Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

Hl, országos ülés 1917 s. nem állítottak oda oly egyéneket, akikről tulaj donképen szó volt, valóságos kisembereket, akik meg tudják bírálni a létfeltételeket, milyen földből milyen körülmények közt tud a telepes megélni, tudja törleszteni adósságát, mennyit tud megmunkálni, mennyit lehet örök tulajdonul neki adni, mennyit tud kifizetni, hogy ne mondjon csődöt az egész gazdasági akczió. Ismétlem tehát, az előkészítő munkálatokat azonnal meg kell csinálni és bele kell vonni a végrehajtás tekintetében azokat, akiket ez a kérdés legjobban érdekel, akik született kisgazdák és akik ehhez természetszerűleg legjobban értenek. (Ugy van! balfelől.) A t. ministerelnök ur emiitette, hogy a háborúban teljesített nagy szolgálatok fejében, de Magyarország közjogából is kifolyólag a magyar önálló hadsereg ügye rendezésre kerül, legkésőbb a háború után. Ebben a tekintetben pártunk álláspontja az, hogy az önálló magyar hadsereget Magyarországon minden áron keresztül kell vinni, minden eszközzel meg kell azt adni a magyar népnek. (Ugy van! balfelől.) Nem akarok kiterjeszkedni ennek közjogi oldalára, sokat vitatták ezt már, fogják is még vitatni, de mégis néhány szóval érinteni akarom a kérdést. Aprólékos dolognak tetszik, de mégis fel kell emüteni, hogy magyar embereket, magyar fiukat, akik sohasem tanulhattak németül, amint bevonulnak, teljesen idegen nyelven tanítanak és szidják őket, mert magyarul beszélnek. Magam is tapasztaltam ezt valamikor. Ma is megtörténik, hogy pl. egy honvédet, aki nem is közös hadseregbeli, amikor az orvosok azt látják, hogy nem való frontszolgálatra és ezért felülvizsgálatra küldik, mondjuk Kassára, tehát egy nagy magyar városba : amikor az a németül nem tudó magyar fiu odamegy, akkor ott a káplártól kezdve az ezredesig egyetlen egy feljebbvaló, egyetlen egy orvos nincs, aki magyarul tudna vele beszélni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Tolmácsra van szükség. Igazán szégyene Magyarországnak, hogy ilyesmi megtörténhetik. Nem akarok vádakat emelni, (ügy van! a baloldalon.) de igen sok panasz hallik abban az irányban, hogyha más nemzetiségű katonát betegnek találnak, vagy frontra alkalmatlannak, hát azt könynyen eleresztik, de a magyart minden vizsgálat nélkül elküldik, menjen a frontra, mert a magyar odavaló! Ez mind azért történhetik, mert oly közös hadseregünk van, amelynek vezetésére a magyar kormánynak, a magyar népnek semmiféle befolyása nincs. Ez a hadsereg Magyarországon külön állam, amely rendelkezik a maga törvényei szerint és semmibe sem" veszi a magyar nemzet jogait, a polgárember érzését, nem veszi figyelembe a magyar érzést és üldözi a magyart. Hogy eddig eltűrte a magyar nép, a magyar országgyűlés többsége, hogy tűrték a magyar kormányok, az óriási mulasztás volt, mondhatom, bűne az eddigi kormányoknak. (Ugy van! balfelől.) Az a tiszti vizsgát tett fiatalember, aki mégis csak elsajátíthatta az idegen nyelvet, ha bekerül szeptember 12-én, szerdán. 29 a közös hadseregbe, egészen más elbánásban részesül, mint a legénységi állománybeli, aki egyáltalán nem tud a feljebbvalójával németül beszélni, így a magyar intelligenczia nem egészen érezte a maga bőrén annak kellemetlenségét és hátrányait, hogy közöshadseregbeli katonának kell lennie és feljebbvalóival nem tud magyarul beszélni, de az a legénységi állománybeli érzi lépten-nyomon és szenvedi annak kárát, hogy ő egy idegen nyelvű hadseregben szolgál és tisztjei nem magyar emberek és vele magyarul nem beszélnek. Sok sok panaszos levelet tudnék felmutatni, de nem akarom a mostani háborús időben ezeket előhozni, Különösen az idősebb népfelkelő osztagoknál, melyeket elvittek munkára Szerbiába, Albániába és egyéb megszállott területekre, a vezetők és parancsnokok legtöbb esetben csehek, morvák és más nemzetiségiek. Az ott lévő népfelkelők, szegények, szakadatlanul panaszkodnak a bánásmód ellen, küldik a panaszos leveleket, hogy nem bánnak velük igazságosan, előnyben részesitik a más nemzetiségieket és ha jianaszra akarnak menni, egyáltalában nem is engedik őket feljebbvalóik elé. Egy őrmester elég nagy ur annál a munkásosztagnál Szerbiában vagy Albániában arra, hogy nyomorgassa a 40—50 éves magyar népfelkelőkét, élemedett családos gazdákat, s nem ugy bánnak velük, mint emberrel, hanem mint állattal és ha panaszra akarnak menni, oda sem engedik őket. Ezt levelekkel tudom bizonyítani. Mindezek olyan okok, melyek kétszeresen, hatványozottan kötelességévé teszik minden magyar kormánynak, hogy teljes erővel azon legyen, hogy ezen állapotok ne folytatódjanak és Magyarország kapja meg a magyar hadsereget. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bármit csinál az az osztrák tiszt, akármilyen szabálytalanságot vagy bűnt követ el a legénységgel szemben, a háboTU után nem lehet őt felelősségre vonni, mert elmegy haza Alsó-Ausztriába, Csehországba, vagy más osztrák tartományba. De ha magyar tiszt követne el szabálytalanságot, ha az bánna rosszul a legénységgel, őt még a háború után is felelősségre lehetne vonni, mert itt marad miközöttünk és felelősségre vonható, ami azt hiszem sok esetben meg is fog történni. Az egyetlen mód arra, hogy a magyar nép helyzetét a katonaságnál javítsuk, hogy emberi jogait a katonaságnál is megkapja, semmi más, mint az önálló magyar hadsereg. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Az igen t. ministerelnök ur a katholikus autonómiát is kilátásba helyezte. En ez alkalommal nem akarok ennek részletkérdéseivel foglalkozni, csak egy megjegyezni valóm van. Mikor már a lapok is tárgyalják a katholikus autonómiának részleteit és olvasom, hogy abból az óriási vagyonból, mely az egyházfők kezében van, az alsópapság helyzete javittassék, ezt helyeslem, azonban hiányzik e programmból valami. Ebből a vagyonból nemcsak a papság helyzetét