Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

32 7dl. országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán. a városba eladni. Hiszen eddig is ugy volt, hogy a termelő a javát örömest eladta és csupán a hulladékot használta főzésre, most azonban az, aki összeszedte a hulladékot, nem főzheti ki azt, amely elrothad és ezáltal anyagi károsodás történik ^az országon. Én, aki gyakorlati szempontból, a nép szempontjából nagyon sokat foglalkoztam ezzel a dologgal, egyáltalában nem kárhoztatom, ha az' állam ezen a réven nagyobb jövedelemhez akar jutni. Mindent súlyosabban kell adóztatni, adóztassuk meg ezt is jobban. De amikor a központi szeszfőzdékre való átmenet majdnem lehetetlen, azt javasolnám, hagyják meg az előbbi rendszert legalább a háború alatt, hagyják meg azt a kisüstöt és ha több adóra van szükség, emeljék az átalányozást. Az ellene a kifogás a ministerium illető osztályában, hogy vannak egyes üzletemberek és sokan vannak Magyarországon, akik ugy játszották ki az államot, hogy a régi magas üstök helyett egészen alacsony, alig egy arasznyi üstöt csináltak, amelylyel a nagy tüzfelület következtében ötször-hatszor annyit birtak főzni, mint a rendes kazánokban. A kormánynak jogában van az ilyen szabályellenes főzőedényeket megszüntetni, úgyis elvitték a legtöbbjét a hadsereg részére, azt hiszem, ezeket az edényeket sem hagyják ott, a régi magas főzőüstökön pedig, amelyeken ősidőktől fogva főzött a kistermelő, nem lehet olyan nagyon az államot kijátszani. Ahogyan odaül a fináncz 24 órára és felírja, hány töltést lehet rajta főzni, ha nincs is ott a fináncz, annál sokkal többet lefőzni akkor is lehetetlenség. Az állam nem fog megcsalódni, ha kisegiti a mostani átalakulást ugy, hogy meghagyja a kisüstöt és felemeli az átalányozást. A valuta ügyében igen röviden csak azt a megjegyzést teszem, hogyha mi a valutánkat javítani akarjuk Magyarországon, akkor arra kellene vigyázni, hogy amit kiadunk Ausztriának, annak az ára arányban álljon azzal, amit Ausztria ad nekünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Mi adjuk Ausztriának a kenyeret olcsón, Ausztria pedig adja az iparczikkeket drágán. Ez nem helyes pénzügyi politika. Szerintem azokért a termesztményekért, amelyeket Magyarország állit elő, amikor azokat kiviszik, ugyanolyan árat kellene szabni, amilyen árat követel az osztrák sógor az ő készítményeiért. E tekintetben azt sem tartanám teljesen figyelmen kivül hagyandónak, hogy ha •— amint Ausztriában is elismerik — Magyarország látja el az egész hadsereget kenyérrel, viszont pedig Ausztria látja el iparczikkekkel: hogy milyen az arány ezek között, milyen pénzért adjuk mi a közös hadseregnek a kenyeret és milyen pénzért adják az osztrák gyárosok iparczikkeiket. En nem vagyok szakember, azonban az ón egyszerű eszemmel ugy látom, hogy az igazságos arány nincs meg; az eddigi kormányok nem teljesítették kötelességüket, mert hagyták Ausztriát zsebelni ugy, ahogy akart. (Igás! Ugy van! Taps bal felől.) Igen röviden még a hadisegélyről kívánok megemlékezni. Már mások is szóba hozták, hogy a hadisegély ügyében legrosszabbul állnak azok, akiknek egy kis vagyonkájuk van, — pár hold földjük, vagy 1000 korona készpénzük — mert ezt már vagyonnak minősitik és nem kapnak hadisegélyt, úgyhogy az a hit támad, hogy sokkal jobb, ha valakinek semmije sincs, vagy aki elpazarolta azt, amije volt, mert az legalább kap hadisegélyt. A hadisegélyt ép ugy revideálni kellene amint az a felmentéseknél történt. Mert itt is történtek visszaélések és itt is érvényesült a protekczió, meg a komaság. Az egészet tehát uj alapon keÜ megcsinálni országszerte. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Az igen tisztelt ministerelnök ur által adott programmot nagyban és egészben pártommal együtt magamévá teszem. Az általános kérdésekben teljesen egyetértünk ós remélem, hogy az ügyek részleteibe való belemélyedésnél is meg fogjuk érteni egymást. Ennek reményében, ha az beteljesül, ugy az igen tisztelt kormányt működésében támogatni kívánjuk. (Helyeslés és taps balfelöl.) Huszár Károly (sárvári) jegyző: G-iesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. képviselőház! Azok a bajok, amelyekről oly közvetlenséggel, a mindennapi életből merített tapasztalatok alapján szólott előttem szóló t. képviselőtársam, bizonyos betegségi szimptomák, amelyek arra ösztönöznek bennünket, hogy belső okaik után kutassunk. Ez az ok nem más, mint az, hogy Magyarország alkotmányos élete ez idő szerint nem fekszik már a kor kívánta alapokon. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Midőn a Wekerle-kormány a mai nap bemutatóját tartotta, azzal a zászlóval jött ide, amelyet néhány hónap előtt az Esterházy-kormány hozott. Hogyha mi akkor abban a helyzetben voltunk, hogy az Esterházykormány programmja iránt szimpátiánknak adtunk kifejezést, ugy most is ugyanannak a szimpátiának adhatunk kifejezést. Hogy ha azóta a kor fejleményei nem hoztak volna felszínre bizonyos szükségleteket, e kijelentéssel hozzájárulásomat he is fejezhetném, de valamint a t. ministerelnök ur szükségesnek találta, hogy azon kijelentéséhez, hogy ő az Esterházy-kormány teljes programmjával jön ide, egyet-mást hozzáfűzzön, sőt behatóan foglalkozzék egyes kérdésekkel: én azt hiszem, a kornak azóta való haladása — néhány hónap is a háborús időben nagyot jelent a nemzet fejlődésében — az eddig történtek arra ösztönöznek engem, hogy én is néhány érdemleges észre-