Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-757

49« 757. országos ülés 1917 deczember 1-én, szombaton. az ügyet a közvádló hatóságok alaposabban megvizsgálták, kellett ót szabadlábra helyezni. Ezeknek a brassói ügyeknek egyik részlete volt az, hogy — és ép azért, mert olyan frappáns volt ez eset, emlékszem erre a vonatkozásra is — hogy egyik beregmegyei kereskedő, illetve pénzintézeti igazgató szerepelt az ügyben a fővádlott mellett terhelt gyanánt. Később az eljárást, ugy emlékszem, megszüntették. Semmi kifogásom az ellen, ha az interpelláló képviselő urnak, bármely irányban, akár az én hivatali intézkedésem, akár az ügyben eljárt bármely hatóság működése ellen aggodalma van, hogy az "összes iratok nyilvánosságra hozassanak és ha a t. túloldal ezt kívánná, kérni fogom a jelenlegi t. igazságügyminister urat, adjon módot ezek közzétételére, illetőleg szükség esetén lépéseket teszek az iránt, hogy a hivatali titoktartás kötelessége alól felmentessem. Ha pedig bárkinek a túloldalról, vagy akárkinek az országban gyanúja van arra nézve, hogy ebben az ügyben bármely okból nem jártam volna el, ugyanazzal a köteles tárgyilagossággal és legszigorúbb kötelességérzettel, mint amelylyel egyéb ügyekben eljártam, akkor ezt a feltevést mint teljesen alaptalan gyanúsítást a becsületéhen megsértett tisztességes ember felháborodásával visszautasítom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Nagyon helyes!) Farkas Pál: Ezt mondta! (Zaj.) Elnök: Kérem Farkas Pál képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Landauer Béla: T. ház! Elsősorbanki kell jelentenem, hogy gróf Tisza István képviselő urnak az a megjegyzése, vagy felvilágosítása, vagy kitanitása, hogy a beregmegyei központi takarékpénztár megbízatását nem a vármegye közönségétől, hanem itteni központoktól kapta, mit sem változtat azon, amit én mondtam. En azt mondtam, mert okom van hinni, hogy azok a bizonyos központi határozatok nem egészen a vármegye hivatott tényezőinek véleményezése alapján hozattak. Nem keresem azt, hogy melyik központ intézkedett igy, ón csak voltam bátor a közélelmezési minister ur figyelmébe ajánlani, vájjon előnyösnek, helyesnek tartja-e, hogy ilyen kizárólagos jogokkal pénzintézet egyáltalában, különösen pedig ez a pénzintézet ruháztassák fel, melyről a rendelkezésemre álló adatokból ugy győződtem meg, hogy nem érdemli meg azt a különös megbízatást. A t. képviselő ur második megjegyzésére, amelyre nem tudom, eddigi igen rövid képviselői szereplésemmel hogyan szolgáltam rá és amelylyel lappangó gyanúsítás vádjával illetett, azzal válaszolok, hogy nem élek azzal a nagyon könnyű és hálás alkalommal, hogy ezt ép olyan rigorózusan utasítsam vissza, mint ahogy ő szokta tenni más alkalommal. Elhiheti, hogy a ; képviselő úrtól nem félek jobban, mint ahogy ő szokott félni másoktól. (Derültség a baloldalon.) Ami végül a t. képviselő urnak azokat a megjegyzéseit illeti, melyek az alispánra vonatkoznak, kijelentem, hogy én az ő nevét meg sem emiitettem, szíveskedjék tudomásul venni, én nem gyanúsítottam; én vádoltam azt az alispánt, (Ugy van! bal felöl. Derültség jobb felől.) igaz, hogy nem főbenjáró bűnökkel, nem gyilkossággal, de vádoltam azzal, hogy a lisztárakat önhatalmúlag felemelte, hogy a' pékek üzletét beszüntette stb. Ez vád, ez nem gyanúsítás. A gyanúsítás máskép hangzanék. Azt nem itt tanultam ezeken a padokon, hanem onnét hallottam. (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Nagy zaj a jobboldalon.) B. Lévay Lajos: Micsoda beszéd ez ? (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urnak nincs joga a ház egyik oldalát ilyen sértő gyanúval illetni. (Ugy van! jobbfelöl.) Landauer Béla: Csak az egyik képviselőnek van joga a másikat gyanúsítani. (Zaj jobb felöl.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Landauer Béla: Balogh Jenő t. képviselő ur felszólalásával, megvallom, annyira meglepett, hogy tülajdonképen azzal kellene válaszolnom, hogy nem felelek reá, mert nem értettem meg. (Derültség jobbfélöl.) T. i. nem értettem meg, mennyiben érezheti magát sértve, megtámadva, vagy egyáltalában csak érintve az én felszólalásom ós interpelláczióm által. Nem tartozik a kójjviselőházi tárgyalásnak usance-jai közé, hogy az ember külön kijelentésekkel erősítsen ilyen nyilatkozatot, de nagyon lekötelezne, ha elhinné ezt nekem. Azonban annál kevésbbé érthette meg, amit én mondottam, mert ugy látszik, ő azt hiszi, én azt. kifogásolom, hogy az ő közegei itt vagy meg nem engedett túlságos szigorúsággal vagy meg nem engedett enyheséggel jártak el. Hiszen az én egész fejtegetésemből az látszik ki, hogy anélkül, hogy erről perrendszerüleg meggyőződtem volna, magam részéről igen helyesnek és rokonszenvesnek találtam az ő közegeinek eljárását, sőt ellenkezőleg azt sajnálom és sajnáltam, hogy ezeknek befejezését, az érvényesítést, a letartóztatást mellőzte más közeg. Ha ezt méltóztatik megérteni, akkor talán be méltóztatik látni, hogy eszem ágában sem lehetett támadni közegeit eljárásukért. Nem méltóztatnak érteni ? Farkas Pál: Azt tetszett mondani, hogy közbenjárt a letartóztatásért. Elnök: Csendet kérek! Farkas Pál képviselő urat figyelmeztetem, hogy neki nincs joga beszédeket tartani. Landauer Béla: Semmiféle igazságügyi hatóság, semmiféle jogi hatóság. Sohasem mondottam, hogy az. Hiszen mondottam, hogy egy magas, előkelő állású közeg, állítólag a volt fő-