Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-742

742. országos ülés 1917 szeptember 13-án, csütörtökön. 41 tani a napi 70 fillért, vagy a makszimált 1 korona 80 fillért, 1 korona 50 fillért, 1 korona 20 fillért egy családra, hogy ebből megélhessen. Ne méltóztassék nekem azt mondani, hogy ez nem a megélhetésre szolgál, hanem csak kiegészíti a megélhetés eszközeit Addig, amig tüdővész van a világon és nem méltóztatik azt rendelettel kiirtani, amig a tüdővész miatt az anya nem tud dolgozni, vagy az ácsorgás miatt, vagy amig falun a szülés után való korai felkelés miatt az asszonyok 20—25—30 százaléka méhsülyedéshen szenved, amely miatt nem tud kapálni, ha öt csendőr is van mellette, mondom, addig, amig nemcsak a kenyérkereső van kint a fronton, de utódja, a nő, az asszony is akadályozva van a munkában, nemcsak a sok gyermek gondozása miatt, de saját testi állapota miatt, addig ez a kérdés nincs megoldva a létminimum becsületes megállapítása nélkül. Falussy Árpád : Sajnos, egy része nem is akar. Fényes László: Majd rátérünk. Platthy doktor mondta? Platthy György: Nem én! Fényes László: A főispán ur őméltósága? Ertem. Szatmár megyéből sok panasz érkezett ... Kállay Tamás: Nem is ismeri a magyar népet; nem is foglalkozik vele. Fényes László: No, talán többet, mint Kállay képviselő ur, annál még is többet. Kállay Tamás: Nem ő rá mondtam! (Nagy derültség.) Nem Fényesre mondom. O rá mondtam ! (Felkiáltások jobbról: Falussyra mondta!) Elnök: Csendet kérek! Fényes Lászlő: Nem oly vicczes dolog ez a kérdés, hogy oly nagyon lehessen rajta nevetni. (Mozgás.) Nem oly mulatságos ez, mert kint ezrével pusztulnak el. (Zaj.) Kállay Tamás képviselő ur talán csak a fronton levőket látta pusztulni saját szemével, igen ? Kállay Tamás: En Falussy főispánra mondtam, ő rá mondtam. Elnök : Kérem Kállay Tamás képviselő urat, ne méltóztassék társalgást folytatni és ne méltóztassék a szónokot zavarni. Kállay Tamás: Folytonosan támadnak. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy az elnöki figyelmeztetést nincs joga szóvá tenni. Fényes László: Akkor, amikor akár a statisztikai adatok bizonyságát vesszük, akár mindnyájunk köztudomása után indulunk és tudjuk, hogy százezer számra van család, amelynek nincs kenyérkeresője és nincs keresete vagy betegség miatt, vagy a megélhetés nehéz körülményei miatt, vagy az ácsorgás miatt, akkor azt mondani, hogy a család éljen meg 1 korona 80 fillérből vagy 1 korona 50 fillérből és nem adni egy reczeptet hogy a 70 fillért vagy az 1 korona 50 fillért a család hogyan oszsza be, ezt nem szabad tenni. Az ilyen törvénynek szeKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVII. KÖTET. rintem egy napig sem szabad tovább törvénynek maradnia. Méltóztassék csak számítást tenni arra nézve, hogy ma mi egy krumplileves ára, amit az asszony vagy a gyermek megeszik. Hivatalosan elkértem, hogy egy adag krumplileves mibe kerül. Ha mázsaszámra készítik Budapest székesfőváros kórházában, a személyzet részére, nem a betegek részére, nem valami különösen jó levesről van szó, kerül 9'8 fillérbe. A kenyér czédula ma 315 dekát, 315 grammot jelent, annyit vásárolhat az ember és ennyi igazán kell annak, aki nem eszik pecsenyét, húst, főzeléket és egyebet. Egy kiló ára 56 fillér. Méltóztassék kiszámítani, tessék egy öttagú családot venni, akkor már a kenyérre ós krumplilevesre nem futja ki az 1 korona 50 fillér. Hol van még a többi ? Télen fűteni kéne, fatalpu czipő kellene, hogy meg ne fagyjon a lába, ruhát nem vesz, rongyokat aggat magára, de ki kell mosni a fehérneműt, közegészségügyi szükség. Miből ? Nem teheti, ezért van az, hogy ma hivatalosan megállapítva 31 és 33 százalék közt mozog a gyermekhalandóság, tehát egyharmada a megszületett gyermekeknek elpusztul, mielőtt az állam hasznos polgára lesz. Németországban lement a halálozási szám 20-ról Ki-ra, de itt Magyarországon emelkedőben van. Mondhatom, a statisztikusok is meg lesznek lépetve, mily gyorsan emelkedik majd ez a szám.. T. ház, az 1915 : XV. t.-czikk tovább megy az önálló magyar hadsereg felépítésében és a koldus hadsereghez hozzácsapták még egy pótzászlóaljnak a hadiözvegyeket és hadiárvákat A honvédelmi minister urnak két rendelete, az egyik gondolom 1915 február 16-án, a másik 1915 február 28-án kelt, a 45.500 és a 25.900 számú, belátva azt a tarthatatlan igazságtalanságot, hogy a hősi halottnak, mert megvédte a hazát, özvegyét megbüntetjük azzal, hogy kevesebb hadisegélyt kapjon, mint aki hátul az etapon van, elrendelte, hogy ezeknek is jár hadisegély. Erre jött a pénzügyminister és bocsánatot kérek, ne méltóztassék rám haragudni, az egész ház mindenféle ellenvetése nélkül . . . Laehne Hugó: Mind elmondtuk . . . (Zaj.) Fényes László: Az 1915 : XV-ik t.-cz. 37. §-a alapján az 1915. évi 70.000 számú pónzügyministeri rendelet megszabta, hogy a hősi halottnak halála után 6 hónaj)pal a család részére a hadisegélyek beszüntetendők, ezek helyett adandó katonai ellátás, sebesülési pótdíjjal és adandó az ideiglenes államsegély. Hogy ez a sokféle czimü összeg mennyi, arra nézve egészen precziz számítással szolgálhatok, még pedig, hogy ne méltóztassék azt gondolni, hogy talán színezve számoltam ezt, kijelenthetem, hogy nem az én számitásom, hanem a legautentikusabb hivatalos szakemberek számítása. Egy nőt veszek négy gyermekkel, a négy közül kettő nyolcz éven aluli, kettő nyolcz éven felüli. Kap oly városban, hol nincs makszimálva 6