Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-745

118 745. országos ülés 1917 ('Halljuk.' Halljuk! a jobboldalon.) A helyzetről röviden azt állapíthatom meg, t. ház. hogy az nem javult, sőt talán relatív értelemben szólva, rosz­szabbodott, relatíve azért, mert a jelen kormány­zat, illetőleg az uj kormányzat abban a kellemes helyzetben volt, hogy átvett egy kész szervezetet, amelyet tetszése szerint kibővithetett, módosít­hatott, javíthatott. Eitner Zsigmond: Elég rossz szervezet. Nem lehet egyszerre jóvátenni. (Mozgás és zaj a jobb­oldalon.) Mándy Sámuel: Épen azt mondom, hogy a jelen kormányzatnak, már az Esterházy-kormány­zatnak is módja volt jobbá tenni és még hozzá­teszem azt is, hogy a termés előtt vették kézbe az intézményt, ami igen fontos terminus. Épen a volt ministerelnök ur, gróf Esterházy Móricz annakidején magyarázta a múlt kormány­nyal szemben, — megjegyzendő, hogy sok részben helyeseltem kifogásait — hosszasan magyarázta, hogy már rengeteg a rendeletek száma, egyik ellentmond a másiknak, azokban senki el nem igazodhatik. És a kormány nem tartja kötelessé­gének, azokat egyesíteni és összesítve kiadni a hatóság és a közönség számára. (Mozgás.) T. ház ! Az az államférfiú, aki ezt kifogásolta, kormányra jutott. Igaz, hogy rövid ideig volt kor­mányon, de az intézkedést megtehette volna és ez ma sincs meg. (Mozgás és zaj a baloldalon. Fel­kiáltások : Nem volt ideje !) Azóta annyi rendelet jutott napvilágra, hogy igazán se szeri, se száma. Most én kérem . . . (Mozgás és zaj a bal- és a szélső­baloldalon.) Einök (csenget) : Csendet kérek. Mándy Sámuel: . . . méltóztassék e kérdést fontolóra venni, hogy nem volna-e czélszerü ezeket a rendelkezéseket összeszedni, az el­avultakat és ellentmondókat eliminálni és együttesen kiadni. (Zaj a baloldalon.) Ebben talán egyetérthetnénk, hiszen ez nem politikai kérdés. A rendeletek elkésett megjelenése napi­renden van, sőt most már ez állandósult. E te­kintetben rekordot ért el az a rendelet, mely a hordók árát körülbelül a szüret végén makszi­málta, mikor természetesen már minden ember beszerezte a hordóit. Sok hiba van; volt hiba a múltban is. (Felkiáltások balfelöl: De mennyi!) ... De az az eleje volt! Senki sem állította ezen az olda­lon, hogy hibák nincsenek. Az első évben ez nem volt máskép sehol a világon. Én különben is azt tartom, hogy ugyanazon okokból, melyek miatt a közélelmezési hivatalt felállították, nem a közélelmezési hivatalt, hanem a közellátási hivatalt kellett volna ós kellene ma is felállí­tani és erre a háború után is lehet szükség. A pénzügyminister urnak, a földmivelésügyi minister urnak, a kereskedelemügyi minister urnak van elég dolga a háború alatt és után is, ha ők közellátási és közélelmezési kérdések­kel naponta nem is fognak foglalkozni. Különben is egy kézben nagyobb eredmény ktőber 20-án, szombaton. várható a közellátási ministertől, ha az ügyeket ahhoz értően kezeli, vaskézzel vezeti és arra való igazi szakértőkkel megfelelő apparátust állit fel. Én hiszem, hogy ha a közellátási hivatal fel­állíttatott volna, akkor már talán túl lennénk az ipari czikkek árának sokat vitatott ós köve­telt makszimálásán. Már ott tartottunk a Tisza­kormány alatt, hogy annak kereskedelmi minis­tere is kilátásba helyezte különösen a mezőgaz­dasági szükségletet képező ipari czikkek árának makszimálását. A jelen kormány tagjai közül különösen a földmivelésügyi minister ur nem­csak követelte azt itt ezen oldallal szemben, hanem programmjában itt is megígérte, de máig sem teljesült. Hibának kell minősítenem, hogy az egyes mezőgazdasági termeivények ára is későn és sokszor nem megfelelően szabályoztatott. Eelhozom a mák dolgát. Mikor a mákot elvetették a gazdák, annak forgalmi ára körül­belül 500—600 korona volt métermázsánkint. Tekintettel arra, hogy a mákból holdankint egy-két métermázsa terem, ez, azt hiszem, ma magas árnak nem is volt mondható. Mégis, mikor a termés betakarittatott, a t. kormány a mák árát meglepetésszerűen 250 koronában állapította meg. Mi ennek a következménye? Azt fel sem hozom, hogy azóta nehéz mákot a megállapított áron szerezni, de az lesz a követ­kezménye, hogy mákot jövőre nem fog senki sem termelni. Ugyanez áll a babra. Ezeket csak azért említem meg, hogy a földmivelésügyi minister urnak szíves figyelmébe ajánljam, hogy épen igy fogunk járni, ha a háború tovább tartana, a búzával és rozszsal is. Mert merem állítani, a jövő évi termés elvetett területe már lényegesen kisebb lesz, mint a múlt évi volt, pedig most az időjárás megfelelő. Eitner Zsigmond: Szántani sem lehetett a szárazság miatt. Mándy Sámuel: Nem lehet Zalamegye vala­melyik részéről szólani és aztán általánosítani. Általában Magyarországon az időjárás most elég megfelelő. Nem azért lesz kevesebb a be­vetett terület, mert az időjárás volt rossz, ar­ról nem lehet beszélni. (Zaj balfelol.) Vertán Endre: Az nem számit! (Zaj bal­felol. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Mándy Sámuel: Azért lesz kevesebb, mert a kenyérmagvak háború negyedik eszten­dejében, midőn a munkabérek oly magasak, mi­dőn az iparczikkek ára horribilis, alacsonyan van megállapítva. Eitner Zsigmond: Tavaly önök makszi­málták! Mándy Sámuel: Nem tavalyról beszélek. Én elég magasnak tartottam a múltban is, de ar­ról akarok szólni, hogy az iparczikkek drága­sága ebben az esztendőben lett olyan óriási... Pető Sándor: Azokat kellene leszállítani, de nem a gabona árát felemelni. Mándy Sámuel: Hát tessék leszállítani. Én

Next

/
Oldalképek
Tartalom