Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

92 729. országos ülés 1917 június 25-én. hétfőn. a magyar népnek a lelkét, amelynek nem egyszer volt alkalma épen a t. képviselő urak előadása alapján is figyelemmé] kisérhetni azt, hogy cseh testvéreink milyen odaadással állottak ki különösen Szerbiában a monarchia és a dinasztia mellett : (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) akkor igazán kíváncsi vagyok arra, hogy mi a felelete, mi az érzése a magyar népnek akkor, midőn azt látja, hogy ezekkel a támadásokkal szemben a magyar kormány ilyen álláspontot foglal el. (Ugy van! jobbfelől.} Legyen szabad e gondolatkörbe belekapcsolnom gróf Batthyány Tivadar Ö felsége személye köriili ministernek a bécsi lapokban megjelent intervjuját, (Halljuk! Halljuk!) amely, ugy látszik, a ministerelnök uré helyett felelet akart lenni e támadásra. (Halljuk!) Ö a bécsi újságíró előtt ugy nyilatkozik, hogy meg kell szüntetni Ausztriában a német hegemóniát és ő is megteremtendőnek látja a szlávok túlsúlyát. (Mozgás balfelöl.) Hát, ha ez a politika az, amelyért a koalicziós pártol; oly lelkesedéssel küzdöttek, amelytől Magyarország újjászületését várják, a magyar nemzet, a magyar elem megerősödését, akkor engedjék meg, hogy szinte megütközéssel állapithassam meg ezt. (Ugy van ! Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Gróf Batthyány Tivadar minister ur a szombati ülés folyamán volt kegyes kijelenteni, hogy ma nem ententepárti. E kijelentés, igénytelen nézetem szerint, felesleges volt, (Felkiáltások jobbfelől : Szüksége volt rá !) mert igazán furcsa feltevésnek kellene annak lenni, amelyből csak elképzelhető is volna, hogy ma, a háború folyamán, egy magyar ministeri székben entente-barát üljön, (ügy van! Derültség jobbfelől.) Ha még ez is megtörténhetnék, igazán nem volna érdemes a jövőért bármit is tennünk, mert hiszen akkor már most el lennénk temetve. (Ugy van ! jobbfelől.) Nem is arról van szó, hogy gróf Batthyány Tivadar t. minister ur ma entente-párti-e, mert hiszen, mondom, egy pillanatig sem állítottuk ezt, hanem arról, hogy ő a ministeri székbe belevitt egy olyan világnézletet, amelyet évtizedeken át, meglett férfiember létére, hangoztatott és amelyhez görcsös kitartással ragaszkodott, (ügy van!) Legyen szives tehát megmondani azt, hogy a dicsőséges és nagy német nemzettel való szövetségünk tekintetében milyen álláspontot foglal el. Meg vagyok győződve arról, hogy gróf Batthyány Tivadar ezen ujabb állásfoglalásánál feltétlenül nagy szerepet játszott a ministerelnök ur pro grammjának az átolvasása ; mindenesetre annak a programúinak oly vonzónak kellett lennie — a ministeri szék bársonyának simaságán kívül (Derültség jobbfelől.) — hogy alkalmas volt arra, hagy a t. minister urat az ő eddig konokul vallott álláspontjának felhagyására birja. (Ugy van! Taps jobbfelől.) S amikor e kabinetben tényleg a legszélsőbb ellentétek kül- és belpolitikai világnézletek összeütközését látom, legyen szabad megállapítanom, hogy voltaképen itt egy megfordított teória érvényesül. Mert azt el tudnók képzelni, hogy azonos czélok elérése érdekében különböző fegyverek használtatnak ; de azt elképzelni sem tudom, hogy különböző czélok elérése érdekében azonos fegyverek használtassanak, (Derültség és tetszés jobbfelöl.) pedig itt ez a helyzet áll elő. Bizonyítja ezfc az, hogy gróf Andrássy Gyula a kormány bemutatkozásakor mondott beszédében azt állítja, hogy ő a választói jog kiterjesztésének azért hive, mert ezzel a magyar konzervatív elem jövőre való biztosítását, megmentését véli elérni. Amikor Andrássy ezt mondta — hiába méltóztatik a fejét csóválni — .... Szterényi József: Ki csóválja? (Felkiáltások jobbfelől: Szterényi csóválja az Andrássy fejét! Derültség jobbfelöl.) Sztranyavszky Sándor: ... akkor kérdem Vázsonyi Vilmos igazságügyminister urat, hogy ő ug}^anezen ideálért megy-e bele a választói jog általános és titkos irányba való kiterjesztésébe ? ( Ugy van ! jobbfelől.) Ha neki is az a czélja, hogy a konzervatív magyar elemet konzerválja ezzel, ha ő nem a legszélsőbb radikális elemeknek a zászlaját akarja itt diadalra vinni, akkor elismerem, hogy egyetértés lehet a kabineten belül. (Ugy van ! Tetszés és éljenzés jobbfelöl.) T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy a kabinetnek egy általam is nagyrabecsült tagjához egy kérdést intézzek. (Halljuk! Halljuk !) Gratz Gusztáv t. pénzügyminister ur 1905ben a Siebenbürgisch-Deutsches Tageblattba egy czikket irt, melyben meggyőzni törekszik a szászságot arról, hogy az általános választói jog rájuk nézve nem lehet hátrány, mert hiszen a nemzetiségeknek egyáltalában kedvez. Hogy Gratz Gusztáv t. pénzügyminister ur az általános választójog tekintetében vallott álláspontjához visszatért, azt látjuk; de engedje meg, hogy kételkedjem abban, hogy az indokot illetőleg is ugyanazon az állásponton lenne, (ügy van ! jobbfelől.) Mert meg vagyok győződve, hogy nem ezt a felfogást vallja, amidőn meggyőződésül vallja azt, hogy az általános választói jog a szászságnak kedvez, hogy kedvezne azt tagadom, mert az én meggyőződésem szerint a szászság érdeke azonos a magyarság érdekével. Kozma Andor: Tönkreteszi az általános választói jog ! Sztranyavszky Sándor: Ha tehát nem kedvező az általános választói jog a magyarságra nézve, nem lehet kedvező a szászságra nézve sem, nem lehet különösen kedvező akkor, amikor ez épen olyan missziót tölt be ott a határszéleken, mint székely véreink. (Tetszés jobbfelől.) Legyen szabad tehát megkérdeznem a t. pénzügyminister urat, hogy a konklúziók tekintetében is ugyanazon a véleményen van-e, mert nem hiszem, hogy az általános választói jognak azért volna hive, mert a nemzetiségeknek Magyarországon kedvező a magyarság álláspontjával szemben. Megvagyok arról győződve, hogy a t. pénzügyminister ur ebben nekem fog igazat adni. A t. ministerelnök urnak az általános válasz-