Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

741. országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán 9 rolóm a rokkantak, hadiárvák és özvegyek ellá­tását, a hadisegélyek és a közalkalmazottak há­borús segélyének felemelését, ujabbi szabályozá­sát, a hanyatló irányú népesedési mozgalom mellőzhetetlen jobbítása érdekében az anya- és gyermekvédelemnek és az egész közegészségügy­nek hatványozott gondozását. Ide sorolom a betegsegélyezést, a balesetek elleni s az aggkori biztositást, a munkásvédelemnek és szervezke­désnek és a magánalkalmazottak jogviszonyainak szabályozását, ide a lakásügy rendezését, sőt tágabb értelemben véve'a népnevelés és a birtok­politika kérdéseit is. (Elénk helyeslés balfelöl.) A népességben rejlő nemzeti erő fogyaté­kosságának pótlása teszi ezeket az intézkedése­ket elsőrendű feladatunkká, de sürgős felada­tunkká teszi a határokat nem ismerő világgazda­ságnak előtérbe nyomulása is, mely mindinkább a nemzetközi áru színezetét adja az emberi mun­kának s mely ellen sikerrel csak ugy védekez­hetünk, ha egyenértékű színvonalra tudjuk emelni az emberi munka értékét, védelmét és biztosí­tottságát. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés bal­felöl és középen.) A felsorolt szocziális jellegű feladatok közül a lakásügyről, a népnevelésről és a birtok­politikáról kívánok tüzetesebben megemlékezni. (Halljuk! Halljuk!) A lakásügyről azért, mert ezzel kapcso­latosan a belügyminister urnak egy rendelkezése — nem annyira idebent, mint inkább kint — téves felfogásokat vont maga után. A lakásügy terén mutatkozó bajokon gyö­keresen csakis nagyobbmérvü építkezéssel, első­sorban a munkások és a kisebb jövedelemmel rendelkezők lakásainak szaporításával lehet segí­teni. E tekintetben a bevezető intézkedéseket megteszszük, de azok kivitelének nem annyira a munkáskéznek, mint inkább az építési anya­goknak módfeletti drágasága képezi akadályát, (Igaz! Ugy van! balfelöl) ugy, hogy azonnal elérhető eredményre nem számíthatunk, úgy­szólván csakis az előintézkedések megtételére szorítkozhatunk, ami, hogy legalább a lehető­ségig enyhítsük az égető bajt, kivételes intéz­kedéseket tesz mellőzhetetlenekké. Ezek közé tartozik a belügyminister urnak a lakás és élelmiszükségletek szempontjából tett­intézkedése. A forgalmi szabadság és a viszo­nosság örve alatt kifogásolják ezt a rendelkezést. A forgalom szabadságát tekintve, csak annyit jegyzek meg, hogy Magyarországnak e téren tett korlátozó intézkedései messze innen maradnak bármely más államnak hasonló korlátozásain és alig terjednek túl azokon a korlátokon, amelyeket a saját országrészeink, söit mondhatnám egyes községeink közötti ' forgalomra nézve állítot­tunk fel. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A viszonosság és a kereskedelmi és egyéb szerződésekben biztosított egyforma elbánás szempontjából sem kifogásolható az intézkedés, mert nem az üzleti, kulturális vagy bármely KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVII. KÖTET. más hasonló tekintetből itt tartózkodókra vonat­kozik. Akkor, midőn az idegenforgalomból eredő jövedelmek a modern bevételi forrásoknak egyik kiadó tényezőjét képezik és azok fokozása ne­künk is egyik feladatunk kell hogy legyen: senki se gondolja, hogy mi ellenkező irányokat követünk. A gazdasági, kulturális vagy egyéb honorálandó méltányos okokból itt tartózkodók­nak mi nem alkalmatlankodunk, kizárólag azok­nak a tisztán kényelmi, mondhatnám jórészt tobzódó életet folytatóknak s azoknak az üzel­mekkel terhelteknek eltávolításáról lehet szó, akik az idegenforgalomnak nem. épen gyümöl­csöző tényezői. (Igaz ! Ugy van! Derültség bal­felöl.) S miután a belügyminister ur rendelke­zésének keresztülvitelénél a személyes felügye­letet magának tartotta fenn, ebben biztositéka rejlik annak, hogy senkivel szemben nemcsak jogsérelem nem lesz, hanem a méltányosságnak, sőt a humanizmusnak szempontjai is a legmesz­szebbmenőleg érvényesülni fognak. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A népnevelés ügyét is azért említem fel külön, mert t. barátomnak gróf Apponyi Albert­nek (Elénk éljenzés balfelöl.) egyes nagyon is indokolt és halasztást nem tűrő rendelkezései több oldalról aggályokat keltettek fel- A nép­nevelés ügyében mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a népoktatást és nevelést gyorsabb ütemben kell kifejlesztenünk, hogy azt gyakor­latiabbá kell tennünk, hogy az állam, habár kiadóbb módon veend is részt annak fejleszté­sében, a felekezetek és községek tanítási szabad­ságát már pénzügyi okokból sem nélkülözheti. De tisztában kell lennünk a tekintetben is, hogy az állami felügyeletet közvetlenebbé és hatályosabbá kell tennünk, ugy a taneredmény és okszerű nevelés, mint az egységes állameszme megóvása szempontjából. Okszerűen senki sem gondolhat itt erősza­kos magyarosításra. Hisz a magyar nyelv köte­les oktatása daczára ugy merném odaállítani a tételt, hogy az állam a politikai magyar nem­zethez tartozó más nyelvű polgárainak csak lehetőséget nyújt a magyar nyelv elsajátítására saját érdekükben, hogy ezáltal is módot nyújt­son minden polgárának oly intézmények és alkalmazások hozzáférhetővé tételére, amelyek­nél az államnyelv ismerete mellőzhetetlen. (Ugy van! balfelöl.) A. nagy világ egyetlen államában sincs a nyelvi szabadságnak az a mérete fen hagyva, mint minálunk. De másfelől, sőt épen ezért a felügyeletet hatályosabbá kell tennünk a tekin­tetben, hogy egyes iskolák és azokkal össze­függő intézetek ne válhassanak államellenes irányok melegágyaivá, hanem az egységes állam­eszmét ültessék át az egész nép lelkületébe. Ezt czélzó intézkedéseink nem a meg­bélyegzés és megtorlás jellegével bírnak; mert ! habár az ország egyes részeiben az államhűség ' megingásának tünetei sűrűbben mutatkoznak és 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom