Képviselőházi napló, 1910. XXXVII. kötet • 1917. szeptember 12–deczember 1.

Ülésnapok - 1910-741

10 7il. országos ülés 1917 < ott az ellenakczió kötelessége áll előttünk, mégis készséggel és hálával ismerjük el, hogy a most folyó küzdelemben minden más anyanyelvű nemzetiségünk közösen viselte szenvedéseinket, önfeláldozó odaadással osztozott e haza védel­mében, hőseivel vett részt nemzeti dicsőségünk megalapozásában. De épen ennek a közösen megvédett hazának érdeke teszi szükségessé, hogy az annak biztositására teendő további in­tézkedéseket ne fogadjuk idegenkedéssel, ne kifogásoljuk, hanem megnyugvással kövessük. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbáloldalon.) Nagy elveket és igazságokat nem elég han­goztatni, a gyakorlati élet terén valóra is kell azokat váltani. A legszebben hangzó elvek és igazságok is politikailag csak annyit érnek, amennyit belőle megvalósítunk. A birtokpolitikát felemlítem külön azért, mert sokan egyedüli panaczeáját látják abban gazdasági fejlődésünknek a helyes szocziális ta­goltságnak, népességünk szaporodásának s nem­zeti erőnk biztos fokozásának. Mi is azon a nézeten vagyunk, hogy ez egyik leghatékonyabb eszköze a gazdasági és szocziális haladásnak s azért mindent elköve­tünk, hogy a birtokpolitikának rég vajúdó kér­dését megoldásra juttassuk. Kiindulási pontunk az, hogy építsünk és ne romboljunk. Három eszmét kívánunk megvalósítani. Először, hogy a föld saját kezünkön maradjon, mert akié a föld, azé az ország. (Elénk helyes­lés és taps a baloldalon.) Kovácsi Kálmán : Ne pedig a bankárokén! Wekerle Sándor ministerelnök: Másodszor, hogy megfelelő színvonalra emeljük, kiadóbbá tegyük annak hozadékát, mert akkor, midőn a mélyében rejlő kincseket is felszínre kell hoz­nunk, nem hagyhatjuk a föld színén heverőket, meddőén elkallódni. (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) E szemjjontok biztosítása mellett kellend a harmadik czélt, a széttagoltabb birtokmegosz­lást megvalósítani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nemcsak egyes városok és községek kezén lévő nagyobb birtokokat, hanem a hűtlenség czimén állami kézre kerülő birtokokat, vala­mint ahol valóban szükséges, teljes kártérítés mellett egyéb birtokok egy részét is, igénybe kellend e czélra vennünk. (Helyeslés a balolda­lon.) Bizonyos kényszerítő intézkedések nélkül, sem az intenzivebb gazdálkodás, sem a birtok­megoszlás el nem érhetők és azért erre vonat­kozó javaslatainkat közelebb már a szakkörök elbírálása alá bocsátjuk, hogy azokat megfelelő­leg előkészítve a törvényhozás elé terjeszthessük. Hivatali elődöm a kormány programmjában a kattiolikus autonómia megvalósításáról s az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásáról, valamint a belügyi és igazságügyi igazgatás körébe vágó teendőkről emlékezett meg. (Halljuk! Halljuk!) Az általa előadottakhoz hozzájárulva kijelent­zeptember 12-én, szerdán. hetem, hogy a katholikus autonómiára s az 1848. évii XX. t.-cz. végrehajtására vonatkozó javas­latainkat még az őszszel szándékunk előterjesz­teni, (Élénk helyeslés a balközépen.) mig a belügyi és az igazságügyi reformokra nézve ma is az a nézetünk, hogy ezek terén a háború tartama alatt alig lehetne átfogóbb reformot megvalósítani. Csak az előkészítő munkálatokra szorítkozhatunk, hogy azután azokat az időköz­ben szükséges változtatásokkal terjeszthessük annak idején elő. Egy vezérszempontot azonban már most kiemelendőnek tartok s ez a lehető egyszerűsí­tés. (Helyeslés a baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Erre utal bennünket először a financziális kényszerűség, mert a nagy feladatainkhoz szük­séges anyagi eszközöket előteremteni csak ugy leszünk képesek, ha a fölösleges kiadásokat minden téren mellőzve, az okszerű takarékos­ságot egész következetesen keresztülviszszük. De a pénzügyi szemponton kivül a dolog lényegét illető érvek is a lehető egyszerűsítés mellett szólnak. Maga a kor uralkodó eszméje, a demo­kratizálás, szól emellett. Ez követeli, hogy közintézményeink ne szövevényesek, lassú jára­tuak, alig megismerhetőek, hanem egyszerűek­legyének, a köztudatba átmenjenek. A demo­kratizálás korántsem abból áll, hogy; a választó­jogot terjeszszük ki széles alapon. (Elénk helyes­lés a jobboldalon. Zaj és félkiáltások a balolda­lon: Nemcsak abból áll! Zaj. Elnök csenget.) hanem lényege abban áll, hogy közintézmé­nyeinket az egész vonalon közelebb hozzuk a nép lelkületéhez, annak megérthetővé és hozzá­férhetővé teszszük. (Helyeslés a baloldalon.) Az általam eddig előadottakban, a közfel­fogásban annyira megérlelődött s részben meg­tisztult elvekről s feladatokról van szó, hogy nagy általánosságban odaállítva alig merülnek fel ellentétek azok tekintetében. Az eltérő fel­fogások tere tulajdonkép csak akkor fog meg­nyílni, ha a kiviteli módozatok tüzetesebb meg­jelölésére kerül a sor. S e tekintetben már most jelezni kívánom, hogy a választójogra s a kerületek beosztására vonatkozó törvényjavas­latok elintézésével feladatunkat még nem te­kintjük kimeritettnek, hanem nemcsak az elve­ket általánosságban magában foglaló, hanem az irányt, az egymásután s a kivitel módozatait is megjelölő oly programmot terjesztünk elő, mely alapját kéjjezendi további működésünknek s azt a biztosítékot rejti magában, hogy a vá­lasztási törvény valódi szellemének megfelelően fog keresztülvitetni s ez a szellem fog az igaz­gatás minden ágában érvényesülni, habár addig s a választójogi reformra vonatkozó törvények keresztülviteléig főleg csakis ezek előkészítésére szorítkozik tevékenységünk s főleg csakis a mel­lőzhetetlen védelmi s egyéb állami szükségle­tekre s ezekkel összefüggő intézkedésekre nézve kívánjuk kikérni a t. ház hozzájárulását, mégis tájékoztatni kívánom a t. házat eddigi vagyis

Next

/
Oldalképek
Tartalom