Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-755

755. országos ütés Í9Í7 megyét hadiszolgáltatási területnek nem deklarálta és igy csak a sürgős szükség esete maradhatna még meg törvényes alapnak. Minthogy azonban ez sem forgott fenn, ennélfogva végeredményben azt állapit hatjuk meg, hogjr a katonai rekvirálás minden jogos és törvényes alapot nélkülözött, az semmi egyébnek, mint katonai túlkapásnak, omnipotenskedésnek nem minősithető. (Ugy van ! jobbfelől.) Igazán nem szándékozom kiélesiteni a dolgokat, kiszínezni azt, hogy a hadsereg miként veszi semmibe a törvényes rendelkezéseket, miként negligálja talán a felelős magyar kormányt is. Nem akarom kiaknázni azt sem, hogy az előző munkapárti kormány a hadseregnek hasonló túlkapása kisérletei esetében kellő sulylyal s érvénynyel tudta az ilyen kísérleteket visszaszorítani, visszautasítani . . . Nagy Vincze: Ez is visszaszorítja! Szuhányi Ferencz : ... és a törvényes rendelkezéseknek érvényt szerezni. Csak a száraz tények elősorolására szorítkozom és ezek közé kell hogy hozzáfűzzem még azt is, hogy a katonaság az elvett burgonyáért készpénzben nem fizet, hanem valami u. n. Ubernehmungsscheinokat ad és utasítja a termelőket, hogy ezt mutassák be Máramarosszigeten a katonai parancsnokságnál, ahol majd 20 koronás egységárakat fognak a burgonyáért kifizetni. Ebből is csak a katonai túlkapásra lehet ismét következtetni, mert hiszen az átvételi árat önkényileg állapit ja meg, szemben a kormány által megállapított 22 K-ás makszimális árra], (ügy van ! jobbfelől.) Azonkívül figyelmen kívül hagyja a termelőknek saját egyéb érdekeit is, mert hiszen odaszorítja őket, hogy költséges utánjárással, fáradozással, időveszteséggel Máramarosszigetre menjenek a pénzükért. Ezek is olyan sérelmek tehát, amelyek feltétlenül jóvátételt és reparáeziót igényelnek. Ez volna interpelláczióm egyik része. Interj)elláczióm másik része a dohánykertészek felmentésére vonatkozik. Mindnyájan tudjuk, hogy milyen dohányszükség, mondhatnám talán dohányinség van az országban. (Ugy van! jobbfelől.) Ennélfogva maga' az állam is olyan nagy súlyt helyez a dohánytermelésre, hogy a dohá.nymunkásokat ilyen czimen katonai felmentésben részesítette. Ebben az évben a revízió alkalmával a dohánykertészeknek nagy része csak november 30-ig kapott felmentést, ezeknek tehát be kell vonulniok épen abban az időben, mikor a dohánymunkálatok nagy része, főképen igen lényeges része, t. i. a simítási munkálatok még hátra vannak. Ha ezen nem segítünk, dohánytermésünk jó részét veszélyeztetve kell látnunk. Az igen t. honvédelmi minister ur az idén őszszel igazán hálás elismerést érdemlő jóakarattal és a közérdek iránti meleg érzékkel szives volt az őszi vetési munkálatok elvégzését biztosítani az által, hogy akkor is a mezei munkások részére ilyen bevonulási haladékot, illetőleg felmentési megwember 23-án, pénteken. 445 hosszabbításokat adott. Ezt vagyok bátor most az igen t. honvédelmi minister úrtól kérni, hogy szintén közérdekből a dohánymunkások felmentését a dohánj^os munkák bevégzéséig egy általános rendelettel meghosszabbítani méltóztassék'. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel a rövid indokolással a következő kérdéseket vagyok bátor az igen t. ministerelnök úrhoz és az igen t. honvédelmi minister úrhoz intézni. (Halljuk I Halljuk ! jobbfelől. Olvassa;) »1. Van-e tudomása a ministerelnök és'a honvédelmi minister urnak, hogy Szatmár vármegyében a katonaság burgonyát rekvirál? 2. Hajlandó-e a kormány sürgősen intézkedni, hogy ez a törvényellenes rekvirálás azonnal beszüntettessék? (Helyeslés jobbfelől.) 3. Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy a már elrekvirált és elszállított burgonyáért a termelők a teljes makszimális vételárat a polgári hatóságok utján mielőbb megkapják? 4. Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy a dohánykertészeknek katonai szolgálat alól való felmentése a dohánymunkák teljes bevégzéséig általános rendelettel meghosszabbittassék?« (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: A honvédelmi minister ur kíván válaszolni. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: T. képviselőház! Az imént elhangzott interpelláczióra van szerencsém válaszomat a következőkben megadni : A burgonya rekvirálására nézve Szatmár vármeg3rében bátor vagyok kiemelni azt. hogy Szatmár megye november 1-éig a tábori hadsereg körletéhoz tartozott, november 1-étől kezdve pedig már nem, mert ez a határ előbbre tolatott. Ez a körülmény okozhatta nézetem szériáit azt, hogy ott a rekvirálás most is folyik, vagyis ezen eltolódás folytán beállott körülmény vagy nem jutott a rekviráló parancsnokságok tudomására, vagy valamely félreértés forog fenn. Igen természetes, hogy én egyetértőleg a közélelmezési minister úrral, ennek a dolognak rögtön utána fogok járni, felderítem az esetet és ahhoz képest a szükséges intézkedést megteszem. (Helyeslés.) Ami az interpelláczió másik részét illeti, a dohánymunkásokat illetőleg bátor vagyok jelenteni a t. háznak, hogy már 1915-ben a pénzügyminister ur közbenjárására a honvédelmi minister részéről intézkedés történt, hogy a 43 és 50 év közti dohánymunkások, vagyis az 1865 és 1873 között születettek felmentessenek, ha tényleg szakmunkások. A folyó évben, mikor láttuk, hogy a külföldről kevesebb dohány szerezhető be, kiterjesztetett ez a korhatár olymódon, hogy a 40—44 évesek is hozzávétettek, tehát az 1873—1876-ig születettek is bevonattak, akár frontképesek, akár nem. Október 3-án kiment egy rendelet 21.600. szám alatt, — ezt bátor leszek átadni a t. képurnak — amelyben meg volt mondva, hogy a revízió során — mert természetes, a revízióba a dohánymunkások is beleestek — netalán be-