Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-755

444 755. országos ülés 1917 november 23-án, pénteken. az orosz birodalom ettől a háborútól már csak ujabb áldozatokat, ujabb terheket és szövetségeseivel szemben ujabb szolgaságot várhat, (Igazi Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) hogy az orosz birodalomra nézve elsőrendű nagy érdek szabadulni ennek a háborúnak rettentő és ránézve meglehetősen reménytelen terhétől. És én azt gondolom, hogy amely perezben megszűnik az a felülről jövő rettentő nyomás, melynek brutális ereje és hatalma tudta csak az orosz hadsereget még félig-meddig harczképes állapotban tartani, amely perezben, ha nem is konszolidálódik végleg a békés áramlat uralma, de legalább elsöpörtetett a szélső harczias áramlatnak zsarnoki hatalma, abban a perezben elemi erővel fog kitörni a békevágy ugy a nép, mint a hadsereg széles rétegeiben és ez meg fogja teremni gyümölcseit. Ennek a békevágynak sikere nagy mértékben függ attól, hogy a középeurópai hatalmak szóbaállanak-e a békét kereső orosz kormányzati tényezőkkel, hogy őket — mert egyelőre többről természetesen nem lehet szó — legalább annyira elismerik-e, hogy hajlandók velük tárgyalásokba bocsátkozni, vagy pedig bizonyos formalisztikus aggályok miatt elutasító, vagy legalább is várakozó álláspontra helyezkednek-e. Én tehát azt gondolom, hogy anélkül hogy elsietnők az olyan végleges intézkedések megtételét, amelyek esetleg káros következményekkel járhatnának ránk nézve, nagyon is óhajtandó, hogy ha megtörténik orosz részről a kilátásba helyezett démarche, az a középeurópai szövetség részéről olyan fogadtatásban részesüljön, mely kilátást nyújt a sikerre és amely erősiti a békepárti tényezők poziczióját az orosz birodalomban. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek előrebocsátása után van szerencsém a következő interpellácziót intézni a t. ministerelnök úrhoz. (Olvassa:) »Kérdem a t. ministerelnök úrtól : 1. Megtörtént-e már a hirlapokban jelzett lépés az orosz hadvezetőség részéről; 2. ha e lépés megtörtént, vagy a jövőben megtörténnék, minő álláspontra helyezkednék azzal szemben a külügyi kormányzat ?« (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A ministerelnök ur válaszolni kivan. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Természetesnek fogja tartani a t. ház, hogy én a folyton változó orosz viszonyoknak apprecziálásába és ecsetelésébe nem bocsátkozhatom és nyilatkozatomban csak a tények megállapítására szorítkozom. Az orosz viszonyok még annyira tisztázatlanok, hogy nem állapitható meg, vájjon az ottani békepárt képes lesz-e törekvéseit érvényre juttatni. Eddig hozzánk sem békeajánlat, sem fegyverszünetre vonatkozó ajánlat nem érkezett. Ha érkezik, akkor azt szövetségestársainkkal egyetértőleg jóakaratú megfontolás tárgyává fogjuk tenni (Altalános helyeslés.) és ha feltételei elfogadhatók, el fogjuk fogadni. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék ebbeli válaszomat tudomásul venni. (Altalános helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Tisza István: A választ megnyugvással és köszönettel tudomásul veszem. (Élénk helyeslés jobbfél'ól.) Elnök: Vitának helye nem lévén, kérdezem a t. házat: méltóztatik-e a ministerelnök urnak gróf Tisza István képviselő ur interpellácziójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Szuhányi Ferencz képviselő ur sürgős interpellácziója. Méltóztassék. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Szuhányi Ferencz: T. képviselőház! Bár a t. képviselőháznak régi tagja vagyok, most első izben kívánok interpellácziós jogommal élni. (Halljuk 1 Halljuk! jobbfelöl.) Ez a körülmény egyrészt remélhetőleg jóindulatú elnézést alkalmas biztosítani részemre akkor, mikor most egyszerre két tárgyra vonatkozó interpellácziót bátorkodom előterjeszteni, másrészt pedig azt hiszem, bizonyítja azt is, hogy komoly kötelességet vélek teljesíteni interpelláczióm megtételével nemcsak vármegyém iránt, hanem országos szempontból is. (Halljuk! Halljuk jobbfelől.) Szatmár vármegyében egy szép napon megjelent a katonaság azzal a czéllal, hogy burgonyát rekviráljon. Szatmár vármegye alispánja, szerintem igen helyesen, a hatósági támogatást eleinte megtagadta, később azonban a hatósági támogatást, szerintem igen helytelenül, megadta. Nem tudom : Szatmár vármegye alispánját mi indította arra, hogy eredeti álláspontján változtasson ; de a kérdésnek ezt a részét nem is szándékozom interpelláczióm keretébe bevonni. Teljesen az igen t. kormány bölcs belátására bizom azt, szükségesnek látja-e e tekintetben Szatmár vármegye alispánját felvilágosító vagy igazoló jelentésre felhívni. Hatósági támogatással azután megindult a katonai rekvirálás, az zavartalanul ma is folyamatban van, sőt azt hiszem, most már befejezéséhez közeledik. Ha vizsgáljuk ennek a rekvirálásnak jogosságát és törvényes alapját, szerény véleményem szerint két szempontot kell figyelembe venni. Egyik az, vájjon Szatmár vármeg3^e be van-e osztva a belső hadtápterületbe. A másik pedig az, hogy mit rendel e tekintetben a hadiszolgáltatásról szóló 1912 : LXVIII. t.-ezikk. Az elsőre nézve megállapít hatjuk, hogy Szatmár vármegye ma már belső hadtápterületbe beosztva nincs. A másikra pedig megállapíthatjuk, hogy a hadszolgáltatási törvény a honvédelmi minister ur hatáskörébe utalja annak a területnek és annak az időtartamnak megállapítását, ahol és amikor hadiszolgáltatás követelhető. Tudtommal a honvédelmi minister ur Szatmár