Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-745

745. országos ülés 1917 ok azt ajánlom a t. földmivelésügyi minister ur figyelmébe, hogy most kellene, illetve kellett volna már a múlt hónapban makszimálni a jövő évi gabona árát, még pedig valamivel magasabban. Tudjuk, hogy Angliában évekre makszimálták előre, még pedig emelkedőén, az árakat. Bocsánatot kérek, ha visszatérek még egy perezre a bab kérdésére. A babot Magyarországon tudvalévően a kisbirtokosok termelik, tőlük veszik meg a nagybirtokosok munkásaik számára, tőlük kapja a városi lakosság a kereskedelem utján. Kérem a t. földmivelési minister urat, ne sajnálja ezektől a kisemberektől, hogy ők egy métermázsa babért háború idején 150 koronát kapjanak, mert ha meghagyja az 50—60 koronás árat, akkor a zugkereskedelem utján 300 koronát kell majd érte fizetni, hiszen mindenkinek, aki munkást tart, meg kell a babot szereznie, tessék tehát olyan rendelkezéseket tenni, amelyek betarthatók és tessék biztosítani a jövő esztendő babtermelését. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy néhány szót szóljak a burgonyáról. Köztudomású, hogy az idén a burgonyatermés tekintetében valami fényesen nem állunk a szárazság miatt. Az a félelem azonban, amely a vidéki városokban tapasztalható, egyáltalán nem megokolt. Olyan szélsőségekben mozognak már, hogy a makszimális árat ötszörösen túlfizetik, mert félnek, hogy nem lesz burgonya. Ezt azonban mondani nem lehet. A burgonyával kapcsolatban vagyok bátor egy javaslatot előterjeszteni. Tudvalevően a mezőgazdasági szesziparnak megengedték, hogy az 1913—1914. évi termelésnek 25%-át burgonyából dolgozza fel szesznek. Teleszky János: A termelésnek 25%-át! Mándy Sámuel:.. Az 1913—14. évi termelésnek 25%-át szabad burgonyából feldolgozni. Ez annyit jelent, hogy — inkább kevesebbet mondok, mint többet — hogy körülbelül két millió métermázsa burgonya kerül ipari feldolgozásra. Azt tartom, hogy ebből a két millió métermázsa burgonyából egy millió métermázsát közfogyasztásra meg lehetne takarítani. Hogyan ? Méltóztassék elrendelni és közhírré tétetni, hogy aki az ő burgonyáját, melyet engedélyezetten szeszgyártás czéljaira fordíthat, ha közfogyasztásra felajánlja, azért kap cserébe aránylagosan megfelelő mennyiségű kukoriczát. Wekerle Sándor ministerelnök: Megtörtént. Mándy Sámuel,: Bocsánatot kérek, nincs róla tudomásom. Én azt olvastam ki a rendeletből, hogy azt a mennyiséget, amelyet takarmányozás czéljaira akar felhasználni, valaki azt kicserélheti, azonban a szeszgyártás czéljaira felhasználandó burgonyának kicserélését nem tudtam belőle kivenni. Megengedem, hogy ez is belemagyarázható. De talán nem felesleges, ha kifejtem a számítás kérdését, még ha talán igy is értelmezhető a rendelet. (HalljuJc! Halljuk! jobbfelöl.) ítóber 20-án, szombaton. 119 Csak egy millió métermázsát vettem fel azért, mert elegendő lesz, ha a szükséglet fele emberi tájdálkozásra alkalmasnak mutatkozik, amennyiben van sok éretlen, van sok tisztán ipari czélra alkalmas, azután romlásnak induló burgonya stb., amely mind befoglalandó ebbe a kvantumba. Annak az egy millió métermázsa burgonyának makszimált rendes ára 22 millió korona és ebből az egy millió métermázsa burgonyából előállítható 100.000 hetoliter alkohol. Ugyanez a 100.000 .hektoliter alkohol előállítható mintegy 300.000 métermázsa kukoriczából. Ennek az utóbbinak az ára 14 millió korona, mig az előbbié 22 millió, tehát már ezzel az intézkedéssel, ezzel a cserével nyolez millió korona mindenesetre megtakarittatott. Amellett azt hiszem, hogy inkább nélkülözhető e czélra a 300.000 métermázsa kukoricza, ez kisebb százaléka az össztermésnek, (Ugy van! Ugy van! jobbfelül.) mint az egy millió métermázsa burgonya a mai viszonyok közepette. (TJgy van! Ugy van! jobbfelöl.) Nem szabad azonban elfelejteni, hogy valaki azt a megjegyzést teheti, hogy a burgonyából való feldolgozásnak lehetősége azért konezedáltatott ebben az évben, hogy azok, akik rá vannak utalva a szeszgyárak utján állatjaik tartására, hogy moslékokkal rendelkezzenek. Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy a kukoriczából származó moslék jobb minőségű, de kevesebb mennyiségű. A kisebb mennyiséget vizzel való felhigitással feltétlenül ugyanolyan értékűvé és mennyiségűvé lehet tenni, mint a burgonyamoslékot. Ha a t. kormány ezt az én szerény ideámat magáévá tenni hajlandó, arra kérem méltóztassék ezt gyorsan elrendelni, mert később nem volna annak czélja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezzel kapcsolatosan, miután az állattakarmányozásról szólottam, meg kell emlékeznem a takarmányrépa árának megállapításáról és a takarmányrépa zár alá vételéről, ami — gondolom — tegnapelőtt történt meg. Nem kívánok ahhoz hozzászólni, helyes-e ez, vagy sem, megnyugszom abban, hogy ez igy történt, csak helyesebb lett volna, ha szeptemberben méltóztattak volna ezt elrendelni, nem pedig október végén. De ez még a kisebbik hiba. A nagyobbik az, hogy aznap, mikor ez elrendeltetett, tehát tegnapelőtt nem történt intézkedés, hogy a czukorgyáraknál levő hulladék, t. i. a nyers czukorrépaszelet, amely takarmányozásra használtatik, makszimáltassék és zár alá vétessék. Ezt már előbb meg kellett volna tenni, mert a szárított rópaszelet rég makszimálva van. A gazdákat azzal biztatják, hogy a szűk takarmánytermés mellett majd kapnak szárított répaszeletet. Erre megtalálták a módját, hogy ne legyen szárított rópaszelet. A módja az: hogy horribilis árakon, nyersen, vizesen adják el a répaszeletet, mely nincsen makszimálva. Ez így van a forgalomban és ha a mezőgazdasági