Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

741. országos ülés 1917 sí nak a helyzetét; elrekvirálták a kukoriczáját, nincs mit adni a libának, egy órányira is kell eljárnia csalánt szedni, hogy libáját eltarthassa. Ha elmegy a boltba egy szoknyáravalót vagy inget venni, akkor 20—30 koronát is fizet azért, ami azelőtt 1—2 koronába került. Amikor az a szegény asszony valamit vásárolni akar, valósággal elijed ettől, amilyen árat kérnek, még azt is szemébe vágják, hogy ha nem tud fizetni, járjon meztelenül, a libájára azonban azt mondja a hatóság, hogy azt nem szabad drágán adni. Gondolom, hogy ilyen körülmények között indokolt a szegény asszony panasza. A tisztelt városi lakosságnak, amely mindig azon rágódik, hogy a falusi lakos kiuzsorázza őt, meg kell nézni,az érem másik oldalát is, mert a falusi lakosokat is kiuzsorázzák. A kistermelőnek is sokba kerül a termelés, ezt nem szabad elfelejteni. Én gazdaember létemre nem kivánom, hogy drágítsák a gabonát vagy a jószág árát, elég drágán van az megállapítva, de megkívánom, hogy ha az én munkám eredményét makszimálják és rekvirálják, akkor makszimálják azt a czikket is, melyet nekem kell megvásárolnom. (Helyeslés a baloldalon.) A volt kormánynak is szemére vetették, hogy nem makszimálta az iparczikkeket. Hát, igen tisztelt uj kormány, tessék makszimálni ott is. (Helyeslés a baloldalon.) Hogyha majd olcsóbban tud vásárolni a parasztasszony, ^olcsóbban fogja tudni adni a libáját is, ha olcsóbban tudja megvenni a csizmáját a gazda ós cseléd, akkor a jószágát, a gabonáját is olcsóbban fogja adni. Ez a kívánságunk nekünk, kistermelőknek, nem az, hogy a termésünk árát emeljék, elég magas ez, de az, hogy a ruha, csizma és más ilyen iparczikk árát is makszimálják. Ezt ajánlom becses figyelmébe a városi lakosságnak, a képviselőháznak és a t. kormánynak. A rekvirálás kérdésénél bátor vagyok felhívni a t. kormány figyelmét a takarmányhiányra is. Tudom, hogy nem lehet teremteni ott, ahol nincs. De egy körülményt akarok a t. ház figyelmébe ajánlani. A Dunántúl egy részében és más vidékeken is a kisebb termelők tömegei az állattartás czéljaira a takarmány pótlásául a régi időkben is évtizedek óta a burgonyát használták fel. Ma oly kevés a szálas takarmány, hogy husz-huszonöt esztendő óta nem tudok oly keveset. A kisgazdaközönség, amely Magyarország állatainak talán 80%-át tartja, már békeidőben is, mikor termett szálas takarmánya, miután több állatot akart tartani, mint amennyit a birtoka különben megbírt, a takarmányozást a burgonyával pótolta. Most, amikor nincs szálas takarmány, amikor, amint a rendeletből látom, el akarják rekvirálni a termelőtől a burgonyát, az állattartás veszélyeztetve lesz és az állatok az ínség miatt nemcsak le fognak soványodni, hanem esetleg el is pusztulnak. zeptember 12-én, szerdán. 31 Nem tudom, hogy az országos burgonyatermés milyen lesz. Az ország egy részében rossz, más részében elég jó. A t. kormány a korpa visszaadása tekintetében bizonyos arányt állapított meg, ki mennyi szemes gabonát ad a Haditerménynek, ugyanolyan arányban kap vissza korpát. A kis termelő nem igen tud a Haditerménynek eladni, mert többnyire ő látta el gabonával a falusi nemtermelő fogyasztókat és szívesen adta gabonáját munkástársának, hogy annak is legyen kenyere, ugy hogy mire a Haditermóny jön, a legkisebb termelőtől már nem vehet gabonát. Ezen a réven tehát ő sem kaphat vissza korpát. Viszont a kis burgonyáját, amit állatainak takarmányozása czéljából termelt, elrekvirálja a kormány. Ha a szemes gabona arányában visszaad korpát a t. kormány, adjon vissza a burgonya helyett is, mert eddig ezt is ép ugy állattartás czéljaira használták fel, mint a korpát. Nagyon figyelmébe ajánlom a t. kormánynak ezeket a dolgokat, mert az ország egyes vidékein, ahol burgonyával szokták az állatot tartani, a burgonyarekvirálás katasztrófát fog előidézni az állattenyésztés terén, ha ez legalább részben nem fog pótoltatni korpával. A szesztermelésről is akarnék pár szót szólni. Tudom, hogy az igen t. ministerelnök ur csinálta meg 1908-ban az uj szeszadótörvényt, amelyet Teleszky volt pénzügyminister ur a múlt évben bizonyos módosításokkal újra a törvényhozás elé hozott és annak végrehajtását már el is rendelte. Nem akarok minden részletre kiterjeszkedni, annyit azonban általánosságban megjegyzek erre a szesztörvényre, hogy a mostani végrehajtási utasításnak van egy nagyon sérelmes rendelkezése. T. i. amikor kimondja a törvény, hogy a termelőnek saját termesztvényét szabad kifőznie, ugyanakkor azt is mondja a végrehajtási utasítás: de csak a saját készülékén. Ez jó lehet annak, akinek nagy birtoka van, mert neki talán érdemes beszerezni a drága készülékeket, amelyeket előir a szeszadótörvény, de egyáltalában nem gyakorolhatja ezt a törvényadta jogát a kistermelő sehol Magyarországon, mert egyetlenegy sem találkozik, aki beszerezhesse a főzéshez szükséges drága készülékeket. Vagy meg kell tehát egyáltalában szüntetni, hogy valaki főzhessen, vagy ha a termelő kifőzheti a saját maga termesztményét, akkor lehetővé kell ezt tenni nemcsak a nagynak, hanem a kicsinynek is. A központi szeszfőzdék felállítására kiadták az engedélyt Magyarországon. De nem igen tudják beszerezni a szükséges felszereléseket, hogy a főzést ugy eszközölhessék, amint azt a törvény előírja. Közben megjelenik a rendelet, hogy almából, körtéből, szilvából, baraczkból vagy azoknak készítményeiből nem szabad főzni. Azt mondják, azért, kellett a rendelet, hogy a gyümölcsöt ne használják másra, hanem vigyék