Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-756

756. országos ülés 1917 november 30-án, pénteken. 467 Ha most ilyen uj dolgokkal terheljük, képtelen lesz a nagyobb közigazgatási feladatoknak megfelelni. Az én tiszteletteljes kérdésem már most a pénzügyminister úrhoz az, hogy nem volna-e lehetséges nagyobb hátrányok nélkül ennek a törvénynek hatálya alól az egészen kis bortermelőket már csak azért is kivenni, hogy ezt az irtózatos és feleslegesen sok munkát ne szaporítsuk és ne csináljunk olyan törvényt, melyet azután végrehajtani nem tudunk. Én nem limitálom a mennyiséget. Ha a gondolatot akczeptálja, rábizom, hogy legyen az 3—4—5 hektoliter, — az nekem mindegy — de egy minimális hektoliter termésen alul ez a törvény ne vonatkozzék az egészen apró emberekre. Én azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur nem fog vele sokat veszíteni, ellenben nagyon sok rétegét a társadalomnak meg fogná ezzel nyugtatni, mert nem hiszem, hogy ilyen súlyos büntetések alá eső adóval szemben helyes volna azokat az 1 — 2 hektolitert termelő szegény embereket ilyen irtóztató nagy pénzbüntetéseknek — 1000 'K-tól 10.000 K-ig — kitenni. (WeJeerle Sándor pénzügyminister tagadólag int.) Mondjuk 10—100 K-ig! Én csak felvetem a gondolatot, de konkrét javaslatot nem nyújtok be. Ha a t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy hozzáférhető ennek a gondolatnak, ezt a törvénynek későbbi szakaszainál is el lehet intézni; ha pedig azt hiszi, hogy nem helyes, hogy ez a dolog igy intéztessék el, akkor nem beszéltem semmit, el van intézve a., kérdés. De ajánlom a t. pénzügyminister urnak, mert nagy megnyugtatást szülne a törvénynyel szemben, ha ezt a gondolatot megszívlelné. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! Én foglalkoztam azzal a kérdéssel, amelyet a t. képviselő ur felvetett. Először arra a meggyőződésre jutottam, hogy a kistermelők közt igen soknál — még pedig ne méltóztassék hinni, hogy csak kivételes esetben, mert pl. egy nagy várost vettem, ahol 258 olyan kistermelőt találtam, aki igen vagyonos ember, igen jó viszonyok között van, de csak saját szükségletére terem 1—2 hektoliter bora a kertjében, a lugasában stb. — ezeknél nincs ok a mentesítésre. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a szőlőknél a legkisebb birtok szokott lenni egy fél hold, ami alatt rendesen 800 kvadrátot értenek. Ezek szoktak lenni az u. n. kis parasztszőlők. Ezek már sokkal többet teremnek, mint 1—2 hektolitert, ugy hogy nem esnének az adómentesség alá. Másodszor.- én igen kívánom, hogy bárkinek módja legyen mennél többet fogyasztani saját borából, de igenis, egy társadalmi szempont is vezetett. Mikor ugyanis a dolgot figyelemmel kisértem, azt láttam, hogy ezek közül a kistermelők közül igen sokan jelentékeny menynyiségeket fogyasztanak évenként. Méltóztassék elhinni, nem épen kedvezően szituált egyéneket találtam, akik egy esztendőben 30—40 hektoliter bort fogyasztottak el saját háztartásukban. Polónyi Géza: Akkor lakodalom volt! (Derültség bal felöl.) Rakovszky István: Mindennap? (Derültség.) Wekeríe Sándor ministerelnök: Különben jelentéktelen gazdasági forrásnak tekintették, ugy hogy csak saját igényeik és élvegetük kielégítésére fordították. Azt gondolom fehát, ha nem mentesítjük is a kicsinyeket, ezeket intimálnunk kell: gondoljanak arra is, hogy legalább terményüknek jelentékeny része hasznosittassék is eladás utján. Ez volt az a szempont, amely engem és azokat, akik komolyan foglalkoztak a kérdéssel, arra indított, hogy ilyen kis mentességeket ne állapítsunk meg. (Helyeslés balfelöl,) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Szólani senki sem kívánván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Következik a határozathozatal. A. kérdést akként fogom feltenni, hogy elfogadja-e a t. llSiZ äZ 1. §-f változatlanul. Amennyiben nem fogadná el változatlanul, fel fogom tenni a kérdést, hogy elfogad ja-e a ház az 1. §-t a ministerelnök ur módositásávalKérdem tehát a t. házat: elfogadja-e az 1. §-t változatlan szövegében, igen vagy nem? (Nem!) A ház változatlanul nem fogadja el a szakaszt. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház az ] §-t a ministerelnök ur módosításával? (Igen!) A ház a szakaszt a ministerelnök ur módosításával fogadja el. Következik a 2. §. Hoványi Géza jegyző (olvassa a 2—17. §-ohat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak ; olvassa a 18. §-t). Elnök: Ki következik szólásra ? Hoványi Géza jegyző : Mattá Árpád! fi/latta Árpád: T. képviselőház! A 18. §. második .mondata értelmében (olvassa): »az 1917. évben termelt bor-must és bor után — tekintet nélkül arra, hogy még a termelő birtokában van-e, vagy nem — a 3. §-ban megállapított bortermelési adó jár.« A ministerelnök ur előbbi beszédében szíves volt említeni, hogy jobb lett volna, ha ez a javaslat már júliusban vagy szeptemberben a ház előtt lett volna. Hogy ez nem igy volt, illetve hogy az üzlet természetéből folyólag igen sokan boraikat előre eladták, ez az illetőkre nézve mindenesetre egy kis jogsérelemmel járt. Vigaszt lelnek ugyan abban, hogy . meglehetősen nagy áron adták el az országnak legnagyobb részében igen jó termésüket; oly összegekhez jutottak, amelyekről azelőtt nem is álmodtak ; egy körülmény azonban mindenesetre megfontolandó és kötelességünk, hogy azoknak az embereknek védelmére keljen a törvényhozás, akiket ez a jó szerencse teljesen váratlanul 59*