Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-728
72 728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. teljesebb bizalmatlansággal viseltetem. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Ezen indokaimat körülbelül három csoportra oszthatnám. Ami elsősorban is leginkább elválaszt a t. kormány programnijától, az a választójog radikalizmusának kérdése, másodszor pedig az a sztruktura, az az összeállítás, amelyben a kormányt üdvözölni szerencsém lehet. Harmadik indokom pedig, ez az volna, hogy épen a kormány sztrukturájából kifolyólag attól tartok, hogy még külpolitikánkra is hátrányos befolyással lehet a mai politikai uj élet inaugurálása. (Ugy van! TJgy van! jobbfelöl.) Ha azokat a nézeteket vizsgálom, amelyeket a jelenlegi t. kormány tagjai a választójog körül kifejtettek, ugy nézeteink leginkább találkozhatnak gróf Serényi Bélának legutolsó egyik beszédével, amelyben nem a választójog kérdésével ex asse foglalkozott, hanem azzal a politikával, amelyet a választójoggal űznek a mi parlamentünkben. Azzal a mondattal, amelyet gróf Serényi Béla ennek az ügynek szentelt múltkori beszédében, hogy igenis a választójog lehet czél, de sohasem eszköz, teljesen azonositom magamat. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Arra gondolt bizonyosan gróf Serényi Béla, hogy nem pártpolitikai eszköz. Ezt a részét állításának a magam részéről teljes mértékben aláírom. Miután azonban most már a helyzet dátum est, ez az eszköz bevált és azok kerültek most hatalomra, akik ezzel az eszközzel talán sok szerencsével tudtak élni abból a szempontból, hogy a hatalom birtokába jussanak: most máiminden esetre elvárhatjuk attól a kormánytól, hogy objektív térre fog lépni és mindazon érvek súlya alatt, amelyek pro et contra felhozhatók, fogja megkonstruálni a maga választójogi törvényét és olyan időben hozza majd azt a ház elé, amely ezen kérdés megoldásra a legalkalmasabb. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A magam részéről feleslegesnek tartanám, hogy hosszasabban immoráljak ennél a kérdésnél. T. pártvezérem, gróf Tisza István álláspontja a választójog kérdésében eléggé ismeretes. Nem fogok azonban talán felesleges munkát végezni, ha utalok arra, hogy pártunk részéről senki, maga pártvezérünk, gróf Tisza István sem állította, mintha az ő választójogi törvénye dogma volna, amelynél messzebb menni, amelyet fejleszteni nem lehet, sőt épen azt a szót használta múltkori beszédében, hogy hiszen az 1913. évi törvény nem dogma, az élet fejlődik, mi a fejlődéstan alapján állunk és nem zárkózunk el az elől, hogy ha annak idején látjuk, hogy az ezen törvény alapján összeülő parlament hiányokat mutatna, vagy az élet megkívánná ennek fejlesztését, a fokozatos fejlesztés és kiépítés elve mellett foglalnánk állást. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Az a politika, amelyet Deák Ferencz óta a szabadelvüpárt folytatott ebben a házban, • mindig a fokozatos kiépítés és fokozatos fejlődés alapján állott. Épen azért tudom helyeselni, hogy ezeket a szempontokat vigyük bele a választójog kérdésébe is, épen ezen oknál fogva tudom méltányolni hogy tartózkodnunk kell minden ugrástól, a radikalizmus felé erősebb tempóban való sietóstől. (Élénk helyeslés jobbfelöl,) Szemére hányták pártvezéremnek nem egyszer az utóbbi hetekben, hogy igenis azon törvény tekintetében, amelyet az ő pártja hozott meg, ő is lát hiányokat, ennek a törvénynek bizonyos mérvű fejlesztésétől ő sem zárkóznék el. Utalok arra a beszédére, amelyben kifejti, hogy igenis az 1913. évi törvény indokolásában is eléggé ki van fejtve, mennyire kívánatos, hogy a szervezett ipari munkásság a maga súlyának, erejének megfelelőleg méltóképen helyezkedjék el az alkotmány sánczaiba. Ha tehát e tekintetben bizonyos látszólagos konczessziókra lett volna hajlandó a múlt kormány, nem tett volna semmi egyebet, mint konzekvensen haladt volna tovább azon elvek alapján, amelyek az 1913. évi törvény indokolásában már le vannak fektetve. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha pedig gyakran hangsúlyozzák azt, hogy ime a közönség mily nagy tömegekben, mily zárt sorokban képes tüntetni a választójog kiterjesztése mellett, ennyire közóhaj tehát ennek a kérdésnek olyatén megoldása, amint azt a t. kormány hozni óhajtja, nézzük meg az éremnek másik oldalát és nézzük meg azokat, akik nem tüntethetnek ugyan folyton Budaj>est utczáin, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) de akiknek már volt alkalmuk ezekben a kérdésekben tizenkét év óta nyilatkozni. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Nem óhajtok most a magyar vármegyékre alludálni, valahányszor a magyar vármegyékben kialakult közfelfogással érvelünk, azt a véleményem szerint igen olcsó ellenérvet halljuk, hogy a vármegyében képviselve van a virilizmus, ott tehát a nagy vagyonok foglalnak állást a demokratikus kívánságokkal szemben. Legyen szabad azonban hivatkoznom a vidéki szövetkezetekre, a gazdakörökre, gazdaszövetségekre és fogyasztási szövetkezetekre, amelyek száz- és ezerszámra vannak az országban, amelyekhez 1911-ben az akkori kormány kérésére központi szervük a magyar gazdaszövetség leiratot intézett és véleményt kért, hogy meddig mennének el a választójog kiterjesztésében. Ha ezeket a válaszokat tanulmányozzuk, rendkívül érdekes és értékes adatokra jutunk. Láthatjuk, hogy olyan körök, amelyek igazán nem vádolhatók sem latifundium-tulajdonnal, sem feudalizmussal, sem ókonzervativizmussal, mondom épen azok a körök milyen bölcsesóget, milyen józanságot tanusitanak akkor, mikor a fokozatos kiépítés és fokozatos fejlődés elvének álláspontjára helyezkednek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.)
