Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-756
458 756. országos illés 1917 november 30-án, pénteken. valami nagyon dédelgetni és előmozdítani, mert oly külön jövedelmek mutatkoztak és állottak elő, amelyek a takarékbetéteket igen nagy mértékben megnövelték és ha a háború előtti időben talán, mondjuk öt ezer millióra lehetett a takarékbetétek összegét becsülni, bizton lehet állítani, hogy jelenleg legalább a dupláját teszik ki annak, ami' a háború előtt volt. Ha most a kímélet tovább is érné őket abból a szempontból, hogy a takarékosságot mozdítsuk elő, talán lehetne ezzel szemben épen a jjótléknak a takarékbetétekre való kivetésével arra irányitani ezeket a takarékbetéteket, hogy a hadikölcsönben az eddiginél nagyobb részt vegyenek. Természetesen nem feladatom és hivatásom, hogy itt a kormánynak pénzügyi programmot adjak és csak mint eszmét felemlítettem azért, mert tudom, hogy könnyen megfogható és ebből nagyon . könnyen lehet sokkal nagyobb összeget behozni ennek a bizonyos 60°/o-os pótléknak alapján. Ezzel, t. képviselőház, felszólalásom tulajdonképeni tárgyát ki is merítettem és amint ismételten kifejeztem, azzal végzem felszólalásomat, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik? Hoványi Géza jegyző: Pólónyi Géza! Polónyi Géza : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Őszinte vallomással tartozom. Nem egészen a magam jószántából szólalok fel, mert már tegnap megjósoltam, hogy az idők olyanok, hogy ily kérdések iránt a képviselőház ezidőszeriiú nem érdeklődik ugy, ahogy a dolgok azt megérdemelnék. De miután Ígéretet tettem az ott jelenvolt bajtársaimnak, — a »baj« szóra tessék a súlyt fektetni (Derültség.) — vagyis szőlőtermelőknek, ezen kötelességérzetből felszólalok ma, 'hogy elmondjam aggodalmaimat és megkíséreljem a t. pénzügyminister urnak szivéhez férkőzni, ha még nem késő és felvilágosítást kérni bizonyos dolgokban, melyek ha felvilágosittatnak, talán enyhébb színben fognak feltűnni. T. képviselőház ! En a pénzügyminister urnak azt az igyekezetét, hogy ő a valutát rendezni óhajtja és, amit speczialiter ez a törvén} 7 is czéloz, a hadikölcsönök kamatterheit akarja fedezni, dicséretre méltó szándéknak tekintem és restelném, ha tetten érném magamat azon, hogy helytelen módon akarnám ezen törekvést akadályozni. Ami tehát itt konzultáczió tárgya, az az a kérdés lesz, mód alkalmas-e, nem kinálkozik-e alkalmasabb ezen nemes ezélnak elérésére. Nem szándékozom arra a térre rátérni, hogy finánezprogrammot adjak most a t. pénzügyminister urnak. Sokkal nagyobb az ő zsenialitása ezen a téren, hogysem az én tanácsaimra rászoruljon. De tudnék ekszpedienseket, melyek kevesebb reszenzussal, a termelők egyéni jogbiztonságának kevesebb veszélyeztetésével nagyobb czélokat tudnának elérni." De ettől a tértől is elbúcsúzom és csak reflekszióként említem meg, hogy nézze meg a t. pénzügyminister ur a mai lapokat, hogy 7 a ezukoradó felemelésével hogyan méltóztatott járni. Még jóformán ki sincs hirdetve a törvény, a ezukorgyárosok már lefölözték a törvényt. A mai lapokban meg van írva, hogy a ezukorgyárosok hogyan élnek vissza ezzel. Amit én mondtam és amit most is szívesen repetálok, az az, hogy mikor a mindennapi életben látom, hogy naponként milliók és milliók cserélnek gazdát a börzén és rövid idő alatt három milliárdot meghaladó difierenczia merült fel ott, ezeket az üzleteket ma sehogy sem látom megadóztatva. Bátor voltam már egyszer azt a kifejezést használni, hogy addig, míg azt nem látom, hogy ezek az üzletek meg vannak adóztatva, addig — ne vegye rossz néven tőlem a pénzügyminister ur — nem vagyok hajlandó különösen fogyasztási adó természetű javaslatokat megszavazni. Mielőtt rátérnék a dolog kritikájára, még egy politikai kérdést akarnék ebben a dologban tisztázni, egy érdekes szituácziót, mel} 7 ből kifolyólag egy bókkal tartozom a t. munkapártnak ! Andrics, Tivadar : Ez nagy baj! (Derültség jobbfelől.) Polónyi Géza : Azt látom, hogy az ellenzéken sokkal jobb taktikusok és ügyesebbek, mint a kormányzat terén voltak. Mit mondtak a t. képviselő urak tegnapi konferencziájukon ? Azt mondták : mi ezt a javaslatot nem hoztuk volna be a képviselőházba, de ha már behozta a másik, hát tessék, mi nem akadályozzuk, de a felelősséget nem vállaljuk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ez egy érdekes parlamenti szituáczió. A többség t. i. az önök kezében lévén, önöktől függ, hogy ez a törvény megszavaztatik-e vagy nem. Megszavazzák vagy nem szavazzák, nem tudom. (Derültség jobbfelől.) Érdekes lesz, hogy azok, akik megszavazzák, felelősség nélkül a mi hátunkra szavazzák ezt meg. (Felkiáltások jobbfelől : Hát ne szavazzák meg!) Ez valóban érdekes ellenzéki taktika és gratulálok hozzá (Félkiáltások jobbfelől: Köszönjük !) mert az én argumentumaimhoz hozzátartozik az, hogy önök mesterségesen ágyrazzák meg, hogyan vágják majd a jövő választásoknál ezt a törvényjavaslatot a fejünkhöz és a mélyen t. debreczeni előadó ur jóvoltából hogyan tartjuk mi keresztvíz alá azt a rossz törvényt, amelyet önök nem akarnak saját felelősségükre vállalni. Ez igen érdekes és pikáns helyzet. Most már rátérhetünk magára a kérdésre. Mi lehet tehát az oka, hogy az urak igy beneventálnak egy ilyen nagy adótörvényt ? Senki engem félre ne értsen. Én értem azt, ha a t. pénzügyminister urnak a mai időkben, amikor 350—400 korona egy hektoliter must ára, eszébe jut, hogy ezt a magas áru terméket valahogyan megadóztatja. Ezt én mind értem. De most már megkérdezem, helyes-e, hogy ezt az efemer, rövidéletű áremelkedést egyáltalán eszkomptáljam egy állandó adótörvényben, anélkül hogy magát az egész adórendszert
