Nagy mozgás. Halljuk/ Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Mi támogatjuk önöket, de önök nem támogattak minket annak idején! Egy hang (a jobboldalon): Nem mi vagyunk a kormányon! (Zaj.) Farkas Pál: Mi támogatjuk önöket! Elnök: Csendet kérek. Hegedüs Lóránt: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy katonai kérdésekhez nem értek, a kérdés katonai részével nem foglalkozom, csak elmondom teljes őszinteséggel közgazdasági meggyőződésemet. (Halljuk ! Halljuk !) Közgazdaságilag, szerintem, más megoldás nincs, mint az, hogy ezután a magyar haderő teljes ellátásáért a magyar kormány legyen felelős. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ónálló ma- , gyár hadsereg!) Sümegi Vilmos: Magyar hadsereg legyen! Létay Ernő: Ebben értsünk egyet! Elnök: Csendet kérek! Hegedüs Lóránt: Le kellett azonban vonnom két oly konzekvencziát, amelyek egyike a kereskedelemügyi minister urnak, a másik pedig nekem, mint interpellálónak szól, mert ez, t. ház, a nyersanyag beszerzésére vonatkozik. A t. minister urnak szól a következő: (Halljuk! Halljuk!) Meg vagyok róla győződve, hogy más megoldás, mint az, amelyet emiitettem, nincs és ha egyszer béke volna, magam részéről ennek az eszmének kívánnék propagandát csinálni és meg vagyok róla győződve, hogy Magyarország egész közgazdasági közvéleménye támogat. De amíg ez megtörténik, felhívom a t. minister ur figyelmét, hogy vessen véget a hadügyministerium közgazdasági túltengésének. (Elénk helyeslés.) Ezalatt azt értem, t. ház, amit már a delegáczióban ép így megmondtam, azt értem, hogy Bécsben a hadügyministerium, mivel, ugy látszik, tiszt hiány folytán sok tisztnek kell épen Bécsben ós a ministeriumban lennie, (Mozgás.) Bécsben a hadügyministerium naponként bővül, közgazdasági osztályának egész házakat bérelnek ki ugy, hogy egy rossz bécsi viccz szerint a bécsi lakásínség egyik oka épen a hadügyministerium. Külön ügyosztályok végzik az összes közgazdasági dolgokat, közösügyi szempontból és hadügyi szempontból, és ez elharapódzik naprólnapra és oly rohamosan, hogy odajutottunk, hogy a hadügyministeriumban van egy hadügyministerium, egy átmeneti gazdasági ministerium, egy statisztikai hivatal, egy külügyininisterium, egy kereskedelemügyi ministerium és egy valutarendező hivatal, amelyről még külön szólok... Polónyi Géza: Élelmezési hivatal! Fényes László: Kapitány dirigálja a kereskedelemügyi ministert! Hegedüs Lóránt: Ez lehetetlenség mindenek- | KÉPVH. NAPLÓ, 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. előtt azért, mert a katona urak éhez nem értenek. Lehetetlenség valakit napiparancscsal valutatudóssá kinevezni. Ha tehát azt követelem, hogy a magyar kormány vétót jelentsen, (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) ha azt követelem, hogy ne engedje közgazdaságunknak ezen elkatonásitását és közösitését, akkor olyant kívánok, ami a hadseregnek is érdeke. Zboray Miklós: Ezt 1914-ben is kívánta, Mi lett vele? (Zaj.) Hegedüs Lóránt: Én azt hiszem, hogy nem vétek a ház rendje ellen, ha többizben ugyanazt kívánom, (Félkiáltások a baloldalon: De milyen eredménye volt? Zaj.) annál is inkább, mert épen a nyersanyagbeszerzéssel kapcsolatos valutakérdésnél a hadvezetőség olyan hibákat követett el, melyekről azt merem mondani, hogy a közgazdasági könyvekben tanítani fogják, hogy igy nem szabad a valutához hozzányúlni. Ez az a konzekvenczia, amelyben az igen t. kereskedelemügyi minister ur — meg vagyok győződve — egyetért velem. A másik konzekvenczia vonatkozik magamra, hogy a nyersanyagbeszerzésnél se feledkezzem meg arról, hogy a kvótakérdésben négy dolog domborodott ki: az egyik az, hogy Magyarország milliárdokkal meg van kárositva, másodszor Ausztria kezdte el a kiabálást, daczára, hogy ő nyert és nem mi, a harmadik az, hogy rekompenzáczióra van igényünk, a negyedik az, hogy nemcsak milliárdokat vesztettünk, hanem iparunk fejlesztésének lehetőségét vesztettük el. Most méltóztassék ezen négy pontot venni és ugyanezt a négy pontot fogjuk találni a nyersanyagbeszerzésnél is, mely most az osztrák kormány erőszakoskodása következtében egész közgazdasági életünket hullámzásba hozta. Ugyanezt a plasztront, mint a rossz mázolómester, aki minden falra ugyanazt mázolja, akarja most alkalmazni, mikor arról van szó, hogy Magyarország a kvóta szerint kapjon valamit. Méltóztassék megengedni, hogy ez alapon tehát áttérjek a nyersanyag beszerzésre, mely a kvótakérdés ilyen kezelése folytán Magyarországot a legmélyebben sérti, mert a jövő fejlődés lehetőségét zárja el, ha nem szerencsésen intézzük, nem is szólva arról, ami az igen t. ministerelnök urat legközelebbről érinti, hogy a valutát is rontja ott, ahol arra szükség nincs. Senki közülünk a nyersanyagbeszerzésben a kontroverziát fel nem vetette volna, ha Ausztriának nem jutott volna eszébe velünk összeveszni. A helyzet a következőkép alakult: Mint méltóztatik tudni, az összes iparok közt a legnehezebb viszonyok közt a fonó- és szövőipar, a teksztilipar van, miután a ruházatból fogytunk ki leginkább, és igy legelemibb kötelességünk, nehogy népességünk meztelenül járjon, sőt hogy esetleg még ruhákat tudjunk adni a remélhetőleg nemsokára Oroszországból hazatérő hadifoglyainknak is, nyersanyagot és 18
