Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.
Ülésnapok - 1910-741
28 741, országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán. czenzurán keresztülment. (Derültség és felkiáltások balfelöl: Oda igen!) Ezeket kénytelen voltam itt elmondani, mert olyan sebeket ütöttek a románság testén, amelyek méltán várják gyógyulásukat és remélem, hogy a magyar kormány nem fogja útját állani annak, hogy a felség magasztos elhatározása és nemes gondolkozása, mely még a megtévedteket is felemeli, utat törjön magának Magyarország felé is és mindama sérelmek, melyeket felsoroltam sürgősen orvosoltassanak. Elnök: Ki következik szólásra? Huszár Károly (sárvári) jegyző: Szabó István (nagyatádi) ! Szabó István (nagyatádi) : (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy előttem szólott t. képviselőtársam panaszaira, vádjaira nálam hivatottabbak fogják megadni a választ, én tehát esak annyit jegyzek meg, hogy nézetem szerint senki sem vonhatja kétségbe, hogy ha Magyarországon választójogot csinálnak, aminthogy kell csinálni, akkor legyen bár az a választójog osztályparlamentre vezető, vagy legyen demokratikus választójog, Magyarországon mást, mint magyar választójogot csinálni nem lehet. (Helyeslés a szélsöbaloldalon-) Ami t. képviselőtársamnak a'román lakosság üldözésére vonatkozó panaszát illeti, csak arra a bebizonyosodott tényre hivatkozom, hogy annyi hazafias román mellett találkoztak ott árulók is és ezért volt kénytelen a kormány a dolog természetéből folyó szigorúbb rendszabályokhoz nyúlni. A hazafias románság érdeke is az, hogy a hazaáruló románoktól az ország megtisztittassék. (Helyeslés balfelöl.) Ami az uj kormány bemutatkozását és a ministerelnök ur programmját illeti, kijelenthetem, hogy azon az állásponton állunk ma is, amelyet az Bsterházy-kormány bemutatkozásakor körvonaloztunk. A jelenlegi kormány összetételében nem változott; a ministerelnök ur helyére, akinek személyiségét igazán nagy örömmel és nagy reménységekkel fogadtuk, dr. Wekerle Sándor ministerelnök ur került, (Elénk éljenzés a bal- és a szélsobaloldalon.) akit mi kisgazdák is ugyanolyan örömmel látunk a kormány élén, mint a volt ministerelnök urat, és minthogy ismerjük egy egész élet tapasztalataiban megedződött munkásságát, közgazdasági téren kifejtett tevékenységét és tudását, annál nagyobb megnyugvással veszszük az ő kineveztetését a mostani helyzetben, mert Magyarország gazdasági ügyei, pénzügyei, valutája a legnagyobb megpróbáltatásoknak vannak kitéve és azoknak rendezése mindenesetre a legavatottabb kezekre bízatott. (Úgy van! balfelöl.) A választójog kérdésében az uj kormány nem r-ér el az előző kormány választójogi programmjától és javaslatától. Nem szükséges, hogy újra kifejtsem most azokat az okokat, amelyeket a volt ministerelnök ur bemutatkozásakor már részletesebben kifejtettem, hogy miért üdvözöljük mi, kisgazdák az uj választójogi tervezetet, csak annyit jelenthetek ki, hogy mi is kívánjuk ezen választójogi tervezetnek minél előbb tető alá jutását és törvényerőre emelését, hogy az e kérdés feletti vitáknak és súrlódásoknak minél előbb vége legyen. Bizunk a kormányban, hogy mindazt, amit az előbbi választójogi törvényben hibáztattunk, ki fogja küszöbölni és hogy az uj választójog Magyarország jövendőjének és a magyarság érdekeinek mindenben meg fog felelni. A volt ministerelnök ur bemutatkozásakor emiitettem, hogy a birtokpolitika kérdésében nem tartottam azt a hangot elég erősnek, amely a volt ministerelnök ur bejelentéséből kicsendült. Körülbelül ugyanezt mondhatom az uj ministerelnök ur bemutatkozásakor is. Nagyon helyeslem Wekerle ministerelnök urnak azt a kijelentését, hogy az okvetlenül létesítendő birtokpolitikát nem lehet anélkül jól megcsinálni, hogy bele ne nyúljanak kellő kártérítés ellenében a mostani birtokkeretekbe is. Az igen t. ministerehiök ur azonban azt mondja, hogy a birtokpolitika kérdését nem tartja a legelsőrendü és legmulhatatlanabb gazdasági kérdésnek. (Ellenmondások balfeldl.) En legalább igy értettem, de nagyon örülök, ha nem így mondta, mert én ezt a legnagyobb fontosságú kérdések egyikének tartom. Amennyire fonűo», hogy politikai jogot kapjon itt minden arra érdemes férfilakos, ép oly mellőzhetetlen a birtokpolitika kérdésének rendezése is. (Helyeslés balfelöl.) Természetesen nem lehet egyszerre megcsinálni mindent és ha az igen tisztelt kormány a választójogi kérdés megoldását helyezi előtérbe, ezt helyeslem, do minden esetre kívánjuk, hogy mihelyt annak lehetősége meglesz, a birtokpolitika kérdésének rendezése is komoly tárgy r alás alá vétessék és az előmunkálatok már a mostani időben megkezdessenek. A birtokpolitika kérdése Magyarországon talán még nehezebben oldható meg, mint a választójog kérdése. Sok esetben beleütközik a magánjogba, és a tulajdont is meg kell bolygatni és sok mást kell tekintetbe venni. Nem tudom, a gazdasági átmeneti niinisterium, vagy a földmivelésügyi ministerium körébe tartozik ez az ügy, — ennek eldöntése a kormány dolga, — de az előkészítő munkálatokat mi kisgazdák már most kívánjuk, hogy a háború után már kész tervvel álljon elő a kormány. Községenkint meg kell állapítani, kinek van szüksége bérletföldre, kit lehet öröktulajdonhoz juttatni, kiben van hajlandóság telepítés czéljából állami támogatás mellett messzebb vidékre menni, meg kell jelölni a birtokokat, amelyek parczellázásra alkalmasak, meg kell tudni, kik mennyit igényelnek és azután a földeket a nép rendekezésére kell bocsátani. Ez sok munkát, hosszú időt igényel. Az eddigi birtokpolitika sikertelenségének okát abban látom, hogy nem vonták bele azokat, akiket a kérdés legközvetlenebbül érint, nem kérdezték azokat, akiknek földet akartak juttatni,
