Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-728
728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. 67 mit! Nem kaptunk egyebet, mint meghurczoltatást. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) De magunkra vettük, hogy önök a népszerűség jelszavaival dolgozhattak, hogy népszerűek lettek és jelszavaik gyújtottak, mig bennünket rosszhiszemű, elmaradt, rövidlátó, szennyes munkajaárti csordának neveztek, és mi tűrtük, mert tudtuk, hogy kötelességet teljesítünk. De most, mikor itt van a mérlegcsinálás napja, mikor szembenézünk egymással, meg fogjuk csinálni a mérleget becsületesen, minden perfidia nélkül, de őszintén és igazságosan. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha e mérleget megcsinálom, akkor én látom azt, hogy gróf Tisza István volt az, aki először ismerte fel azt, hogy mindaz, ami a magyar politikában közel 20 esztendő óta történik, nem egyéb, mint fokozatos felismerése annak a világtörténelmi katasztrófának, amelynek a történelmi logika vastörvényei szerint be kellett következnie. Ma, midőn visszatekintenek arra, ami a régi szabadelvű pártot, ennek a pártnak elődjét, a katonai követelésekben vezette, talán mindenki beismeri, hogy ez a törekvés a nemzet legfontosabb érdekeinek megvalósítása volt. Talán senki sem vonhatja kétségbe, hogy akkor, amikor egy vasgyürü keletkezett körülöttünk, mikor mindannyian ismertük a programmot, amely nemzetünk, felosztását akarta, mikor nap-nap után láttuk a titkos kézzel felirt Mene Tekel Ufarsin szavakat, a lángbetüket, amelyeket meg tud fejteni az, aki irást olvasni tud, akkor itt mindenki tisztában volt, hogy egy olyan történelmi katasztrófa előtt állunk, amely más nagy nemzeteket sérthet világhegemóniájukban, területi aspiráczióikban, de bennünket nemzeti létünkben sért. A német meg fog maradni németnek, az angol angolnak, az olasz olasznak, akárhogy végződik is ez a világháború, de mikor ezt a világháborút előkészítették, akkor egy programm volt ós ebben a pontban az entente népei mind megegyeztek, hogy ez a nemzet nem marad meg annak, ami eddig volt. (TJgy van! jobbfelöl.) Amióta én gróf Tisza István pártjához tartozom, soha nem hangzott el szájamból dicséret ós hízelgés, inert egy hatalmon lévő ministerelnököt mi nem igy szoktunk kísérni. De ma, amikor a hatalomról elment, mikor ott ül mint egyszerű közkatona, akkor nekünk kötelességünk hitet és vallomást tenni gróf Tisza István történelmi nagyságáról. (Taps jobbfelöl.) T. ház! A történelmi nagyság különböző. Van olyan történelmi nagyság, amely az illető nemzet lényegében rejlő sajátságos nemzeti gondolkodásból fakad. Ez az a történelmi nagyság, amelyet a népszerűség, a tömegek szeretete vesz körül. De van másféle történelmi nagyság is, az, amely izoláltan áll, amely annak a nagy tömegnek gondolkozásával és érzésével ellentétes, mert felette áll. Általánosan akarom konstatálni, nem sértve, nem is pártokra gondolva, hanem a magyar nemzet egész történelmére, hogy soknak alaptétele az egoczentrizmus volt. Nála nem a köz a fontos, hanem az ember. Olvassák végig a történelmet Szent Istvántól kezdve a mohácsi vészen és 1848-on át egészen napjainkig, mindig azt fogják látni, hogy voltak igen nagy hazafiak, kitűnő emberek, akik saját személyüket gyakran tévesztették össze az országgal. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Ezt mondottuk mi is.) Én nem gondolok személyekre, (Felkiáltások balfelöl : Mi gondolunk!) én egyszerűen csak történelemfilozófiai megállapítást akartam csinálni és nagyon szívesen veszem, ha valaki ezen a téren vitatkozni kivan velem. Gr. Andrássy Gyula: A magyar fajt lekicsinyli! (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Farkas Pál: A magyar faj lekicsinylését ebben az állításban talán mégsem lehet megállapítani. Talán mégis az egész történelem amellett bizonyít, hogy amikor a legnagyobb katasztrófák voltak . . . Gr. Andrássy Gyula: Voltak nekünk is nagy embereink! Farkas Pál: Voltak és lesznek a jövőben is, ámha ennek a kornak a történelmét fogjuk olvasni, akkor azok között a nagy férfiak között, akik nem ezen az állásponton állottak, hanem akik a maguk személyét háttérbe szorították, akik azt odadobták vértanúnak a nemzet fejlődéséért : gróf Tisza Istvánt is ott fogjuk találni. (Taps jobbfelöl. Zaj balfelöl. Elnök csenget.) T. ház ! Méltóztassanak elhinni, hogy akkor, amikor a mai körülmények között és abban a perspektívában, amely előttünk áll, amelyet bejelentettek, és amelyet végre is fognak hajtani, mikor tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen beszédek elmondása és helyeslése milyen sorsot akar majd kiérdemelni a jövőben: akkor valóban talán a teljes jóhiszeműséget és meggyőződést ne méltóztassék,, elvitatni. Hiszen lehetne másképen beszélni. Önök mást vártak ettől a munkapárttól. (Igaz ! TJgy van! jobbfelöl.) Nem hallottunk esztendők óta egyebet, mint hogy abban a pillanatban, mikor gróf Tisza István elmegy a hatalomtól, lelkes mámorral fogunk tapsolni annak, aki utána jön. Megmondom őszintén, örömmel és igaz megnyugvással fogadtam volna, aminek a háborúban mindig kifejezést adtam, ha jött volna egy konczentrácziós kormány, amelyben én nagy örömmel láttam volna az ellenzék vezéreit. Tovább megyek: én saját pártom egyes tagjaival keserű harczokat vivtam és majdnem azzal gyanúsítottak _meg, hogy én kaszinói befolyás alatt állok. (Élénk derültség balfelöl.) Én mindig kifejezést adtam annak a meggyőződésemnek, hogy én pl. gróf Andrássy Gyula személyét, tekintélyét, politikai súlyát a mai körülmények között komolyan szeretném látni az államhatalom részesének. Ezt mondottuk és ebből talán azt a következtetést vonták le, hogy ez egy át9*
