Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-728
74 728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. elnök ur hazafias felfogását, hogy egy lépést sem akar tenni abban az irányban, bogy a dualizmustól eltérjen, hogy a nemzet erősbitése helyett a monarchia atomizálásához hozzájáruljon, de nekem nem szolgál vigasztalásul, hogy hazafias érzése talán tiltja ezen irányokat, ha a politikája minket oda fog vezetni. Épen ezért legfőbb indokom, egyik sarkalatos tételem a választójog kérdése, amely miatt a kormány iránt a legteljesebb bizalmatlansággal viseltetem. Mielőtt áttérnék másik indokomra, mely mélységesen elválaszt a t. kormánytól, t. i. a kormány struktúrájára, legyen szabad néhány szóval, foglalkoznom azon programmal, melyet gróf Esterházy ministerein ök úrtól hallottunk. Ugy látszik, hogy a ministerelnök ur abban a véleményben volt, hogy csak azon tényeket kell felhoznia, csak azokra kell utalnia, melyeket ő törvényhozásilag akar megalkotni, de olyan téren, ahol meg kell óvni bizonyos szempontokat, a némaság szerepe is elegendő. Azon válasza azonban, melyet gróf Tisza Istvánnak a cseh kérdésre és az osztrák Reichsratban történtekre vonatkozólag adott, midőn azt mondja, hogy ezekkel teljesen egyetért, bizonyítja azt, bogy ő maga sem óhajtja ezen szomorú eredményt bármilyen lépéssel elősegíteni. De nem értek egyet beszédének azon struktúrájával, hogy ő csak azt óhajtja ekszponálni, amit megalkotni akar, a többihez szava nincs. Hogy kiragadjak egy kérdést, itt van a lánczkereskedelem kérdése. Ennek meggátlására azt mondja, hogy lesz egy bizonyos javaslata, melylyel a ház elé fog lépni és majd annak idején fogunk arról beszélni. Most azonban, midőn ezen lánczkereskedelem meggátlását czélzó törvényjavaslat benyújtását várjuk és halljuk a ministerelnök ur szájából, talán méltán várhatta volna az országnak egy nagyon intelligens közönsége, hogy a tisztességes kereskedelmet megvédte volna mindazon támadásokkal szemben, melyeket a jelenlegi kormánypárti, azelőtt ellenzéki sajtó orkánszerüleg zúdított hadseregszállítók, uzsorások, csalók, bakancs- és posztócsalók stb. czimén mindazokra, kik kereskedelemmel és iparral foglalkoztak. Azt hiszem, hogy egy tisztességes társadalom igényelhet védelmet azoktól, kik felelős állásban igen helyesen a kereskedelem egyik kinövésével szemben intézményesen fellépni óhajtanak. Ugyanígy jár el a tisztelt ministerelnök ur akkor, mikor egyszerűen bejelenti programmbeszódében azon Kolumbus-tojást, hogy ő ezentúl nem fog évenként négy-ötször rekviráltatni, hanem egyszerűen elrekviráltatja a felesleget a cséplésnél és ezzel vekszaturáktól megszabadítja a nemzetet. Gr. Esterházy Móricz ministerelnök: Remélhetőleg ! B. Radvánszky Antal: Aki egyszerre elvesz mindent, annak nincs szüksége apránkint elvenni. Nem arról van szó. De vájjon átgondolta-e a t. ministerelnök ur azt, hogy mikor nagy kvantumokat kell elvennie, nem lesz-e kénytelen tárházakat építtetni, egészen uj szervezeteket létesíteni, megtöbbszörözni a jelenlegi ügynökök számát, egyáltalában egészen ismeretlen térre lépni, mert mindezt szükségessé teszi az, hogy ily nagy kvantumokat vesz át, amelyek nemcsak egy esztendőre elegendők, hanem amelyekből még talán szövetségeseink számára is átengedhet. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ezek azok a szempontok, amelyek engem a t. ministerelnök ur programmbeszédében nem elégi tenek ki. De miután még nem volt alkalma arra, hogy tézisének összes konzekvencziáit levonja, megvárom, mig in konkréto fog a ház elé jönni javaslataival és fentartom magamnak, hogy azokat akkor bírálat tárgyává tegyem. (Helyeslés jobbfelöl.) Még néhány perezre igénybe kívánom venni a t. ház türelmét, hogy kifejtsem másik indokomat, amely súlyosan esik a latba s amely miatt bizalmatlansággal viseltetem a kormány iránt. Áttérek a t. kormány struktúrájára. (Sálijuk! Halljuk! jobbfelől.) Ismerjük, mily hosszú vajúdás után tudott a kabinet megalakulni, különféle tárgyalások, sőt még kihallgatások is történtek közben, hogy a kabinet megalakítása sikerüljön. Nem egészen érdektelen ezen kérdés hátterével is foglalkozni. (Halljuk! jobbfelől.) Ami a kabinet világfelfogásában rejlő éles ellentéteket illeti, ezt Jakabffy Elemér t. barátom ma elég világosan kifejtette. Engedjen meg azonban a t. ház, hogy én még egy pár szót fordítsak azon kabinet jellemzésére, ameh'ben gróf Esterházy Móricz t. ministerelnök ur, gróf Zichy Aladár minister ur és Vázsonyi Vilmos t. igazságügyminister ur helyet foglal. Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: És ott Zsembery! B. Radvánszky Antal: Nálunk Zsembery! Nincs okunk szégyelni, de csodálom, hogy az igazságügyminister ur Zsemberyt vágja a fejemhez, mikor őt aposztrofálom akkor, mikor Zichy Aladár t. horvát minister ur mellette ül. (Taps jobbfelől.) Engedje meg a t. ház, hogy Jakabffy t. barátom beszédével foglalkozzam. 0 szembe állítja azon két világfelfogást, amelyet a Terézváros volt képviselője képvisel múltjával, azon világfelfogással, amelyet az alkotmánypárt soraiból a ministerelnöki székbe kerülő gróf Esterházy Móricz felfogása képvisel. Sajnálnám, ha t. barátomnak igen elmés és találó képeit félreértések kisérhetnék. Szerinte ugyanis Vázsonyi t. igazságügyminister ur azelőtt a legnagyobb erővel küzdött minden olyan intézmény ellen, amely a múltból maradt ránk ós amely szerinte káros a jelenben, például a hitbizományosokat csak földuzsorásoknak nevezte és kifogása volt azok ellen, akik
