Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-756
470 756. országos ülés 1917 november 30-án, pénteken. meghallgatva, a tisztviselők sorsán mielőbb segíteni méltóztassék. Ecsetelni fogom a telefonkezelőnők helyzetét és ha azzal a tiszta tényállás alapján megismerkedni méltóztatnak, akkor megbirálhatják a mai állapotot. (Bálijuk! Halljuk !) A telefonkezelőnők szolgálata egyike a legsulyosabbaknak, amelyet tisztviselők, különösen női tisztviselők végeznek. Nemcsak a szellemükkel, nemcsak minden szervükkel, hallásukkal, látásukkal, hanem az idegzetükkel és egész fizikumukkal állnak a közönség szolgálatára, mert hiszen a folytonos beszélő és az idegzetet igénybevevő munkában 30—32%-uk lesz tüdővészes, nem szólva azokról, akik idegbetegségben szenvednek. Már 16 éves korukban veszik fel növendékeknek a telefonhoz ezeket a leendő napidijasokat és ekkor 50 koronát kaptak azelőtt s a háború elején, most pedig 125 korona havi fizetéssel szolgálnak igy egy esztendeig. Ezután, ha alkalmasokká lesznek, napidijasokként alkalmaztatnak és — ne méltóztassék megütődni ezen, de igy van — nem két, nem három évig napi dijasok, hanem 5—6—7—8— 9—10 évig, sőt van 11 éves napidíjas is. (Ugy van ! bálfelől.) Napidijuk 3 korona. Ez a 3 korona ugyan különböző pótlékokkal, szorgalmi dijakkal és munka-részjutalékokkal — majd elő fogom mindjárt adni pontos kiszámítás alapján — eddig felment 7 koronára, most deczember 1-én pedig fel fog menni 8 koronára, azonban a telefonkezelőnők legnagyobb része, mintegy 70—75%-a, nem családból és családban élő, hanem családot eltartó családtag; (Ugy van!) legnagyobb részüknek vagy az atyja vagy a férj; bevonult; gyermekeik vannak, vagy rájuk maradtak a kis testvérek, az öreg anyáíC, s ezeket kénytelenek eltartani. S itt reámutatok mindjárt legelső tévedésére az államnak, amikor — jól ismerem a felfogást, amely az intéző körökben él — ezeket a napidijasokat csak ugy kezeli anyagi létük szempontjából, mint akik csak önmaguk fentartásáról kell hogy gondoskodjanak. Ez a nagy különbség a hivatali gondolkodás és az élet gyakorlatának" valódisága közt idézi elő azt. hogy a telefonkezelőnők, akik kénytelenek rendesen ruházkodni, magukat rendesen élelmezni, mert hiszen erős szolgálatuk van, ma a legnagyobb nyomorúságban élnek ; a telefonkezelőnők igen nagy része nem lakásban, nem hónapos szobákban, hanem heti ágyakban és »heti ládákon« alszik. T. ház! Én jól tudom, hogy amikor anyagi helyzetükről beszélek, elsősorban súlyos vádat kell emelnem a múlt kormányzat szocziális érzéketlensége ellen, amikor nemcsak a telefonkezelőknek, hanem az összes tisztviselők és állami alkalmazottak sorsáról nem gondoskodott ugy, hogy részükre az életükhöz szükséges minimális anyagokat biztosítsa. Az egész ország ellen elkövetett bűn volt a mértéktelen árdrágulást, a tőke erkölcstelenségének e rettenetes mértékét megengedni és azt meg nem rendszabályozni. (Igás! Ugy van! bálfelől) Andries Tivadar: Miért hagyják? Javítsák meg! (Zaj a baloldalon.) Egy pár czipő most is 300 korona. Egy hang (a baloldalon): Miért nem javították ? Hét éven keresztült volt idejük! (Zay) Elnök (csenget): Csendet kérek. Fényes LászlóJ: Elismerem, hogy a mai helyzet javítása nehéz, de állítom, hogy okvetlenül szükséges. Nemcsak a telefonkezelőkre nézve, mert amikor róluk beszélek, voltaképen az összes tisztviselőkről és az alsóbb fokon levő alkalmazottakról szólok, akiknek munkássága a hivatalokban nem részesül kellő méltatásban, mert nem részesülhet a budget szerint. Jól tudom, hogy a törvényhozás rendelkezése szükséges a fizetés rendezéséhez. De tudom, hogy részben a rendkívüli felhatalmazási törvény alapján, részben egyéb iniézkedések alapján az egyes szakministeriumok tisztviselői és alkalmazottain lehetett segíteni. Segítettek rajtuk kétféleképen, pénzbeli pótlékokkal vagy jutalékok emelésével, másrészt az anyagok biztositár sával és én ugy a t. ház előtt, mint a t. minister urak előtt, amikor szerencsém volt erről velük beszélni, de amikor a tisztviselőkkel magukkal tárgyaltam, akkor is mindig azt hangoztattam, hogy épen az anyagok biztosításával keressék a kérdés megoldását. (Helyeslés a jobboldalon.) A telefonkezelőnők, ha a hivatalos számítást veszem alapul, kapnak 3 K törzsfizetést, azután 8 K hádisegély-dijat, háborús segélydijat. Erre nézve külön kell kiemelnem és tiltakoznom kell ellene, hogy ezt a Hadsegélyző Hivatal gyűjtéséből adják a napidijasoknak. Bocsántot kérek, a társadalom nem azért adta és nem azért gyűjtötte a háborús-segélyeket.. . Wekerle Sándor ministerelnök: Nemcsak abból. Fényes László: Ami a jövedelmi adót illeti, az épen azért utaltatott oda, hogy a társadalom azon szegényeit segélyezzék, akik hivatalos budgettételből vagy egyéb hivatalos beállításból ném segélyezhetek. De hogy a Hadsegélyző Hivatal segélydijából teljesítsék ezt az állami kötelességet, ez ellen tiltakoznia kell minden józan szocziálpolitikusnak, mert hiszen nemcsak hogy nem adatik eredeti rendeltetésére ez a pénz, de nem vállalhatja a társadalom ilyenképen is az állam kötelezettségét. Ezen a havi 8 K napidíj pótlékon kívül részjutalékot kapnak. Eddig kaptak évente 150 K-t, most már fognak kapni 960 K-t. Kapnak évente ruhasegélyt 300 K-t és most ujabban deczember 1-től, de rátérek, hogy ez már a mozgalom eredménye .. . Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister: Oh, nem, ez nem áll! Fényes László: ... kapnak havidijat, egy koronát naponként, ami kitesz 360 koronát. Igy mindent kiszámítva hivatalos beállításban 3086 korona jönne ki.
