Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

741. országos ülés 1917 szeptember 12-én, szerdán 9 rolóm a rokkantak, hadiárvák és özvegyek ellátását, a hadisegélyek és a közalkalmazottak háborús segélyének felemelését, ujabbi szabályozását, a hanyatló irányú népesedési mozgalom mellőzhetetlen jobbítása érdekében az anya- és gyermekvédelemnek és az egész közegészségügynek hatványozott gondozását. Ide sorolom a betegsegélyezést, a balesetek elleni s az aggkori biztositást, a munkásvédelemnek és szervezkedésnek és a magánalkalmazottak jogviszonyainak szabályozását, ide a lakásügy rendezését, sőt tágabb értelemben véve'a népnevelés és a birtokpolitika kérdéseit is. (Elénk helyeslés balfelöl.) A népességben rejlő nemzeti erő fogyatékosságának pótlása teszi ezeket az intézkedéseket elsőrendű feladatunkká, de sürgős feladatunkká teszi a határokat nem ismerő világgazdaságnak előtérbe nyomulása is, mely mindinkább a nemzetközi áru színezetét adja az emberi munkának s mely ellen sikerrel csak ugy védekezhetünk, ha egyenértékű színvonalra tudjuk emelni az emberi munka értékét, védelmét és biztosítottságát. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés balfelöl és középen.) A felsorolt szocziális jellegű feladatok közül a lakásügyről, a népnevelésről és a birtokpolitikáról kívánok tüzetesebben megemlékezni. (Halljuk! Halljuk!) A lakásügyről azért, mert ezzel kapcsolatosan a belügyminister urnak egy rendelkezése — nem annyira idebent, mint inkább kint — téves felfogásokat vont maga után. A lakásügy terén mutatkozó bajokon gyökeresen csakis nagyobbmérvü építkezéssel, elsősorban a munkások és a kisebb jövedelemmel rendelkezők lakásainak szaporításával lehet segíteni. E tekintetben a bevezető intézkedéseket megteszszük, de azok kivitelének nem annyira a munkáskéznek, mint inkább az építési anyagoknak módfeletti drágasága képezi akadályát, (Igaz! Ugy van! balfelöl) ugy, hogy azonnal elérhető eredményre nem számíthatunk, úgyszólván csakis az előintézkedések megtételére szorítkozhatunk, ami, hogy legalább a lehetőségig enyhítsük az égető bajt, kivételes intézkedéseket tesz mellőzhetetlenekké. Ezek közé tartozik a belügyminister urnak a lakás és élelmiszükségletek szempontjából tettintézkedése. A forgalmi szabadság és a viszonosság örve alatt kifogásolják ezt a rendelkezést. A forgalom szabadságát tekintve, csak annyit jegyzek meg, hogy Magyarországnak e téren tett korlátozó intézkedései messze innen maradnak bármely más államnak hasonló korlátozásain és alig terjednek túl azokon a korlátokon, amelyeket a saját országrészeink, söit mondhatnám egyes községeink közötti ' forgalomra nézve állítottunk fel. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A viszonosság és a kereskedelmi és egyéb szerződésekben biztosított egyforma elbánás szempontjából sem kifogásolható az intézkedés, mert nem az üzleti, kulturális vagy bármely KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVII. KÖTET. más hasonló tekintetből itt tartózkodókra vonatkozik. Akkor, midőn az idegenforgalomból eredő jövedelmek a modern bevételi forrásoknak egyik kiadó tényezőjét képezik és azok fokozása nekünk is egyik feladatunk kell hogy legyen: senki se gondolja, hogy mi ellenkező irányokat követünk. A gazdasági, kulturális vagy egyéb honorálandó méltányos okokból itt tartózkodóknak mi nem alkalmatlankodunk, kizárólag azoknak a tisztán kényelmi, mondhatnám jórészt tobzódó életet folytatóknak s azoknak az üzelmekkel terhelteknek eltávolításáról lehet szó, akik az idegenforgalomnak nem. épen gyümölcsöző tényezői. (Igaz ! Ugy van! Derültség balfelöl.) S miután a belügyminister ur rendelkezésének keresztülvitelénél a személyes felügyeletet magának tartotta fenn, ebben biztositéka rejlik annak, hogy senkivel szemben nemcsak jogsérelem nem lesz, hanem a méltányosságnak, sőt a humanizmusnak szempontjai is a legmeszszebbmenőleg érvényesülni fognak. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A népnevelés ügyét is azért említem fel külön, mert t. barátomnak gróf Apponyi Albertnek (Elénk éljenzés balfelöl.) egyes nagyon is indokolt és halasztást nem tűrő rendelkezései több oldalról aggályokat keltettek fel- A népnevelés ügyében mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy a népoktatást és nevelést gyorsabb ütemben kell kifejlesztenünk, hogy azt gyakorlatiabbá kell tennünk, hogy az állam, habár kiadóbb módon veend is részt annak fejlesztésében, a felekezetek és községek tanítási szabadságát már pénzügyi okokból sem nélkülözheti. De tisztában kell lennünk a tekintetben is, hogy az állami felügyeletet közvetlenebbé és hatályosabbá kell tennünk, ugy a taneredmény és okszerű nevelés, mint az egységes állameszme megóvása szempontjából. Okszerűen senki sem gondolhat itt erőszakos magyarosításra. Hisz a magyar nyelv köteles oktatása daczára ugy merném odaállítani a tételt, hogy az állam a politikai magyar nemzethez tartozó más nyelvű polgárainak csak lehetőséget nyújt a magyar nyelv elsajátítására saját érdekükben, hogy ezáltal is módot nyújtson minden polgárának oly intézmények és alkalmazások hozzáférhetővé tételére, amelyeknél az államnyelv ismerete mellőzhetetlen. (Ugy van! balfelöl.) A. nagy világ egyetlen államában sincs a nyelvi szabadságnak az a mérete fen hagyva, mint minálunk. De másfelől, sőt épen ezért a felügyeletet hatályosabbá kell tennünk a tekintetben, hogy egyes iskolák és azokkal összefüggő intézetek ne válhassanak államellenes irányok melegágyaivá, hanem az egységes állameszmét ültessék át az egész nép lelkületébe. Ezt czélzó intézkedéseink nem a megbélyegzés és megtorlás jellegével bírnak; mert ! habár az ország egyes részeiben az államhűség ' megingásának tünetei sűrűbben mutatkoznak és 9