Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-757

757. országos ülés 1917 elet Gondolom, gróf Tisza István képviselő ux szólal fel előbb. Azt hiszem méltóztatnak meg­engedni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza ÍStván : (Halljuk ! Halljuk !) T. ház ! Én abban a szűk keretben, amelyet a házszabá­lyok a jelen pillanatban elém szabnak, kizárólag két megjegyzésre szorítkozom. Az egyik az, hogy a szóbanforgó pénzintézet a különböző megbízatásokat, amelyeket én és utánam az interpelláló képviselő ur felsorolt, egy­nek kivételével nem a vármegyei közegektől, nem az alispántól, hanem azon budapesti központoktól kapta, amelyek felállításának egy része ha jól tu­dom, -a jelenlegi kormány idejére esik. A másik megjegyzésem pedig az, hogy szem­ben azzal az előadással, melyekben bizonyos lap­pangó gyanúsítás mutatkozott Gulácsy István al­ispánnal szemben, én mindenkire hivatkozhatom, aki Gulácsy Istvánt ugy • is mint tisztviselő . . . (Zaj a baloldalon.) Polónyi Géza : Ez nem a képviselő ur szemé­lyes kérdése. (Félkiáltások a baloldalon : Ez nem személyes kérdés ! Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! (Zaj.) Kérem Polónyi Géza képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. (Zaj.) Csendet kérek! Gr. Tisza István : Ismétlem, t. képviselőház, hivatkozhatok mindenkire aki Gulácsy Istvánt ugy is mint tisztviselőt ugy is mint talpig úri­embert ismeri, (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) hogy saját magát szennyezi be az, aki Gulácsy Istvánt bármily gyanúsítással megilletni próbálja. Ami egyébiránt az illető katonai szállítási kér­déseket illeti, mivel ebben a, tekintetben én tájé­kozva nem vagyok, tisztelt barátom, a volt igaz­ságügyminister ur azonban igen, erre a választ ő fogja megadni. (Helyeslés jobbfelől. Zaj a bal­oldalon.) Elnök : Gondolom, a t. ház Balogh Jenő képviselő urnak is megadja az engedélyt, hogy személyes megtámadtatás visszautasítása czirnén felszólalhasson. (Helyeslés jobbfelől.) Balogh Jenő: T. ház ! Rendkívül sajnálom, hogy személyes megtámadtatás czirnén kérnem kell néhány perezre a t. ház türelmét. (Zaj a bal­oldalon.) Először történik képviselői megbízatá­som alatt. Azonban ugy értettem az interpelláló képviselő urnak egy kijelentését és ebből folyólag, ha nem csalódtam, a t. túloldal részéről olyan közbeszólás is hangzott el, hogy 33 éves becsü­letes és a legnagyobb érzékenységgel őrzött köz­tisztviselői működésem jó hire egyenesen köteles­ségemmé teszi, hogy szót kérjek. T. ház! Az 1915 : XIX. t.-cz. hatálybalépte óta egész mindaddig, míg hivatalban voltam, minden a hadviselés érdekét érintő büntetendő cselekményre vonatkozó iratot általános intéz­kedéssel is és inkonkrétó minden egyes ügyben is magam elé kértem., Anélkül, hogy kérkedni akarnék, nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy senki sem lehetett abban az állásban, aki több részletességgel és különösen pedánsabb KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVII. KÖTET. jzember 1-én, szombaton... _ 497 gondossággal vizsgálta volna át ezen ügyeknek iratait, mint az én csekélységem. Minden tekin­tetben alávetem magamat a tisztelt ház kriti­kájának, de abban a tekintetben, hogy lelki­ismeretesen és különösen a vád emelésére és képviseletére vonatkozólag mindig a legnagyobb gonddal iparkodtam kötelességemet végezni, nyugodtan hivatkozhatom mindazon nagyszámú ügyvéd urakra és mindenkire, aki megfordult hivatalomban . . . (Zaj a baloldalon.) Halíer István: Senki sem mondta ezt! (Zaj.) Gr. Tisza István: Lappangó gyanúsítás! (Zaj.) Elnök: Kérem Halíer képviselő urat, mél­tóztassék megengedni minden képviselő urnak azt a jogot, hogy maga Ítélhesse r meg, mit tart személyes megtámadtatásnak. (Elénk helyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Balogh Jenő : és hivatkozom azokra az urak­ra akik épen a legutóbbi félévben, mióta hiva­tali hatásköröm megszűnt, mindig ugy tüntet­ték fel igazságügyministeri működésemet, mint aki mindenkit be akart csukatni és túlzottan képviseltette a vádat. Kereskedelmi érdekkörök e részben különféle panaszokat adtak elő, sőt a hivatalból való távozásom óta épen ezen ügyek elintézésében, mint ezt Teleszky János t. kép­viselőtársam egy izben már kiemelte, bizonyos enyhítés már be is következett. Ami már most magát a konkrét ügyet illeti, mintegy 2600 ügy intéztetett el az 1915: XIX. t.-cz. alapján az én hivataloskodásom alatt és természetesen mindegyik ügyre nem emlékezhetem, de nem is volna jogom, miután hivatalos titoktartás köt ez ügyek részleteit itt feltárni. A brassói ügyre, melyet az interpelláló kép­viselő ur felemiit, általánosságban ugy emlék­szem, mint a többi kétezerre, de az emlékező­tehetségem elég élénk, a többi ügyek is eléggé emlékezetemben vannak; nemcsak azért, mert hosszan foglalkoztam velük, hanem mert igen sokban ügyvéd urak jártak el és ismételten kel­lett a, védőkkel tárgyalásokat s az ügyészség kiváló tagjaival megbeszéléseket folytatnom és ezek részletei is bevésődtek memóriámba. A bras­sói ügy megindításának alapja a következő volt : Két fiatal tisztviselő, egy királyi ügyész és egy katonai ügyész Brassóban néhány kereske­dőt letartóztatott. Az egyiknek ügyében, nagyon emlékszem a névre is, minthogy azonban alap­talannak bizonyult a vád, eszem ágában sincs őt annak a megszégyenítésnek kitenni, hogy nevét itt felemlítsem, Szterónyi József t. képviselő­társam — nagyon sajnálom, hogy nincs itt — járt nálam és a legnagyobb felháborodással utalt arra, hogy Brassóban nagyrabecsült,, becsü­letben megőszült kereskedőről van szó, aki ezt a letartóztatást olyan érzékenyen vette, hogy a fogházban öngyilkossági kísérletet is követett el és e kisérlet után két-három nappal, midőn

Next

/
Oldalképek
Tartalom