Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
729: országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. 89 az igen t. elődöm által kiadott rendeletnek megfelelően elismervény mellett adta át a maga állatait, ott ki van zárva, hogy a vételár kifizetésének legkisebb akadálya is lehessen. Ha a t. képviselőtársam rendelkezésemre bocsát ilyen elismervényt, amelynek ellenösszegét még nem fizették ki, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a legsürgősebben intézkedni fogok aziránt, hogy az illető károsult gazda a maga jószágának árát azonnal megkapja. (Élénlc helyeslés a baloldalon.) Ha azonban az eset az, ami sajnos, a viszonyok kényszere folytán különösen csikmegyei községekben előfordulhatott, hogy ilyen elismervényt nem kapott, akkor már az eljárás komplikáltabb, örömmel konstatálom azonban, hogy Csik megye legszélsőbb részeiben is, pl. Gyimesen, Alsó- és Középlakon a lakosság állatállományának tekintélyes részét mégis megmentette. Az én gazdaságomban is voltak csikmegyei menekültek elég tekintélyes számmal; azok állataikat elhozták és most vissza is vitték ; Csik megyének tehát erre a részére sem lehet azt mondani, hogy összes állatállománya elveszett volna. Tekintélyes veszteség volt azonban a havasokon, főleg azokon, amelyek olyan messzire feküdtek az egyes községektől, hogy teljességgel lehetetlenség volt oda értesítést küldeni a senkitől nem várt betörésre. Ezekre az esetekre vonatkozólag t. elődöm az akkori igazságügyminister úrral egyetértőleg egy rendeletet bocsátott ki a folyó év január hó 17-én, amelyben egészen pontosan és részletesen meg van szabva annak az útja és módja, hogy ilyen esetekben miként konstatálandó az, hogy az illető tényleg elvesztette-e állatát és minő feltételek mellett fizetendő kártalanítás. A rendelet szerint az illetőnek a maga panaszával az illetékes járásbírósághoz kell fordulnia. A járásbíróság perrendszorüleg tárgyalja a dolgot, azonnal határoz és a határozat eredményét mi készséggel végrehajtjuk. Lehet azt mondani, hogy miután itt perrendszerü eljáráshoz van kötve a kár megállapítása, ez kissé nehézkes. De a mi részünkről az a szakközeg, aki ott, mint a visszatelepítő bizottság kiküldöttje fog szerepelni, azt a bizalmas irrformácziót — nem akarom mondani utasítást — nyerte, hogy ahol csak valószínűségről is van szó, legyen a legnagyobb jóindulattal. Természetes, hogy minden egyes esetben mérlegelni kell, hogy az illető panasztevőnek volt-e egyáltalán állata és ha volt, milyen számban és hogy esetleg nem vitte-e el annak egy részét. T. képviselőtársam meg lehet azonban arról győződve, hogy a legnagyobb jóindulat vezet bennünket és különösen a legnagyobb jóindulat vezeti azokat az eljáró járás bírósági közegeket, akik maguk is arra a vidékre valók és vér az ő vérükből. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ami a t. képviselőtársam által felhozott másik esetet illeti, erről eddig igazán nem volt tudomásom. T. képviselőtársam azt állítja, hogy az ottani Armeeoberkommando a lakosság vetőmagszükségletét rekvirálta volna. Ha megtette, bizonyára a kényszerítő helyzet nyomása alatt tette KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915, xxxvr. KÖTET. meg, olyan indokokból, amelyek előtt magasabb hadviselési érdekekre való tekintetből meg kell hajolnunk. Annál is inkább meg kell hajolnunk, mert hiszen t. képviselőtársam önmaga is elismerte, hogy a Haditermény Részvénytársaság igyekezett segíteni ezen a momentán zavaron és azonnal kiutalta a szükséges vetőmagmennyiséget. Ha azonban egyes konkrét esetekben előfordult, hogy a makszimális áron lerekvirált vetőmagmennyiségek helyett a Haditerménybank egyeseknek magasabb áron utalt ki vetőmagot, én minden ilyen esetet megvizsgáltatok és a differencziát a legnagyobb készséggel fogom visszafizettetni. (Élénk helyeslés.) Ami pedig a t. képviselő ur utolsó kérését illeti, talán megengedi a t. honvédelmi minister ur, hogy ebben a tekintetben én szintén kérést intézzek hozzá. A magam részéről osztom ós helyeslem azt, hogy a Székelyföld lehető gyors rekonstruálása érdekében, az elpusztult házak, gazdasági épületek mielőbb újra épüljenek és e czélból a szükséges kézműveseket, munkásokat rendelkezésére bocsássuk a sokat szenvedett lakosságnak. Ebben a tekintetben nekem már több esetben volt alkalmam a t. honvédelmi minister ur jóindulatáról meggyőződni és legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy ami csak ezen a téren lehetséges, azt a legnagyobb készséggel fogjuk megtenni. (Élénk helyeslés.) Csak ennyit akartam megjegyezni. (Elénk helyeslés.) Elnök : A honvédelmi minister ur kivan szólni ! Szurmay Sándor honvédelmi minister: T. ház ! Csak egészen röviden óhajtom kijelenteni, hogy az erdélyiekkel szemben nemcsak én viseltetem a legmelegebb szívvel és jóindulattal és nemcsak én teszek meg mindent, amit hatáskörömben megtehetek avégből, hogy könnyítsék nehéz sorsukon, hanem tudom, hogy az a működő hadsereg is, melynek körletében Erdély nagy része fekszik, szintén hasonló állásponton van és annak fenséges parancsnoka meleg szivvel karolja fel az erdélyiek minden ügyét. És tudom azt is, hogy az ottlevő csapatok is segítenek ott, ahol segíthetnek. (Általános élénk helyeslés.) Elnök : Minthogy napirend előtti felszólalás keretében felvetett kérdés vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti, most rátérünk a napiren tárgyalására, még pedig elsősorban az 1917/18-dik költségvetési év első hat hónapjáben viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényj avaslatra. Báró Radvánszky Antal képviselő ur a ház engedélyét kéri, hogy félreértett szavai értelmének helyreigazítása cziménröviden felszólaljon. Azt hiszem, hogy a t. ház az engedélyt megadja. (Helyeslés.) B. Radvánszky Antal: T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy személyes kérdésben visszatérjek arra a válaszra, melyet Vázsonyi Vilmos igazságügyminister ur beszédemre adott. Egész röviden 12
