Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

728. országos ülés 1917 j anius 23-án, szombaton. 7<3 í.) Hazánkban az ilyen egyesületek ugy-e — talán még nem voltak kitanítva arra, hogy ilyen társadalompolitikai kérdésekkel részletesen foglalkozzanak. Midőn tehát arra utalok, hogy ezektől az egyesületektől a kérdőivekre 600 válasz érkezett, ez viszonyaink között igen szép szám és bizonyítja azt, hogy igenis a magyar parasztság, a magyar falusi élet természetes vezetőinek érzékük van oly társadalmi kérdés iránt, amelyre vonatkozólag minden pártpolitikai vonatkozás nélkül akademice intéznek hozzá felsőbb helyről kérdést. Ne higyje senki, hogy ezek a válaszok, amelyeket a gazdakörök szövetségei adtak, pártpolitikai czélokat óhajtottak szolgálni, sőt ellenkezőleg, tekintélyes számú, ha jól emlékszem, 84 olyan válasz érkezett, amely egyenesen ki akarja zárni pl. a tisztviselőket a választói jogosultak kategóriájából. Abban a véleményben voltak bizonyára, hogy mindig a Bécstől függő kormány befolyása alatt állanak és hazafiasabb dolog, ha az egyre Bécsre kacsintó kormányok hatalmi köréből kivonják a tisztviselőket. Mások titkosságot kivannak a tisztviselők számára, szóval egyes részletekben egészen különös módon óhajtják megóvni a választások szabadságát, tisztaságát, de azon elv tekintetében, hogy mily mértékben szélesbittessék ki a választójog, mindegyik odakonkludál, azok is, akik a fejlesztést óhajtják, hogy a kérdés kautélák, korlátozó intézkedések, vagyoni, értelmi czenzus, állandó lakhely stb. nélkül meg nem oldható. (TJgy van! Ugy van! jobbfelöl.) 193 válasz azonban egyenesen elutasít minden további kiterjesztést. Mindenesetre népünk józanságára és bölcseségére vall, hogy ilyen kérdésben szakítani tud a lármás jelszavakkal, és azon egyszerű adatok alapján, melyeket az életből merít, megalkotja a maga felfogását és ennek írásban is tudott kifejezést adni. Ugy hiszem, hogy akkor, mikor Budapest utczáin felvonuló tömegek szavát az őket megillető súlyuknak megfelelő ítélettel tudjuk fogadni, ugyanolyan mértékben kell legalább is figyelembe venni (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) azon százezerre, sőt több százezerre rugó néprétegeknek véleményét, melyek minden nyomás, minden terror és minden szervezési előmunkálat nélkül kifejezték ebben véleményüket azon választójogi rendszerre nézve, mely 1874 óta alig változott, amely jóformán stagnált. Nagyon kíváncsi volnék tudni, hogy ugyanezen körök mit szólnának az 1913-as törvényhozási intézkedéshez, vájjon megelégednének-e vele, vagy nem tartanák-e már túlmesszemenőnek azt a lépést, melyet 1913-ban a törvényhozás megtett. A tisztelt kormány azonban máskép jár el. Biztosan nem ismeretlen a t. kormány előtt az a körülmény, hogy Budapest utczáin kivül vannak még más néprétegek, más tagozatok is az országban, melyeknek megvan a joguk és . KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxvi. KÖTET. kötelességük is, hogy véleményüket ilyen fontos kérdésben kinyilatkoztassák. Tudják igen jól, hogy mindazok, akik ma a választójoggal foglalkoztak, véleményüket a 74-es választójogra vonatkozólag fejezték ki. Most ahelyett, hogy akarnának meggyőződni arról, — persze mindig Budapest utczáit kivéve, amelyek már nyilatkoztak a mostani választójogra nézve —, hogy mit szólnak más népréteg-tagozódások az 1913-as törvényhez, Budapest utczáinak szervezett nyomása alatt óhajtja gyorsított tempóban keresztülvinni a választójog reformját, még pedig oly időben és oly parlamenti viszonyok között, midőn jól tudják, hogy az a többség, amely a parlamentben ül, a fokozatos fejlődés és kiépítés elvét vallotta és ettől eltérni nem hajlandó. Ha tehát a parlamentarizmus intézményét tekintetbe veszszük és mindenkor szem előtt tartjuk, amit a t. kormánytagok ellenzéki vezér korukban itt előadtak, ugy alfája és ómegája volna ezen kérésnek, hogy akkor jöjjenek, mikor a választókat megkérdezték, mikor tudjuk, hogy Budapest utczáitól eltekintve, az ország milliói mit szólnak a további lépéshez. Erősen belekapcsolódik a választójogi kérdésbe a nemzetiségi kérdés. Ahelyett, hogy ismétlésekbe bocsátkoznám, egyszerűen utalok azon két fejtegetésre, mely tegnapelőtt Krisztea Mirón püspök ur részéről a főrendiházban és Pop Csicsó tisztelt képviselőtársam részéről itt a képviselőházban ma történt. A jogkiterjesztő kormány mindkét tisztelt vezérférfla a nemzetiségeket örömmel üdvözli. Az indokoláshoz, melyet ők ehhez fűztek, a magam részéről igazán csak részvétemet fejezhetem ki, (Derültség jobbfelöl) mert a kormány elmondhatja: Timeo Danaos, weniger wäre mehr gewesen. Ezzel ép a legerősebb fegyvert adták a mi kezünkbe annak bizonyítására, hogy igenis nemzeti alapon állunk, a nemzeti eszmét képviseljük, mikor aggályainknak a szertelen kiterjesztéssel szemben kifejezést adunk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ha a hatást nézzük, melyet az általános választójog megadása bármiféle korrektivum, kerületek beosztása stbivel előidézne, attól tartok, hogy igaza lesz a főrendiházban felszólalt püspök urnak és Pop Csicsó képviselő urnak, és olyan atomizálása következik be nemzetünknek, mely ugyanazon szimptómákat fogja itt mutatni, melyekkel az osztrák Keichsrathban a napokban találkoztunk. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Kérdés, hogy ez a tisztán belpolitikai ügyünk nem kapcsolódik-e igen erős szálakkal bele majd külpolitikánkba is és mit fognak majd szövetségeseink szólni ahhoz, ha az egységes, dualizmusra épített monarchia helyett nem is a trializmus, hanem egy sextilizmus felé haladó széthúzó monarchiát találnak. Vájjon ezen szövetségestárs kívánatos lesz-e, nem tudom. Meg vagyok győződve, ismerve a t. minister10