Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

741. országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán. 85 vétellel járuljak a t. kormány prograramjához. (Halljuk! Halljuk !). Ugy a mostani kormány, mint az előbbeni kormány szocziális és demokrata programmot hozott. Nem szocziáldemokrata programmot, mert a kettő között lényeges különbség van. Ép ugy, mint a levegő és a salétrom is ugyanazokból a vegyi alkatrészekből: okszigénből és nitrogénből áll, mégis az összetétel különbözősége miatt egészen különböző dolog jön létre. Mi a szocziális és demokrata irányzatnak voltunk képviselői és mióta a politikai pályára léptem, ezen zászlóval léptem a porondra és ez ösztönzött, hogy a szocziális irányzatot a keresztény szocziális zászló alatt kövessem. Én azért ezen szocziális és demokrata programmal teljes szimpátiát vallok. (Helyeslés balfelöl.) Amint a t. ministerelnök ur mondta, ennek a programmnak első lépése a demokratikus választójog, nem a befejezése, hanem az alapja. Nem ez az igazi czél, hanem ez az eszköz, amely által mi a demokratizálást egyedül elérni képesek vagyunk. És aki akarja a czélt, annak akarnia kell az eszközt is. Én most ennek a fontosságát csak egy különös szempontból akarom megvilágítani. Abból a szempontból: minő fontossága van ennek a demokratikus választójognak arra, hogy ez a háború olyan békével fejeződjék be, amely ne csak miránk, de egész Európának jövő kialakulására nézve áldásos legyen. Egy német tudósra akarok hivatkozni, nehogy azt mondhassa gróf Tisza István t. képviselőtársam, hogy mi, akik a béke eszméjével foglalkozunk, mintegy ántántos politikát követünk. Ez dr. Nicolai, a fiziológia tanára a berlini egyetemen. Legújabb könyvében, amelynek czime: »Die Biologie des Krieges, azt mondja többek között, hogy Napóleonnak — már a kisebbik Napóleonnak — az volt a mondása, hogy: l'empire c'est la jiaix. A tények azonban azt mutatták, hogy a Napoleon-féle empire inkább vulkán volt, amely rettegésben tartotta mindenfelé a világot, mert az ő erkölcstelen politikája csak háborúra vezethet. Nicolai ezzel szemben azt mondja: »Die Demokratie, das ist der Friede.« Igenis, ha minden népnél meglesz az igazi demokráczia, akkor a népek meg fogják egymást érteni és akkor ebből a demokrácziából kialakulhat a népek szövetsége. Mert vagy egy uj barbárság következik el, vagy pedig az 'európai nemzetek egyetértő békeszövetsége fog megalakulni : más választásunk nincs. De hogy ez létrejöjjön, annak előfeltétele az igazi demokráczia megalkotása. Mi nem azért hangoztatjuk ezt, mert ilyesmit üzent Wilson nekünk, illetve Németországnak. Mi ezt már régen felismertük ; vagyunk egynéhányan, akik ebből az indokból már egy évtized óta küzdünk a demokrácziáért. Örömmel látom, hogy számunk mindinkább gyarapszik. Ha a házban ez idő szerint még azoké is a többség, akik korlátokat akarKÉPVH..NAPLÓ. 1910—1915. XXXVII. KÖTET. nak szabni a demokráczia fejlődésének: hát a demokráczia fejlődését nem felülről és nem ebből a házból diktálják. Mikor felséges királyunk a demokrácziát hirdette, azért tette ezt, mert látta, hogy ez a nép kivansága, látta, hogy itt az idő, amikor ennek a kívánságnak és ennek a törekvésnek többé nem lehet ellenállani. 0 tehát a kor magaslatán álló uralkodónak bizonyult. De hogy ez meglesz-e, az nem egyedül attól függ, hogy itt e házban van-e annyi élesen és világosan látó politikus, aki látja, hogy ez a fejlődés útja, amelyet nem lehet elzárni; hanem függ attól az erőtől, amely a népben van. Ez az erő utat tör magának és ha nincs belátás, akkor sajnos, olyan módon is törhet magának utat, ami nem volna kívánatos és ami talán az erőszakosság módozatával járna. Azért kívánatos, hogy nyíljanak meg a szemek és lássák meg a politikusok, hogy mit kivan a nép, mit kíván a kor. (Helyeslés balfelöl.) Magam is legszűkebb környezetemben, a rokonaim közt látom, akik hazajönnek a frontról, hogy másként gondolkoznak, mint 5—6 évvel ezelőtt. Ok is, bizonyos értelemben, olyan szoczialisták lettek, mint a minő én vagyok. Eddig az én nevelésem nem fogott rajtuk; a háború tapasztalatai nevelték őket a szó jó értelmében demokratákká és |gzocziaIistákká. így fogja nevelni a háború a magyar nép nagy zömét is. Nekünk a nép e jogos követeléseivel szemben mindent meg kell tennünk, hogy Magyarország békésen és ne erőszakkal, evoluczióval és ne revoluczióval menjen előre. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én ezt a kérdést, amint már említettem, különösen a kötendő béke szempontjából akarom tárgyalni. Mert akármilyen háborús párti legyen is valaki, azt meg fogja nekem engedni, hogy háború után békének kell jönnie. Hozzáteszem : valamint minden háborúnak béke a vége, ugy kell, hogy a világháborúnak világbéke legyen a vége. Újból hivatkozom itt Nicolai szavaira, aki azt mondja: »Ich meine, gerade während diesen grossen Krieges muss ein Friedensbuch geschrieben werden.« És tovább : »In dem Bruderkampf Europas muss auch der europäische G-edanke betont werden.« Amikor Európa népei öldöklő harczban állanak egymással, akkor nemcsak a hazai patriotizmusról kell megemlékezni, hanem az európai gondolatról is; és Európa alatt nemcsak ezt a kis földrészt értjük, hanem az egész művelt világot, amely kell hogy a jövőben egy legyen velünk. Ha Nicolai az ő könyvét a háborúban irta meg, ugy illő dolog, hogy ott, ahol a nép képviselői vannak jelen, a háborúban szintén a békéről beszéljünk. Nem kislelkűség ez, nem félelem. Ez ellen tiltakoznék, sőt azt állítom : minél nagyobb győzelmeket vivtak ki a mi derék testvéreink és fiaink, annál inkább lehet és kell is nekünk a békéről, a kötendő békéről és a 5