Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-756

756. országos ülés 1917 november 30-án, pénteken. 467 Ha most ilyen uj dolgokkal terheljük, képtelen lesz a nagyobb közigazgatási feladatoknak meg­felelni. Az én tiszteletteljes kérdésem már most a pénzügyminister úrhoz az, hogy nem volna-e lehetséges nagyobb hátrányok nélkül ennek a törvénynek hatálya alól az egészen kis borter­melőket már csak azért is kivenni, hogy ezt az irtózatos és feleslegesen sok munkát ne szapo­rítsuk és ne csináljunk olyan törvényt, melyet azután végrehajtani nem tudunk. Én nem limi­tálom a mennyiséget. Ha a gondolatot akczep­tálja, rábizom, hogy legyen az 3—4—5 hekto­liter, — az nekem mindegy — de egy mini­mális hektoliter termésen alul ez a törvény ne vonatkozzék az egészen apró emberekre. Én azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur nem fog vele sokat veszíteni, ellenben nagyon sok rétegét a társadalomnak meg fogná ezzel nyugtatni, mert nem hiszem, hogy ilyen súlyos büntetések alá eső adóval szemben helyes volna azokat az 1 — 2 hektolitert termelő szegény embereket ilyen irtóztató nagy pénzbüntetések­nek — 1000 'K-tól 10.000 K-ig — kitenni. (WeJeerle Sándor pénzügyminister tagadólag int.) Mondjuk 10—100 K-ig! Én csak felvetem a gondolatot, de konkrét javaslatot nem nyújtok be. Ha a t. pénzügy­minister ur azt mondja, hogy hozzáférhető en­nek a gondolatnak, ezt a törvénynek későbbi szakaszainál is el lehet intézni; ha pedig azt hiszi, hogy nem helyes, hogy ez a dolog igy intéztessék el, akkor nem beszéltem semmit, el van intézve a., kérdés. De ajánlom a t. pénzügy­minister urnak, mert nagy megnyugtatást szülne a törvénynyel szemben, ha ezt a gondolatot meg­szívlelné. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! Én foglalkoztam azzal a kérdéssel, amelyet a t. képviselő ur felvetett. Először arra a meggyő­ződésre jutottam, hogy a kistermelők közt igen soknál — még pedig ne méltóztassék hinni, hogy csak kivételes esetben, mert pl. egy nagy várost vettem, ahol 258 olyan kistermelőt talál­tam, aki igen vagyonos ember, igen jó viszo­nyok között van, de csak saját szükségletére terem 1—2 hektoliter bora a kertjében, a luga­sában stb. — ezeknél nincs ok a mentesítésre. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a szőlők­nél a legkisebb birtok szokott lenni egy fél hold, ami alatt rendesen 800 kvadrátot érte­nek. Ezek szoktak lenni az u. n. kis paraszt­szőlők. Ezek már sokkal többet teremnek, mint 1—2 hektolitert, ugy hogy nem esnének az adómentesség alá. Másodszor.- én igen kívánom, hogy bárki­nek módja legyen mennél többet fogyasztani saját borából, de igenis, egy társadalmi szem­pont is vezetett. Mikor ugyanis a dolgot figye­lemmel kisértem, azt láttam, hogy ezek közül a kistermelők közül igen sokan jelentékeny meny­nyiségeket fogyasztanak évenként. Méltóztassék elhinni, nem épen kedvezően szituált egyéneket találtam, akik egy esztendőben 30—40 hekto­liter bort fogyasztottak el saját háztartásukban. Polónyi Géza: Akkor lakodalom volt! (De­rültség bal felöl.) Rakovszky István: Mindennap? (Derültség.) Wekeríe Sándor ministerelnök: Különben jelentéktelen gazdasági forrásnak tekintették, ugy hogy csak saját igényeik és élvegetük ki­elégítésére fordították. Azt gondolom fehát, ha nem mentesítjük is a kicsinyeket, ezeket inti­málnunk kell: gondoljanak arra is, hogy leg­alább terményüknek jelentékeny része haszno­sittassék is eladás utján. Ez volt az a szem­pont, amely engem és azokat, akik komolyan foglalkoztak a kérdéssel, arra indított, hogy ilyen kis mentességeket ne állapítsunk meg. (Helyeslés balfelöl,) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Szólani senki sem kívánván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a határozathozatal. A. kérdést akként fogom feltenni, hogy elfogadja-e a t. llSiZ äZ 1. §-f változatlanul. Amennyiben nem fogadná el változatlanul, fel fogom tenni a kér­dést, hogy elfogad ja-e a ház az 1. §-t a minis­terelnök ur módositásával­Kérdem tehát a t. házat: elfogadja-e az 1. §-t változatlan szövegében, igen vagy nem? (Nem!) A ház változatlanul nem fogadja el a szakaszt. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház az ] §-t a ministerelnök ur módosításával? (Igen!) A ház a szakaszt a ministerelnök ur módosításával fogadja el. Következik a 2. §. Hoványi Géza jegyző (olvassa a 2—17. §-ohat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak ; olvassa a 18. §-t). Elnök: Ki következik szólásra ? Hoványi Géza jegyző : Mattá Árpád! fi/latta Árpád: T. képviselőház! A 18. §. második .mondata értelmében (olvassa): »az 1917. évben termelt bor-must és bor után — tekintet nélkül arra, hogy még a termelő bir­tokában van-e, vagy nem — a 3. §-ban meg­állapított bortermelési adó jár.« A ministerelnök ur előbbi beszédében szíves volt említeni, hogy jobb lett volna, ha ez a ja­vaslat már júliusban vagy szeptemberben a ház előtt lett volna. Hogy ez nem igy volt, illetve hogy az üzlet természetéből folyólag igen sokan boraikat előre eladták, ez az illetőkre nézve mindenesetre egy kis jogsérelemmel járt. Vigaszt lelnek ugyan abban, hogy . meg­lehetősen nagy áron adták el az országnak legnagyobb részében igen jó termésüket; oly összegekhez jutottak, amelyekről azelőtt nem is álmodtak ; egy körülmény azonban mindenesetre megfontolandó és kötelességünk, hogy azoknak az embereknek védelmére keljen a törvényhozás, akiket ez a jó szerencse teljesen váratlanul 59*

Next

/
Oldalképek
Tartalom