Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
729. országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. 91 javaslat alakjában fog ez a kérdés a képviselőház elé terjesztetni, hanem a pénzügyi bizottság igen tisztelt előadójának szavai szerint már most az indemnitás tárgyalása folyamán, egész pártom bizonyságát fogja szolgáltatni annak, hogy igenis a birói karral szemben a státus-rendezés kérdésében is a legteljesebb együttérzéssel és megértéssel viseltetünk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után leszek bátor áttérni azoknak az okoknak legalább részben való felsorolására, amelyek engem a kormánynyal szemben bizalmatlanságra inditanak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ha semmi egyebet nem tekintenék, mint azon előzményeket, amelyek a kormány alakulása előtt szemmelláthatóak voltak, már ezeknek is el egén dőeknek kellene lenniök arra, hogy a kormánynyal szemben foglaljak állást. Horváth Mihály : Hála Istennek ! Sztranyavszky Sándor : A képviselő ur mindenesetre megtisztel ezzel a kijelentéssel. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Mert ha semmi egyebet sem néznék, mint azt a munkát, amely a kormány megalakulása előtt gróf Andrássy Gyula részéről, aki a kormány megalakulásánál oly buzgalommal accouch-ált, végbement, . . . (Derültség jobbfelől.) Pál Alfréd: Jó bába ! Sztranyavszky Sándor: ... már ezeknek a körülményeknek fennforgása elegendő kellene, hogy legyen arra, hogy én a legteljesebb bizalmatlansággal viseltessem a kormány iránt. Láttuk azt, hogy itt a magyar képviselőházban történt felsóhajtás, hogy mily szomorú és a monarchiára nézve is mily káros hatású az, hogy az osztrák parlamenti élet szünetel és ennek következtében a magyar államra háramlik át a magyar parlamenten keresztül a monarchián belül a túlsúly. (Felkiáltások jobbjelöl: Ugy van ! ügy van ! Ezt irigylik !) Pál Alfréd : Nem szeretik, ha az ember emlékezteti őket ! Sztranyavszky Sándor: Ha tény is ez, akkor ezt minden magyar embernek belső örömmel kellett volna konstatálnia, (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) de erről beszélnie szinte nem is lett volna szabad, legkevésbbé pedig az aggodalmaskodás formájában (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) a magyar parlamentben és kvázi felhivni a figyelmet odaát arra, hogy »vigyázzatok, hiszen a ti nemtörődömségetek következtében fog a magyar államra átháramolni a monarchián belül túlsúly, amelyre 500 esztendőn keresztül hiába vártunk«. (Ugy van! ügy van! Taps a jobboldalon.) Ezt, t. ház, egyszerű magyar lelkületemmel megérteni nem tudom.. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Azonban nem tudom megérteni azt sem, hogy ugyanakkor kifejezésre jutottak olyan aggodalmak is, mint hogyha a magyar kormány a szövetségesekkel, a német birodalommal és Ausztriával szemben a közélelmezés terén nem ment volna el addig a határig, ameddig a magyar érdekek figyelembevételével elmehetett. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez igy is lehetett volna, akkor sem volt helyénvaló az, hogy a magyar parlamentben ilyen kijelentés elhangozzék. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Pál Alfréd : Felkinálkozás volt ! Sztranyavszky Sándor: Azonkivül azok a tárgyalások, amelyek szinte a nyilvánosság előtt a hírlapoknak, a sajtónak közlései által kisérve Bécsben, különösen a feudális cseh urakkal folytak . . . (ügy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Pál Alfréd : Prága a monarchia központja ! Sztranyavszny Sándor : ... kizárják azt, hogy a magyar népnek lelkéből ezekkel a tárgyalásokkal és ezeknek a tárgyalásoknak szülöttjeivel szemben a bizalom érzését válthatnák ki. (ügy van ! ügy van ! Taps jobbfelöl.) És, t. ház, akkor, midőn gróf Andrássy Gyula hő óhajának megfelelően az osztrák képviselőház ülései megnyílnak, az első szó, amely a testvéri szeretet jegyében onnan felénk hangzik, (ügy van ! ügy van ! jobbfelöl.) a cseh pártoknak az a megnyilatkozása, amely a magyar nemzeti állam területi épsége ellen tör. (Ugy van! Ugy van! Taps és felkiáltások jobbfelől: Gyalázat !) Pál Alfréd : Prágával ölelkeznek ! A Narodni Listy a lapjuk ! Sztranyavszky Sándor: Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy én egy kérdéssel fordulhassak a túloldalhoz. Ha a monarchia másik államának képviselőházában ezek a hangok akkor hangoznak el, amikor a ministerelnöki székben az én vezérem, gróf Tisza István ült. . , (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Pál Alfréd : Az magyar ember ! Stranyavszky Sándor:... méltóztassék nekem megmondani, hogy mit tettek volna, milyen kifejezéseket használtak volna akkor, ha ez gróf Tisza István részéről a magyar ministerelnöki székből nem a legerélyesebb visszautasításban részesült volna. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Pál Alfréd : De a vér nem válik vizzé ! Sztranyavszky Sándor: Nos, t. ház, midőn a t. kormány bemutatkozásakor minden magyar ember várva-várta, — nem a programmon belül, mert hiszen senki sem mondja azt, hogy ez a programúiba tartozó kérdés, amint a ministerelnök ur volt szíves gróf Tisza István szavaira magyarázatként előadni — mondom, midőn nem programra, keretein belül, hanem feltétlenül a bemutatkozáskor kellett volna ennek történnie, amely a legalkalmasabb időpont lett volna arra, hogy ez a gálád támadás leghatározottabb és legélesebb visszautasításban részesüljön, . . . (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Pál Alfréd : Ehhez magyar érzés kell! Sztranyavszky Sándor: ...akkor, t. ház, még a felhívással szemben is, egy olyan se hideg, se meleg kenetteljes magyarázatot kaptunk. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Kozma Andor: Bágyadt! Sztranyavszky Sándor: Ha ez kielégíti annak 12*
